Idén tízéves a WMN, ennek apropóján pedig számot vetünk. Nemcsak magunkkal, hanem cikksorozatunkban megnézzük azt is, mi minden történt körülöttünk a világban, és hogyan alakulnak a számunkra fontos ügyek. Kőrizs Kata ebben az írásában a magyar szülészet elmúlt tíz évére tekint rá.
Nemrégiben megírtuk, mit kérnének a magyar kismamák karácsonyra a szülészeti osztályoktól. Íme, a területen dolgozó szakemberek, segítők kívánságai:
A gyengéd császármetszés mindössze 5 perc plusz ráfordítással ad olyan élettani előnyöket mind a babának, mind az anyának, hogy még azokon a helyeken is érdemes megvalósítani néhány elemét, ahol a teljes folyamat nem megoldható. A témában jártas szakemberek mondják el, miért.
A császármetszést a mai napig számos előítélet és tabu övezi, melyeket most Krajnyik Cintia dr. Vörös Anna szülész-nőgyógyász szakorvossal igyekezett tisztázni.
Sokan mondják, hogy nem kell akkora feneket keríteni egy szülésnek, hiszen „gyerek bent nem marad”, de ma már pontosan tudjuk, hogy egy negatív szülési tapasztalásnak kézzelfogható társadalmi kára, a pozitívnak pedig milyen sok hozadéka van. Szakértővel vesszük végig, hogy mégis min múlik, hogy akár teljesen ugyanazt a szülésélményt egyikünk jónak, másikunk traumának élheti meg.
Szakmai és emberi szemléletváltás, különleges megoldások és újfajta mérések segítségével áttörést értek el a Debreceni Klinika szülészetének szakemberei a császármetszések arányának csökkentésében. Ők maguk mesélik el, hogyan csinálták.
Két vezető szerepben lévő szakembert kérdeztünk a magyar szülészeti rendszer kihívásairól, és arról, szerintük hogyan lehetne jobbá tenni az ellátást.
Miért gond az, hogy egyre kevesebb helyen lehet egyáltalán megfelelő ellátást kapni várandósan, nemhogy szülni? Hogyan lehetne javítani a rendszeren, és miért lenne fontos tenni valamit? Kőrizs Kata újságíró saját (negatív) tapasztalatai miatt aktivistaként dolgozik azon, hogy jobb legyen a szülészeti ellátás. A helyzet azonban csak tovább súlyosbodott.
„Csipogtak a gépek, a karomon szuszogott a vérnyomásmérő, a neonfény élesen belehasított a szemembe, libabőrös voltam a hidegtől, a végtelenül kedves aneszteziológus lány fotózgatott minket a telefonommal, a ponyva túlsó oldalán élve felboncolt testemet varrták össze serényen az orvosok, de én és a kisbabám csak bújtunk egymáshoz boldogan, mintha rajtunk kívül nem is lenne senki más a világon” – így írja le szerzőnk saját szülésélményét, majd tisztáz egy csomó császármetszéssel kapcsolatos tévhitet.
Sem szégyellni, sem bagatellizálni nem lenne szabad a császármetszést annyival, hogy „sebaj, a lényeg, hogy a baba egészséges”. Ez is egy szülésélmény, ami jókora nyomot hagy a baba és az anya életében – csak érdemes szembenézni vele, és mélyre ásni.