phytotec-wmn

  –

Szépanyáink idejében talán elmondhattuk, hogy a jól ismert frázisból, miszerint: „Két dologért képes mindent megtenni egy nő, hogy ne essen teherbe, és hogy teherbe essen”, az asszonyok inkább a mondat első feléért követtek el mindent. Ma viszont – legalábbis úgy tűnik, hogy – a nők egy szemmel látható része éppen a teherbeesés érdekében kénytelen egyre elkeseredettebb küzdelmet folytatni. Melyik korszak volt a jobb? Megítélés kérdése.

Hitek és tévhitek a fogamzásgátlás őskorából

A szoptatás jótékony hatását már az ókorban is alkalmazták a teherbeesés ellen. Több nőismerősöm számolt be arról, hogy amikor ebben a tudatban bújt össze a férjével, tökéletesen meggyőződve arról, hogy „most aztán biztosan nem eshet teherbe”, akkor jött a második gyerek. Ugyanígy hisznek sokan a menstruáció alatti szexben, mert ekkor állítólag teljesen védettek vagyunk a gyermekáldás ellen... pedig a menzesz megléte sem nyújt száz százalékos védettséget.

Az ókori Egyiptomban akáclevelet kevertek össze mézzel, és ezt helyzeték fel a hüvelybe. Ragacsos együttlét lehetett a következménye… Állítólag már valamiféle óvszert is használtak a Nílus partján, többnyire állati bélből készült alkalmatosságot. Ez a „belezős” módszer aztán hosszú évszázadokig tartotta magát.

A ókori Görögországban esküdtek néhány gyógynövényre, mint amilyen a gránátalma, az üröm vagy a vadmurok. Ezt Indiában még mostanában is használják efféle célokra.

Az ókori Rómában is ismertek egyfajta óvszert. (De ez igen drága volt, ezért nem eldobhatót, hanem állandót használtak, melyet szappannal mostak ki. Pfúj, pfúj, pfúj!) Emellett ott is alkalmazták a gyógynövényeket. A szilfium nevezetű növény, mely az édeskömény rokona, a „kicsapongó” életet élő rómaiak vehemens fogyasztásának köszönhetően tűnt el. A szilfium levelét gyantával összekeverve készítettek antibébi-tablettát, ami annyira hatékonynak bizonyult, hogy a növény gyakorlatilag kihalt.

A rómaiak nagy svihákok lehettek, mert náluk már pesszárium is létezett, méghozzá bronzváltozatban. Az apró rúddal rögzíthető pesszárium bizony fájdalmat is okozhatott szeretkezés közben, így valószínűleg inkább csak a szadomazochistáknak okozhatott örömet. Vagy szimplán csak a mazochistáknak.

Az ókorban amúgy egyéb különc módszerekkel is próbálkoztak, mint például a csirkecsont... vagy egy kő felhelyezése a hüvelybe. Illetve a savas anyagokkal való ölbeli öblögetés is népszerű volt. A kurtizánok még ennél is erősebb szereket használtak, hogy a nemi betegségek ellen is védekezzenek.

Casanova jól ismerte az óvszert. Ő is az állati bélből készült alkalmatosságot részesítette előnyben, melyet színes szalagokkal díszített… a kis piperkőc.

Az állati bélből készült eszköz teherbeesés ellen talán használt, a nemi betegségektől viszont kevésbé védett, ez utóbbi csak a gumi vulkanizálásával vált lehetővé.

Az 1880-as évekből már fennmaradt az aranyspirál. A XX. század közepétől pedig műanyag-, réz- és sárgatesthormonos verziói is kaphatók voltak.

Az 1900 években hallhattunk először egy fura szerkezetről, egy, a hüvelyen belül használható szivacsról, melyet madzagokkal lehetett kirántani a helyéről. A módszert a fogamzásgátlásban úttörőszerepet játszó, gondolatait tekintve viszont igen rémisztő (a náci fajelmélet alapjául szolgáló eugenetika nagy híve), Marie Stopes fejlesztette ki.

A XX. század történetét nagyjából ismerjük. A gumióvszerektől kezdve a hüvelybe és méhbe helyezhető eszközökön át a gyógyszerekig sokféle megoldás közül választhatunk.

A ciklusok úrnői

Igazi „habzsi-dőzsiben” élünk, mi, nők a fogamzásgátlás terén a XXI. század hajnalán. Sosem volt jobb dolgunk, gondolhatnánk, hiszen szexuális védettségünk kialakítására már igazi arzenál áll rendelkezésünkre. Lelki és fizikai alkatunktól függ csupán, mit is választunk, bogyót kapkodunk, pesszáriumot, gyűrűt dugdosunk... vagy spirált rakatunk, netán a partnerünk húz óvszert. Megrögzött monogámok időnként hajlamosak orosz rulettet játszani, és a naptármódszert követik… vagy a lezser „külső tüzelést”.

Mindenesetre hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy végre kezünkbe vettük az irányítást, és a nők immáron ciklusaik urai. Vagyis inkább úrnői.

Éljük tehát kényelmes életünket, amiben akár arra is lehetőségünk van, hogy ha egy hosszabb tengerparti nyaralásra készülünk, és nincs kedvünk havi bajtól kiklopfolt lélekkel és üveges tekintettel mászkálni a strandon, nem beszélve a tamponálás folyamatosan irritáló problémájáról, egyszerűen kihagyunk egy menzeszt.

Fogamzásgátlás: ON. Élet: ON.

Pofozgatjuk a karrierünket, vagy legalább kikaparunk magunknak valami jó állást, ahonnan majd nyugodt lélekkel el lehet menni szülni, lakásért gürcölünk, esetleg egy elviselhető albérletért kepesztünk, igyekszünk megismerni a világot, vagy legalább a kerületünket alaposabban, álmokat kalapálunk (vagy néha törünk össze), ismerkedünk, ismerkedünk és ismerkedünk, majd próbálunk kikötni egy viszonylag normális férfi mellett, egyszóval nőiesen evickélünk az életben.

De most már szeretnék gyereket!

Aztán egyszer csak beüt a krach. A bang. A teljes érzelmi két vállra fektetés. Az a fajta szerelem, aminek sok-sok nyögés, majd „gyerekakarás” lesz a vége. És akkor nincs más hátra, mint abbahagyni a bogyó kapkodását, az óvszerezést, a pesszárium dugdosását, és ki lehet szedetni végre a spirált is.

Teherbeesési harcok

Csakhogy... a testünk nem mindig követi olyan gyorsan az agyunk döntéseit. Az az éveken át tartó ilyen-olyan fogamzásgátlás után gyakran nem jön össze azonnal a baba, sőt, akár éveket is várnunk kell. Ilyenkor pedig kezdődik egy olyan kanosszajárás, amely tényleg csak a régi idők nőinek küzdelmeihez hasonlítható. A szerencsésebbek megússzák egy-két módszer bevetésével, mint amilyen egy különös ászana, termékenységi torna, netán egy hatékony diéta. De számos nőre sokkal keményebb harcos menetelés vár, akár különféle injekciókkal vagy lombikprogrammal, mely rengeteg párnak adja meg a lehetőséget, hogy hosszas várakozás – és még több átsírt éjszaka – után végre gyermekes családdá válhassanak.

Szóval, hogy kinek volt könnyebb dolga; a régebbi korokban élő nőknek, akik mindenféle furmányos módszerrel törekedtek arra, hogy ne essenek teherbe, vagy nekünk, modern nőknek, akik mindenféle furmányos módszerrel szeretnénk elérni, hogy teherbe essünk végre, miután annyi ideig elkerültük a terhességet… nem tudom. Nőnek lenni sosem volt könnyű. Az ókorban sem, a középkorban sem, és most sem.

Csak egyvalami maradt ugyanaz minden korban: a WMN PWR!

Finy Petra

 

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Elzbieta Sekowska