Egy 31 éves nő petefészekcisztájára két orvos is nyílt hasi műtétet javasolt. Ő azonban nem nyugodott bele, harmadik véleményt kért – és kiderült, mégis van mód a laparoszkópiára.

Tíz évvel az első látogatásuk után Szilviáék két gyerekkel kezdtek új életet Új-Zélandon, a világ végének a végén. A lenyűgöző természet, az orkák és a szivárványok mögött azonban ott vannak a beilleszkedés nehézségei, a drága hétköznapok és a gyereknevelés logisztikai kihívásai is.

Erika éveken át hiába jelezte, hogy valami nincs rendben: fájdalmait lelki traumákkal, összenövésekkel és túlérzékenységgel magyarázták. Endometriózisra is gyanakodtak, mire végül megszületett a valódi diagnózis.

Egyre többször bízzuk az AI-ra a mondatainkat, a leveleinket, sőt néha már a vívódásainkat is. De hol húzódik a határ segítség és önfeladás között? És mi marad belőlünk, ha a világban hagyott nyomainkat is egy gép állítja elő?

Négy nagyszülő, négy korai búcsú – és az irigység, amit nehéz bevallani. Olvasói írás.

A világ legrondább tengerpartján „a testek nem mérik egymáshoz magukat. Nem is próbálnak hasonlítani egymásra. Szilva, körte, lapos, kerek. Van, ami már rég nem tart. Senki sem igazít rajta. Itt először életemben nem akartam más testében élni.” Hol van ez a tengerpart? Miért és hogyan szabadít fel ennyire?

„Az a furcsa, hogy amikor valakiben csalódsz, ritkán egyetlen mondat miatt történik. Inkább olyan, mintha hirtelen összeállna egy kirakós. Olyan apró dolgok, amiket korábban figyelmen kívül hagytál, egyszer csak értelmet nyernek” – írja olvasónk, Léna, aki váratlanul szembesült azzal az idei Pride miatt, hogy valaki az életében nem egészen az, akinek hitte.

Könnyű a tanárnak! – írja olvasónk, Gábor, aki keserédes, gunyoros hangon enged bepillantást a pedagógusi pálya kevésbé látható helyzeteibe. És leginkább abba, milyen megismerni, megszeretni, aztán útjára engedni egy osztálynyi gyereket.