Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
Az, hogy a törésekben fejlődési potenciál rejlik, régóta ismert tény. Akár egyénileg, akár párban folytatjuk tovább az utunkat, a krízisek formálnak bennünket. Még akkor is, ha ott és akkor úgy tűnik, sosem éljük túl a csalódást.
Élek-halok a munkámért. De lassan éhen halok a munkám miatt.
Mennyit ér a lelked a munkaerőpiacon? – teszi fel a kérdést olvasónk, aki megdöbbenve tapasztalja, milyen hatalmasra duzzadt az elvárások sora, ha az ember szeretne méltó helyen elhelyezkedni. Fel tudjuk venni a ritmust? Muszáj bohóckodni a csapatépítőn? És ha nem állunk ki magunkért, akkor ki fog? Olvasónk, Éva írása.
Egy nő őszinte beszámolója az őt gyerekkorában ért súlyos bántalmazásról és az élete újjáépítéséről.
„Szétszéledtünk, férjhez mentünk, gyerekeink lettek, és talán ez lett a baj: mindenki más-más feleség, anya lett, és bár vannak közös pontok, halmazok, ezek egyre csak zsugorodnak.”
Zajos, poros napok, váratlan nehézségek, de közben rengeteg mosoly és apró győzelem. Olvasónk őszintén mesél a felújítás kihívásairól, és arról, hogyan erősítette meg a családját ez az időszak.
Mi történik, ha valaki számára megáll az idő abban a pillanatban, hogy elveszítette az imádott édesapját? Ha oly mértékű lesz benne a fájdalom, hogy legszívesebben ő is utánamenne? Ha elkezdi elveszíteni saját magát is? A lánya úgy érzi: bár osztozik a fájdalmában, de szeretné visszakapni az édesanyját. Hiszen nem veszítheti el mind a két szerettét. Olvasónk írása.
Te is emlékszel a régi, végtelennek tűnő gyerekkori nyarakra vidéken, a nagyszülőknél, amikor a békés patakparton lehetett ülni az illatos fűben, miközben az apró növények királylánnyá, tündérekké változtak a kezünkben?