–

Harmincnyolc

Valami ismeretlen okból kifolyólag a 38 éves nők hajlamosak megbolondulni… Elengedni magukat egy jól sikerült estén, engedni, hogy egy régi ismerős új arcát villantsa fel, ezáltal olyan érzelmeket generálva, amelyek izgalmat okoznak, és ezzel párhuzamosan rengeteg kérdést is felvetnek.

Ez csak vágy? Mi van ebben a férfiban, amit korábban nem vettem észre, és most így hat rám? Pillanatnyi elmezavar? Vagy valami más? Zakatol az agy, keresi a válaszokat... sikertelenül.

Azon az estén nem történik semmi azon kívül, hogy kézen fogva bolyonganak hajnalig, és kizárólag egy könnyű csókot lehelnek egymás arcára búcsúzáskor. A megbolonduló 38 évesnek férje van és egy gyereke, a házassága több sebből vérzik, már régóta kedve sincs javítgatni. A férfi elvált, de éppen kialakulóban van egy kapcsolata. Más városban, más életek, nem sok esély látszik arra, hogy a metszéspont valahol megtalálható.

Egy hónapig leveleznek, találkozást szerveznek, amely mindig a férfi miatt hiúsul meg. Közben a 38 éves egyre nevetségesebbnek érzi magát, egy olyan ábránd kergetésébe fogott, amely nem sok realitást hordoz magában. Kevés férfi hat rá, érzelmileg zárkózott, ironikusan szemléli a világot, és nyilvánvaló, hogy a házassága nem biztosít olyan védelmet, amely garantálná a hűségét.

38 évesen az élete a külvilág szemében tökéletes, jó anyagi körülmények, sikeres férj, nagyszerű gyerek, a munkájában jól teljesítő, önálló és okos nő. Nem érti, hogy ez a férfi miért van rá ekkora hatással.

Amikor az érzelmi vihar egy kicsit alábbhagy, legalább annyira, hogy újra racionálisan tudja a helyzetét szemlélni, és persze a Facebook-bejegyzések is segítenek tisztán látni – rájön, hogy ebből nem lesz semmi, a férfi döntött... és nem mellette.

Azon az éjszakán otthon megfogan a második gyermeke, annak ellenére, hogy az elmúlt öt évben nem sikerült teherbe esnie. Amikor hetekkel később szembesül a ténnyel, egyszerűen nem tudja elhinni. Nagyon vágyott még egy gyerekre, de akkor úgy érzi, a másik férfi jobban kellene neki, mint ez a baba.

Bűntudata van a férjével szemben, a meglévő fiával szemben, a babával szemben, az egész világgal szemben. Pedig „klasszikus értelemben" nem csalt meg senkit. A szíve fordult valaki más felé.

A terhesség 12 hetéig nem bír megnyugodni, folyamatosan úgy érzi, döntést kell hoznia valakiről, aki semmiben nem hibás. A család szemszögéből egyértelmű, hogy a baba helye itt van. Ő pedig lassan kezdi jelnek tekinteni, hogy megfogant. Olyan jelnek, amely azt mutatja számára, hogy a családját egyben kell tartania, ezt a köteléket erősíti, és mindent megtesz annak érdekében, hogy valóban élhető legyen az élete. Jó anya, jó feleség váljon belőle, és ne egy szerelmes, 38 éves fruska.

Ezzel párhuzamosan édesanyjának a tüdőrákkal szembeni küzdelmét kell támogatnia, aki már a baba születését sem éli meg. Sok a veszteség, ő jellemzően erős nőnek tartja magát, most sem omlik össze, de talán nem is tudja feldolgozni a fájdalmat teljes mértékben.

Egy gyerek születése mindig új remény is egyben, aztán a hétköznapok szürkére festik a valóságot. Szinte egyedülálló szülő volt eddig is, és ezután is az maradt, hiszen a férj a munkája miatt állandóan távol van. Sok  a teher, de ő mindig büszke volt rá, hogy önálló, és mindennel meg tud birkózni.

De azzal nem tud megbirkózni, hogy a gondolataiban a férfi állandóan helyet követelt magának, bár tartja magát ahhoz, hogy nem keresi meg.

Negyven

Féléves a fia, amikor a férfi újra jelentkezik. Pár telefonbeszélgetés, meglepődés a férfi részéről a baba hírére, visszavonulás, mindkét fél részéről. Újabb fél év telik el, amikor rövid üzenet érkezik a férfitől, a helymeghatározás alapján konkrétan, a világ másik végéről. Akkor már 40 éves, de épp úgy zuhan vissza ebbe az érzelmi örvénybe, mint két évvel ezelőtt. Majdnem egy éven keresztül folyik a mindennapos levelezés, amely már korántsem olyan ártatlan, mint korábban. És újra felbukkan benne a várakozás, az egymásra találás ígéretével fűszerezve.

A túl sokszor elképzelt találkozás nagyobb eséllyel hordozza magában a csalódás lehetőségét. A kommunikációs nehézségekkel eladdig sohasem küzdő 40 éves alig tud értelmes mondatokat találni, hát még kimondani. A férfi beszél, érzi, hogy helyette is kell, de az érzelmei nem tárulnak fel. Tél van... és borzongás, mindenféle értelemben. Túl sok volt talán a verbális előjáték, a hosszú hónapok levelezése, a felkészülés. A férfi azt írja utána, hogy csalódást érez benne, erre a válasza egy panzió címe... és egy idegen név, amelyre szobát foglalt. Ezzel a tettével próbál túllépni a korlátokon, sikerrel.

Már az első alkalommal tudja, hogy ez a fajta boldogság a férfi karjaiban elsöprő is lehet, ha hagyja magát... és szabadjára engedi az érzelmeit. Ez rémisztő és mámorító is egyben, túl sok ígéretet hordoz magában, és túl sok félelmet ébreszt benne.

Ha akkor a férfi nem utazik vissza még egy fél évre, rögtön beadja a válókeresetet. De megmagyarázzák egymásnak, hogy ehhez még idő kell.

Negyvenegy

41 lett, mire a férfi újra hazatér, egy újrakezdés után, munka és lakás nélkül. Két hónapon belül ez is megoldódik, új városban, kicsit közelebb egymáshoz. Az együtt töltött idő kevés és titkos, de nagyon jó.

A válás napirenden van, ügyvédi konzultáció után a 41 éves megretten. Elválasztani a gyerekeket az apjuktól – belegondolni is fáj. Különösen a nagy nem értené meg a döntést.

Erősen kötődik hozzá, túlságosan reális az esély, hogy vele akar majd maradni. Túlságosan reális, és anyaként elfogadhatatlan. Közben súlyos teherként nehezedik rá a vagyon felosztása, és minden egyéb, ami ezzel jár, ez egyre inkább megbénítja. A férfi ebből azt a következtetést vonja le, hogy befolyásolható és döntésképtelen.

Telnek a hónapok, és a hazugságok egyre jobban maga alá gyűrik. Egyre több az ok, a körülmény, amely nem engedi, hogy csak a saját boldogságára gondoljon. A férfi persze ezt úgy fordítja le, hogy az anyagi jóléthez ragaszkodik... A vívódás szakításokhoz, majd kibékülésekhez vezet, és sok olyan tetthez, amellyel fájdalmat okoz a férfinak, aki végül már nem tud, és nem is akar neki hinni. Aztán egy (ismételten) elmaradt találkozás után a férfi képes lezárni a történetet, és új kapcsolatot kezdeni. A 42 éves akkor szembesül azzal, hogy kicsúszott az időből, az akkori kétségbeesett lépésére már elutasítás a válasz.

Negyvenkettő

A 42 évesekkel az a baj, hogy boldogok akarnak lenni, még akkor is, ha úgy tűnik, képtelenek rá.

Nem az a baj, hogy nincsenek érzelmeik, nagyon is vannak, csak sokszor a racionális kockázatelemzés nagyobb teret követel náluk.

Nem akarnak kiszolgáltatottak lenni, de ezzel párhuzamosan szeretnék is magukat átadni a nagy szerelemnek. Nem akarnak képmutatóak lenni az anyagiak jelentőségét illetően, de az óvatosságuk sokszor félrevezető. Amikor pedig már tudják, hogy az összetört szív fájdalma éppen úgy az életük részévé válik, mint a férfi, aki ezt a szívet összetörte, már késő.

És a felismerés törvényszerű: az elmúlt években tomboló szerelem átitatta a napjait, a gondolatait, az álmatlan, és a zavaros álmokkal terhelt éjszakáit. Minden porcikáját. És már nem szabadulhat tőle. Soha.

Andrea

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Antonio Guillem