Ami átmeneti segítségnek indult, a több mint egy éve tartó orosz-ukrán háború miatt hosszú távú ellátás lett – civil szervezetek mondták el, hogyan segítették a menekülteket az elmúlt több mint egy évben:
„A szülés pillanatától kezdve kopogtatni kezdtek az emberek, jöttek, és kopogtak, kopogtak, kopogtak. Csak hozták és hozták a dolgokat, ki mit tudott, és azt mondták: »Köszönjük, hogy megszületett a baba«.”
Ilyen életet adni olyan időkben, amikor az életet többnyire elveszik.
Meddig tarthat még ez a véres, apokaliptikus őrület a szomszédban, kérdezzük magunktól nap mint nap. Lengyel Ádám történész szerint:
„Egyszeriben ott, abban a pillanatban megértettem: többé nem vonhatom ki magam, nem várhatok a »majd csak megoldódik«-ra, és felelősségteljes emberként nem engedhetem, hogy atomjaira hulljon a mi kis társadalmunk” – írja Kristóf a macskáit ért támadás kapcsán. De ami kicsiben igaz, az pont úgy van nagyban is.
Egy sérült gyerekeket nevelő szülőkből álló magyar közösség példátlan összefogásáról írt Filákovity Radojka.
Gogol, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Bulgakov – tudtad, hogy közülük ketten is ukrán származásúak? És azt, hogy a nagy orosz klasszikusok is hozzájárultak ahhoz, hogy az oroszok birodalomként tekintsenek magukra? Hogy pontosan hogyan, arról itt olvashatsz: