Renner Erika: Nekem most úgy kell élnem, hogy egyáltalán nem bízom a rendszerben – Elviszlek magammal

Ameddig az emberek nem felejtik el a nevét, nem fél – mondja Renner Erika, aki sokkal-sokkal több, mint „a lúgos orvos áldozata”. Egy kívülről törékeny, belül végtelenül karakán nő, aki irdatlan ellenszélben, egy áldozathibáztató rendszerben (és – sajnos – társadalomban) végigvitte az ügyét az igazságszolgáltatáson. Vagyis… viszi, így, jelen időben, mert noha a büntetőügy lezárult, és a polgári perben is megítélték neki a kártérítést, még mindig nincs vége. Pedig az egyik legbrutálisabb magyar bűncselekmény, amelyet az ország „lúgos támadásként” emleget, lassan tíz (!) éve történt. Erika azóta megszámlálhatatlan alkalommal járt kihallgatáson, tett tanúvallomást, hallgatta végig az áldozathibáztató védelmi beszédeket, és válaszolta meg a sokszor embertelen kérdéseket. Arról nem is beszélve, hogy a testén örökre viselni fogja a támadás következményeit – és itt nem felszínes sebhelyekről beszélünk. Úgy érzi, a rendszer magára hagyta, de az emberek nem. És ezért végtelenül hálás. Az életét tette föl arra, hogy a túlélők hangja legyen. Amikor megkérdezem tőle, hogy: „Boldog vagy?”, gondolkodás nélkül, ösztönből válaszolja: „Nagyon.” Bónusz: a beszélgetés végén végre megismerjük Attilát is, azt az embert, aki mindössze négy hónapnyi kapcsolat után belecsöppent ebbe a történetbe – és azóta is Erika mellett áll. Elviszlek magammal: Renner Erika.