Femminicidio (azaz nőgyilkosság) lett az év szava

–

Bevallom, nem könnyű úgy nekikezdeni egy cikknek, hogy annak főszereplőjét nem tudom megnevezni. Legalábbis magyarul. A témánk ugyanis egy szó, illetve annak kissé hányattatott sorsa, megszületése, majd bujkálása, az égető hiánya, az őt ért támadások, no meg persze a mögötte húzódó tartalom, a nagyon is húsba vágó valóság. 

Annak, aki írással foglalkozik, fontosak a szavak. Az hisz a szavak erejében, jelentőségében. Ez alól én sem vagyok kivétel: hiszek abban, hogy érdemes a dolgoknak, fogalmaknak nevet adni, lekanyarítani számukra egy szeletet a világból, kijelölni a helyüket, és ezzel is hozzásegíteni őket az önálló léthez. Ezzel lehetőséget kapunk ugyanis, hogy a szó mögött rejlő tartalommal is behatóbban tudjunk foglalkozni. 

Merénylet a női mivolt ellen

„A Treccani” – ahogy errefelé hívják, a világon az egyik legtekintélyesebb szótár. A femminicidio magyarul – pongyola fordításban – nőgyilkosságot jelent, de éppen itt van a lényeg, hiszen ez a szó olaszul nem csupán az emberölést jelöli. Ennél többről van szó: arról, hogy egy nőt tulajdonképpen női minőségében ölnek meg. A Treccani szótár definíciója szerint „egy nő életének szándékos kioltása azon okból, ami női mivoltából következik, és amely az évszázadok óta fennálló, férfiak által uralt és patriarchális társadalom kifejeződése”.

Úgy lehet talán legjobban megragadni a fogalmat, ha látjuk a különbséget aközött, hogy például leszúrnak az utcán egy embert, aki történetesen egy nő, és kifosztják, majd a sérülésbe belehal, és aközött, hogy egy nőt a férje/volt férje/partnere/expartnere megöl, mert elhagyta őt. Mindkettő emberölés, az előbbi „nőgyilkosság”, az utóbbi pedig angol szóval „femicide”, és kiváltó okok között ott van a nemet sújtó társadalmi egyenlőtlenség is.

Fontos látni, hogy a kifejezés és amiért életre hívták ezt az új szót, elsősorban a gyilkosság okára utal, és nem pusztán az áldozat nemére.

Tehát amikor ezzel a kifejezéssel élünk, akkor nemcsak arra utalunk, hogy nőnemű az áldozat, hanem főként arra, hogy milyen okok vezettek ahhoz, hogy áldozattá váljon. 

Globális szinten 1848-ban a Wharton’s Law Lexicon volt az első, amely tartalmazta a „femicide” terminust, és a latin femina (nő jelentésű) és a caedere (ölni jelentésű) szavakban jelölte meg a gyökerét. 

A kifejezést a mai jelentésében a hetvenes évek feminista mozgalma kezdte el először alkalmazni

Elsőként Diane Russel írta le 1976-ban a Nők Sérelmére Elkövetett Bűncselekményeket Tárgyaló Bíróságon, Belgiumban. Tőle idézek: „Be kell látnunk, hogy nagyon sok gyilkosság valójában femicide. Fel kell ismernünk a gyilkosságok indítékait: a régebbi korok boszorkányégetésétől kezdve, a sok országban elterjedt lánygyermekek megölésén át a »becsület«-gyilkosságokig, amelyeknek szintén nők az áldozatai, láthatjuk, hogy a femicide régóta zajlik a világban.”

Russell szerint a „femicide a végpontján helyezkedik el a nők elnyomási formáinak széles skáláján, amely magában foglalja a verbális és fizikai bántalmazás igen szerteágazó megnyilvánulásait, mint a nemi erőszak, kínzás, szexuális rabszolgatartás (különösen a prostitúció), vérfertőző vagy családon kívüli gyermekek ellen elkövetett abúzusok, fizikai és érzelmi bántalmazás, szexuális zaklatás (telefonon, az utcán, a munkahelyen, az iskolában), nemiszerv-csonkítás, szükségtelen nőgyógyászati műtétek, kikényszerített heteroszexualitás, kikényszerített meddővé tétel, kikényszerített anyaság (a fogamzásgátlás és abortusz bűncselekménnyé tételével), pszichosebészet, a táplálék megvonása a nőktől bizonyos kultúrákban, kozmetikai sebészet és egyéb csonkítás szépségbeavatkozás címen. Azokban az esetekben, amikor ezek, a nők elnyomását célzó vagy eredményező formák halállal végződnek, femicide-dé válnak.”  

Sokszor és sokat vitatott szó

Az olasz médiában a femminicidio kifejezés először a Repubblica lapban jelent meg 2001. október 1-jén. Rengeteg vitát, ellenkezést és ellenvetést váltott ki, végül hét évvel később, 2008-ban emelte be elsőként mint neologizmust a Treccani szótár szavai közé, további nem kevés támadást maga után vonva ezzel.  

Azt hihetnénk, hogy miután már 2001 óta jelen van a nyomtatott sajtóban, és 2008 óta szótárba felvett, hivatalosan létező szó, mára már nyugvópontra jutott a vita vele kapcsolatban, azonban a tény, hogy a Treccani a 2023-as év szavává választotta, újból felszínre hozta az ellenvéleményeket. 

A szó létjogosultságát megkérdőjelezők gyakran azt hozzák fel ellenérvként, hogy a férfiak ellen sokkal több gyilkosságot követnek el, mint a nők ellen. Ez valóban így van, globális szinten is. Itt azonban visszakanyarodnék ahhoz, amit korábban említettem: a szó elsősorban nem az áldozat nemére utal, hanem azokra az okokra, amik az emberöléshez vezettek. Magyarul: nők a férfiakhoz képest sokkalta többször válnak amiatt áldozattá, mert például szabadon akarnak párt választani, vagy szakítani akarnak, netán más partnerre találtak, el akarnak válni, nem akarnak hozzámenni ahhoz, akit a család kijelölt számukra, nem akarnak szexuális kapcsolatot létesíteni, egy meghatározott személlyel akarnak szexuális kapcsolatot létesíteni, nem úgy öltözködnek, ahogy a család vagy a társadalom elvárja, tanulni vagy dolgozni akarnak, más munkát választanak, mint az elvárt, gyermeket akarnak vagy épp ellenkezőleg, nem akarnak gyermeket. Természetesen férfiak is válnak a fenti okok egyike-másika miatt áldozattá, de világszerte sokkal kisebb arányban, mint nők.

Ha megnézzük ezeket az okokat, az lehet a közös bennük, hogy mind a nő önrendelkezésének el nem ismerésére vezethetők vissza, amit az adott társadalomban uralkodó sztereotípiák is támogatnak.

Vagyis a jogi keretek mellett érdemes a társadalmi és a mélyen gyökerező, akár évezredekre visszanyúló kulturális tényezőkben keresni az okokat. 

Pontosan ezekről a kulturális és szociológiai tényezőkről beszél a szóválasztás kapcsán Valeria Della Valle, a Treccani Szótár igazgatója Giuseppe Patota mellett. Della Valle azt állítja a Repubblica-ban közölt cikk szerint, hogy „egyhangú és határozott volt a döntés, amikor a 920000-et számláló gyűjteményből éppen erre a szóra esett a választásuk. 2023-ban 118 nő vált emberölés áldozatává, és ebből 96 esetben az elkövető családtag, férj, élettárs, partner vagy expartner volt”. 

A Treccani döntése mögött azonban nem csupán a sokkoló számokra való tekintettel történt meg. Valeria Della Valle szerint „ez egy tragikus módon nélkülözhetetlen és hasznos szó. Hozzá kívántunk járulni a magunk módján, tehát a nyelvészeten keresztül, hogy az emberekben tudatosuljon az, hogy a femicídium, ez a rettenetes bűncselekmény mindennapos jelenség. (…) Nyelvészként a kollégáimmal azt elemeztük, hogy a szónak mekkora a szociokulturális értéke, és sajnos azt találtuk, hogy 2023-ban nőtt a nyelvben való jelenléte és a jelentősége, és ezt kívántuk hangsúlyozni.

Megkongatjuk a vészharangot, és jelezzük a mi eszközeinkkel, hogy a nemek közötti diszkrimináció felerősödött.”

Ehhez képest, ha azt vesszük, hogy a magyar nyelvben még szavunk sincs rá, talán joggal mondhatom, hogy jócskán el vagyunk maradva a nők elleni erőszak elleni küzdelemben. Sajnos nem azért, mert Olaszországban több femicídium történik. A statisztikák szerint ugyanis míg Olaszországban átlagosan heti két-három femicídiumot regisztrálnak, Magyarországon ez a szám heti egy-kettő, ez pedig a lakosságra vetítve sokkal rosszabb arány. 

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Westend61

WMN szerkesztőség