Bár az autósiskolák etikai kódexe tiltja a zaklatást, ez sok esetben kevés a megelőzéshez

–

Teljesen mindegy, hogy milyen évet írunk

Az egyik ismerősöm a húszas évei elején járt, amikor 1992-ben vezetni tanult, és miután túl voltak számtalan sírással végződő órán, az oktatója egész egyszerűen felhívta a lakására. „Halálra rémültem, de mentem vele. Teljesen lefagytam, nem tudtam, hogy hogyan lehetne elkerülni a helyzetet. Végül tényleg csak kávéztunk, és valószínűleg látta is rajtam, hogy nem érzem jól magam, mert rákérdezett, hogy azt gondoltam, kikezd velem. Annak ellenére, hogy ez nem történt meg, végig az járt a fejemben, hogy tudnék kijutni” – mesélte.

Én több mint húsz évvel később, 2014-ben kezdtem vezetni tanulni. Az oktatóm egy hatvan körüli férfi volt, bennem pedig fel sem merült, hogy a vezetésen kívül bármi mással is foglalkozunk majd.

Aztán néhány alkalom után egyre gyakrabban hívott tündérkének vagy cicusnak, egy alkalommal pedig, hiába tiltakoztam, a kezével tette a számba a rántott gombafejeket, amiket útközben vásárolt magának ebéd gyanánt.

Tizenkilenc éves voltam, és hiába ment jól, pont elég stresszt jelentett a vezetés ahhoz, hogy fel se merüljön bennem, hogy amit az oktatóm csinál, az nem oké. Nem beszéltem róla senkinek, és mivel környezetemben több helyről is hallottam, hogy az órák során türelmetlen vagy kiabál az oktató, tündérkézés ide, cicuskázás oda, örültem minden alkalomnak, amit dicsérettel zártunk. A vizsgán végül elsőre átmentem, és azzal a lendülettel temettem el magamban mindent, hogy kiszálltam a kocsiból.

Konkrétan meghatározott lehetőségek és feladatkörök

Nemcsak a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara oldalán, de sok-sok autósiskola honlapján is megtalálható az etikai kódex, amely sok más mellett egyértelműen fogalmaz mind az autósiskola, mind az oktató, mind pedig a tanuló szerepét és kötelezettségeit illetően.

A dokumentum kimondja, hogy a szakoktatónak a tanuló iránt udvarias és segítőkész magatartást kell tanúsítania,

az oktatást pedig megfelelő hangnemben – bizalmaskodás és tolakodás nélkül, alkalmazkodva az ügyfél személyes adottságaihoz – kell levezetnie. Kiderül az is, hogy az oktatónak az oktatás közben egyéb tevékenységet folytatni (legyen az étkezés, újságolvasás stb.) tilos, de szintén tilos bármilyen egyéb tevékenységgel, például magáncélú utakkal összekapcsolni az órát.

Azzal a kérdéssel, hogy milyen lehetőségei vannak a tanulónak, ha nem megfelelő viselkedést tapasztal az órák során, több autósiskolát is megkerestem országszerte – és függetlenül attól, hogy fővárosi vagy vidéki iskoláról van szó, az esetek többségében hasonló választ kaptam.

„Oktatóváltásra a gyakorlati oktatás során természetesen bármikor – akár indokolás nélkül is – lehetősége van a tanulóknak”

– tájékoztatott egy budapesti autósiskola.

Náluk az utóbbi években nagyon ritkán (átlagosan évente egyszer-kétszer) érkezett az iskola vezetőségéhez zaklatással kapcsolatos panasz, és mivel az autósiskoláknak nincs a bejelentések kivizsgálásához szükséges hatáskörük, így a tanulókat ilyen esetben az illetékes rendőrséghez irányítják. „Amennyiben az oktatót jogerősen elmarasztalják, úgy az érintett kollégával azonnali hatállyal megszüntetjük az együttműködési megállapodást.”

Lehet tehát váltani, de nem mindig éri meg

Ismerek olyan, szintén a húszas évei elején járó lányt, aki tavaly tanult vezetni. Az ő oktatója rendszeresen szóvá tette, hogy „úgy kell fogni a sebváltót, mintha faszt fognál”, és bár már önmagában ez is erős határátlépés, akkor döntött az oktatóváltás mellett, amikor az óra végén a férfi hazavitette magát Budapestről Szentendrére, majd kitette a lányt, hogy jusson haza, ahogy tud.

Az eset után a lány jelezte az autósiskolának, hogy mi történt, az iskola pedig rövid időn belül gondoskodott új oktatóról – de nem mindig ilyen szerencsés a helyzet.

„Az oktatóm minden sebességváltáskor megfogta a kezem – én meg nem tudtam, hogy ezt máshol nem szokás” – meséli a bevezetőben már említett barátnőm, aki a sokadik problémás alkalom után döntött úgy, hogy új oktató mellett folytatná a tanulást. Őt az oktatója rendszeresen vitte kietlen területekre, ahol aztán az autóból kiszállva a szeme láttára könnyített magán. „Hazavitt, de nem azért, mert más oktatók is ezt szokták, hanem mert fel akart jönni hozzám – ezt pedig kerek perec meg is mondta. Amikor nem jöhetett be, nagyon mérges lett, kiabálni kezdett. Folyamatosan a szexről beszélt, miközben vezettünk, én pedig nem tudtam kiállni magamért – és aztán persze magamat hibáztattam, hogy adom alá a lovat a nem elég határozott tiltakozásommal.”

Ő egy idő után már kifejezetten ügyelt rá, hogy az időjárástól függetlenül hosszúnadrágban és magasan zárt ingben vagy pulcsiban üljön kocsiba, nem sminkelt, nem viselkedett kihívóan, és azt hazudta, hogy házas – ha az általa viselt gyűrűből nem lett volna egyértelmű –, az oktató hozzáállása azonban nem változott.

A barátnőm végül vázolta a helyzetet az autósiskolának, és másik oktatót kért, amire – vidéki település lévén – a környék összes oktatója összezárt, és annak ellenére, hogy ezzel kapcsolatban is egyértelműen fogalmaz az etikai kódex, sokáig senki sem vállalta a tanfolyam folytatását.

„Végül levizsgáztam ugyan, de amit átéltem, az egyszerűen ijesztő, nyugtalanító és felháborító” – mesélte. 

Bár kétségkívül vannak olyan körülményei az oktatásnak, amiken nem lehet változtatni – ilyen például a szűk tér, valamint a tanuló és az oktató közti alá-fölé rendeltségi viszony –, mindannyiunk célja lenne, hogy nyugodtan és magabiztosan tanulhassunk vezetni, nemtől, kortól és párkapcsolati státusztól függetlenül. Ehhez az etikai kódex pedig kiváló kiindulási alap, már csak be kellene tartani és tartatni az abban megfogalmazottakat.

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/Peter Dazeley

Mózes Zsófi