„Hogy mit adott nekem az Erasmus? Igazából mindent!”

–

Az átláthatóság hiánya jelenti a problémát

A 2022. december 15-i döntés – amiről sok intézmény szintén csak a napokban, a sajtóból értesült – indoklása szerint annak a 21 egyetemnek a működési modellje nem biztosítja a közösségi források átlátható kezelését, amelyek korábban állami fenntartás szerint működtek, azonban a kiszervezés következtében ma már alapítványi formában üzemelnek.

Az alapítványok kuratóriumaiban ugyanis jellemzően olyan magas rangú politikai tisztségviselők vagy Fidesz-közeli üzletemberek is ülnek, mint Varga Mihály miniszterelnök-helyettes és pénzügyminiszter, Lázár János építési és közlekedési miniszter, Varga Judit igazságügy-miniszter, Kossa György, Csányi Sándor vagy Hernádi Zsolt kormányközeli nagyvállalkozók. A tanács meglátása szerint azonban gondot okoz, hogy a hivatalosan privatizált, ám a gyakorlatban állami támogatásban is részesülő egyetemek működése során politikai szereplők határozzák meg, hogy milyen területekre mennyi pénzt szánjanak.

Annak ellenére, hogy a magyar kormány vállalta, hogy 2022. szeptember végéig törvénnyel kezeli majd a felmerülő aggályokat, végül nem született megfelelő megoldás az összeférhetetlenségi problémákra.

Több tízezer magyar eshet el a lehetőségtől

A magyar egyetemek 25 éve vesznek részt az 1987 óta működő programban, aminek köszönhetően eddig több mint tízmillióan jutottak külföldi tanulási lehetőséghez. Az Európai Bizottság adatai szerint csak 2020-ban több mint 22 ezer magyar résztvevője volt az Erasmus+ külföldi csereprogramjainak, amit az EU közel 45,1 millió euróval támogatott. 

A program – és annak különböző formái – nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hazai felsőoktatás szerves részévé váljon az európainak, ugyanis az utóbbi közel kilenc évben már nemcsak hallgatói és oktatói ösztöndíjakat biztosított, de egyre nagyobb hangsúlyt helyezett például a szakmai gyakorlatok és önkéntes lehetőségek hozzáférhetőségének bővítésére – nemcsak a felsőoktatás szereplői, de középiskolai hallgatók számára is.

Azt, hogy a döntés hogyan érinti az egyes intézményeket, a fenntartók felől érkező, hivatalos tájékoztatás hiányában egyelőre nem lehet tudni, az viszont biztos, hogy a magyar oktatási rendszer nem képes helyettesíteni az Erasmus által nyújtott értékeket.

Megismerni más kultúrákat

Annak érdekében, hogy ne csak intézményi oldalról lássuk, mekkora a tét, körbekérdeztem azok között, akiknek volt lehetőségük részt venni az Erasmuson: mégis mit ad a program a diákoknak? 

Bia és párja 2016 őszén járt Hollandiában az Erasmus keretein belül: „Eredetileg nem volt a terveim között, hogy akár csak rövidebb időre is, de valaha külföldön éljek, azonban az akkori páromnak (aki ma már a férjem) nagy vágya volt kimenni. Beadtam a derekam, elintéztem, hogy ugyanarra az egyetemre kerüljünk, aztán egyszer csak egy augusztusi buli után nem haza, hanem a reptérre mentünk. Így érkeztünk fél évre Enschedébe, az összeköltözés pedig csak a kezdete volt a rengeteg közös élménynek, amiről órákon át tudnék írni.

Óriási hatással volt rám a nemzetközi közeg és új kultúrák, felfogások, életvitelek megismerése. Eleve nyitott embernek gondolom magam, de az a sok beszélgetés, közös játék, kirándulás és nem utolsósorban bulizás teljesen új, személyesebb szögből mutatta be a világ különböző részéről érkezőket. Én pedig önállóbb lettem, és talán még a korábbinál is elfogadóbb.

Öröm volt látni, hogy minden új barátom számára pont olyan természetes, ha valaki vallási okok miatt nem iszik alkoholt, vagy hogy mindenki azt szeret, akit csak akar.

Összességében jó érzéssel gondolok vissza erre az időszakra, ajánlanám ezt a lehetőséget mindenkinek, és bizton állítom, nagyon fontos, hogy ez az élmény nem hiányzott az életemből.”

Helytállni idegen környezetben

„Az akkori – első – munkahelyemen rettenetesen elfáradtam, és muszáj volt fellélegeznem. Az Erasmust azért vállaltam, mert tudtam, hogy ennek hála kapok fél évet, hogy újra magamra találjak – meséli Gyöngyi. – Dániát választottam, ahol rengeteget fejlődött a nyelvtudásom, több országba ellátogattam, üzletről és dizájnról tanulhattam. Felfedezhettem, hogy mennyi erő van bennem, és hogy egyedül is helyt tudok állni egy idegen országban. Ez a magabiztosság azóta is elkísér, sokkal jobb vagyok a problémák kezelésében és a megoldások megtalálásában. Amikor hazajöttem, megalapítottam a vállalkozásomat, amit azóta is fejlesztek.”

„Én az Erasmusnak hála tanultam meg, hogy az iskolában tanult irodalmi német nyelv semmit nem ér Ausztriában – és főleg Bécs utcáin – emlékezik vissza Patrik. – Volt szerencsém az áthallgatás előtt egy híres osztrák étteremben pultozni néhány hónapig, ott találkoztam először azzal a mentalitással, hogy egy vezető nem elégszik meg a jóval, kiválóan akar dolgozni, ezt pedig elvárja a csapatától is (mondjuk, akkor, húszéves koromban ezt nagyon utáltam). Nekem kevésbé a bulizásról, világlátásról és az új kapcsolatokról szólt ez az időszak. Az akkori párom kijött velem szerencsét próbálni (ami mostani fejjel nézve nagyon király volt tőle), később egy gyerekkori barátommal laktunk együtt, a barátaink pedig gyakran látogattak minket.

A kinti lét egyébként nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megtanuljak felelősséget vállalni magamért, és önállóan élni”

– zárja Patrik, aki szerint „ötcsillagos élmény volt” a program, és mindenkinek ilyen tapasztalatokat kíván. 

Felfedezni önmagadat és a világot​​

„2009-ben voltam Erasmusszal Koppenhágában – kezd bele Domi. – Ezt onnan tudom ilyen pontosan, mert akkor regisztráltam a Facebookra. Huszonhárom évesen óriási kalandot jelentett, hogy négy hónapot külföldön tölthettem. Emlékszem, korábban még repülni sem repültem egyedül, a bátyám, aki kivitt a bécsi reptérre, útközben magyarázta el, hogyan kell becsekkolni, eljutni a kapuhoz. Eszméletlenül izgultam. Az első egy hetet egy hostelben töltöttem, valamiért korábban érkeztem, mint a többiek. Egész nap jártam a várost, megnéztem Nyhavnt, A kis hableány szobrot, a parkokat és a csatornákat, a tőzsde tornyában egymásba fonódó sárkányokat. Figyeltem az embereket, de figyeltem befelé is – tulajdonképpen ezek alatt a magányos séták alatt gyakoroltam be, hogyan tudom belülről megalapozni a biztonságérzetemet.

Aztán elkezdődött a tanítás: a botanikus kert mellett volt (van) az egyetem épülete, és én is arrafelé laktam egy derűs és fürge, amolyan Holle anyó-szerű néninél. Volt egy hatalmas fekete macskája is, Muddy, aki az elején a szó szoros értelmében fújt rám, aztán kiderült, hogy a magyar becézgetések hatására hamar megszelídül. Lett sok új barátom, van köztük, akivel azóta is tartjuk a kapcsolatot, szinte minden évben találkozunk.

Korábban elég gátlásos voltam angolul, ezt is sikerült oldani: egyre többet mertem beszélni, egyre könnyebben fejeztem ki magam. Jó érzés volt helytállni a kurzusokon, közösen gondolkodni témákról egy nemzetközi környezetben.

Ráadásul tanulhattam dánul (tusind tak!/ezer köszönet!), hallgattam órákat az északi mitológiáról és a vikingekről.” Mindezeken túl Dominak még egy személyes aspektus miatt is fontos volt az Erasmus: „A világ és önmagam felfedezése közepette először tapasztalhattam meg, hogy vannak emberek az életemben, akik eleve leszbikusként ismertek meg. Korábban itthon is előbújtam már pár közeli barátomnak, de sok helyzetben még nem tudtam, nem mertem önazonos lenni. Itt viszont a társaságban mindenki tudta a szexuális irányultságomat, és – ami a legfelszabadítóbb volt – szinte egyáltalán nem érdekelte őket. Illetve csak annyiban, amennyiben bárki szívügyeit előszeretettel átbeszéltük. Ez nagyon sok erőt adott ahhoz, hogy hazatérve a családommal, más barátaimmal is beszéljek.”

Rengeteg mindent kapsz tőle

Zsófi 2021-ben volt Erasmuson Portugáliában. „Annak ellenére, hogy a Covid-helyzet miatt az első két hónapban korlátozottak voltak a lehetőségeink, szerintem az egyik legjobb dolog, ami történt velem az egyetemi évek alatt. Persze a portugál egyetemen is sok érdekes dolgot tanultunk, ami kiszélesítette a látókörömet, és gyönyörű helyeken jártam, mégsem emiatt volt emlékezetes ez a szemeszter.

Sokkal inkább azért, mert számtalan kultúrával megismerkedhettem, jobban beleláthattam más nemzetek életébe és gondolkodásmódjába, tanulhattam tőlük, és mesélhettem nekik a sajátomról.

Az, hogy hat hónapig egy új környezetben éltem, az itthoni megtartó közeg nélkül (bár sosem voltunk igazán egyedül), hatalmas lépés volt a felnőtté válásom folyamatában. Itt ugyanis én hoztam meg az összes döntést, nem volt szülői jótanács, sem a hétköznapok megszokott ritmusa, a szeretteim csak a távolból figyelték aggódva, mit kezdek az új helyzettel. Egymásra és a saját ítélőképességünkre voltunk utalva, és ez a furcsa párhuzamos valóság rövid idő alatt is mély barátságokat eredményezett, akikkel bár online nem ugyanolyan a kommunikáció, azért a mai napig részei vagyunk egymás életének, ha csak egy-egy rövid látogatás erejéig is.”

„Hogy mit adott nekem az Erasmus? Igazából mindent – összegzi Máté. – Magabiztos angol- és társalgási szintű franciatudást, ami miatt megkaptam az első állásomat. Sok barátot, akikkel mai napig tartom a kapcsolatot (spanyol, horvát stb.). Megismertem sok más kultúrát, emiatt sokkal nyitottabb lettem a világra. Rengeteget buliztam és utaztam. Összefoglalva: életem legjobb évét köszönhetem az Erasmusnak. Plusz, ami a legfontosabb, hogy a barátnőmet is ott ismertem meg, akivel azóta is (már nyolc éve!) együtt vagyunk” – meséli Máté, akinek az egész életét meghatározták az erasmusos élményei.

Nem lehet tehát eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy a mostani és a jövőbeni generációk számára is nyitva álljon ez a lehetőség. Megéri tenni-küzdeni az Erasmusért (és a magyar egyetemek autonómiájáért!), mert olyan értéket képvisel, amely nagyban hozzájárul a diákok személyes és szakmai fejlődéséhez. 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / blackCAT

Mózes Zsófi