Balatoni József: Tájékoztattak arról, hogy amit kapok, az nem fenyegetés, csak tájékoztatás
Balatoni József – vagy ahogyan a legtöbben ismerik, Jocó bácsi – sosem félt hallatni a hangját, ha a pedagógusokat érintő méltatlan bánásmódról volt szó. Számtalan kollégájához hasonlóan kiállt, sztrájkolt, részt vett az engedetlenségben, csak hogy minél több emberhez eljusson az üzenet: tanárok nélkül tényleg nincs jövő. Az október 5-i megmozdulást követően levelet kapott a tankerülettől, ebben arra figyelmeztették: amennyiben a munkafelvételt ismét megtagadja, az alapot adhat a munkáltatói rendkívüli felmentésre. Majd nem sokra rá a tankerületi képviselők is megjelentek az intézményben. Jocó bácsi ezzel kapcsolatos tegnap esti Facebook-bejegyzését az ő beleegyezésével közöljük teljes terjedelmében.
–
A mai napon (október 6-a, a poszt megjelenésének ideje – a szerk.) reggel 8:01-kor már telefonáltak a Tankerületi Központból az iskolába, hogy minden infót megkapjanak arról, hogy tegnap (október 5-én, a sztrájk napján – a szerk.) melyik óráimat nem tartottam meg, lett-e helyettesítve stb.
Aztán délben már meg is jelentek az iskolában: a tankerületi igazgató és két vezetőtársa jött, személyesen. Be kellett mennem az irodába. Természetesen egy „Tanítani akarunk, de nem mindegy, hogyan!” feliratú pulcsiban mentem, és ugyanilyen kitűzővel.
Igen, én készültem, hogy jönnek.
Bemutatkoztak mindhárman, és végig nagyon kedvesek voltak.
Tájékoztattak arról, hogy amit kapok, az nem fenyegetés, csak tájékoztatás. Ezt többször kiemelték. Ahogyan azt is, hogy mint munkáltató nem tehetnek mást. Ebben nem értettünk egyet. De ez már nem az én lelkem dolga, ez legyen az övéké.
Én továbbra is tartom, hogy amit tettem, az helyes volt, és a sztrájkjog változtatása miatt nem is volt más lehetőségem. Továbbra is kiállok a diákokért, magamért.
A baj nagy.
Aggasztó méretű tanárhiány van, a gyerekek tanuláshoz való joga pedig nem egy-egy engedetlen órán, hanem folyamatosan sérül. A NAT (Nemzeti alaptanterv – a szerk.) rossz, a tankönyvválasztás szabadságának elvétele szűkítette a lehetőségeinket. A diákok óraterhelése nagyon magas. A pedagógusok megalázóan keveset keresnek, a terhelésük pedig lassan teljesíthetetlen. A munkakörülmények – és ezzel a diákok tanulási körülményei – tarthatatlanok sok helyen.
Igen, ez mind probléma.
Örülök, hogy a tankerület ilyen gyorsan reagált, és hogy személyesen jöttek ki. Úgy tűnik, valami változik, és remélem, innentől minden ügyet így intéznek, ez lesz az alap: hogy ha probléma van, másnap azonnal reagálnak is rá. Mindenre. Jönnek, tesznek és intézkednek. Ugye?
Az osztályom kb. megtiltotta, hogy még egyszer engedetlenkedjem, mert nem akarják, hogy kirúgjanak. Ez nagyon jólesett. Megkértek, hogy legyek kreatív, ők is megtesznek bármit, de nem vehetnek el engem tőlük. Azt nem.
Ezért is érdemes.
Szóval agyalok, hogyan tovább. Miattuk, magam miatt. Mert ugye azt senki sem hiszi, hogy nyugton maradok?!
Remélem, lassan az ország összes pedagógusának a kezében lesz ilyen levél. Mert ez egy jelképe a küzdelmünknek.
A szülők most mellettünk vannak. Elégedetlenek. Ez jó. Végre sokaknak felnyílik a szeme, és már nem működnek a hangzatos szövegek, a manipulált hírek. Hisz mondhatják azt, hogy az oktatás fejlesztése az egyik legfontosabb volt nekik mindig is, ha közben mindenki látja a valóságot. Hazudni lehet, csak ne csodálkozzanak, ha már nem hisznek nekik.
Mennünk kell tovább, egyre többen, egyre hangosabban! Csak így lehet. Aki most hallgat, az gondoljon a diploma átvételekor tett esküjére… Az köt. Mindig. Aki nem pedagógus, nézzen a gyermeke, unokája szemébe, és mondja meg neki, hogy minden így jó, ahogy van!
Menni fog?
A kiemelt kép a szerző tulajdonában van
