„Most mit is akarnak tőlem pontosan?” – Analfabétának lenni nem csak azt jelenti, ha valaki nem tud írni, olvasni

–

Míg a teljes írástudatlanság csupán a fejlődő országokban van nagyobb átlagban jelen, a funkcionális analfabetizmus éppen hogy a fejlett társadalmakra jellemző jelenség. De mit is jelent ez pontosan? Becslések szerint itthon minden negyedik ember funkcionális analfabéta, aki bár a betűket ismeri, le tudja írni és össze tudja olvasni őket, az olvasott szöveget azonban nem tudja értelmezni. Az olvasás nem válik számára a tudás, az ismeretszerzés forrásává, és írásban is nehezen fejezi ki magát – ez pedig számos, súlyos következménnyel jár.

Elvesznek a leghétköznapibb helyzetekben is

A társadalomba való beilleszkedés egyik alapja az írásbeliség, aminek meghatározó területe a szövegértés. Nagyon sok minden áll vagy bukik ezen, így például kihat az elemi számolási képességekre is, ami a leghétköznapibb helyzetekben is jókora próbatétel elé állítja a funkcionális analfabétákat. Ez azt jelenti, hogy számukra még az olyan alapvető műveletek is gondot okoznak, mint az összeadás, kivonás, a szorzás és az osztás, illetve az egyszerű százalékszámítás. Így például

bevásárláskor nem tudják kiszámolni, mennyibe fog kerülni az a néhány tétel, amit a kosarukba tettek, illetve mennyi lesz a visszajáró fizetéskor. A havonta rendelkezésükre álló pénz beosztása, a családi kassza kezelése, az átutalások intézése pedig szinte megugorhatatlan feladat – nem beszélve a hivatalos levelek értelmezéséről, vagy bármiféle hivatali ügyintézésről.

De az olyan egyszerű szövegek értelmezése is sok esetben problémás lehet, mint egy újságcikk vagy egy hozzászólás a Facebookon. Nem hiába lehet sokszor az az érzésünk a kommentfolyamok böngészése során, mintha sokan nem is arra a beszélgetésre reagálnának, ami épp folyik.

Nem látják az alapvető összefüggéseket egy szövegben, nem tudnak fogalmakban gondolkodni. Idegen nyelveket általában nem képesek elsajátítani, és ezeknek az okoknak a következményeként a munkaerőpiacon való elhelyezkedésük, illetve a munkahelyen való napi feladataik ellátása is nehézségekbe ütközik: már maga az önéletrajz megírása, a munkaszerződés értelmezése, a jelenléti ív kitöltése mind olyan dolgok, amelyek kihívások elé állítják őket. Így ez meghatározza azt a társadalmi perspektívát is, amiben boldogulni kénytelenek.

Árulkodó jelek már az óvodában

A pedagógusok évek óta kongatják a vészharangot azzal kapcsolatban, hogy a diákok szövegértése egyre romlik.

Sokakat megdöbbentettek a 2015-ös PISA-felmérés eredményei, amelyek arra mutattak rá, hogy a tizenöt éves magyar iskolások negyede (!) funkcionális analfabéta.

A felmérést háromévente rendezik meg, és míg a legutóbbi, 2018-as eredmények már valamelyes javulást mutattak, még közel sem érik el az OECD-átlagot (OECD: Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet – a szerk.).

Annak, hogy a szövegértéssel a későbbiekben probléma lehet, már óvodában vannak árulkodó jelei: ha a kisgyerek nem érti a mesét, amit felolvasnak neki, ha nehezen értelmezi az instrukciókat, szabályokat, feladatokat, ez mind arra utal, hogy az olvasás és az írás elsajátításában, majd a szövegértésben később gondok jelentkezhetnek. 

Ha nem fejlesztik elég korán és megfelelő mértékben, a szakadék csak tovább mélyül az évek során. Számos kutatás egyébként épp a kisgyermekkortól kezdődő mesélést tartja a fejlesztés egyik lehetséges formájának, a mesehallgatás ugyanis a teljes beszédmegértési folyamatot fejleszti, annak – ahogy Gósy Mária magyar nyelvész és fonetikus korábban rámutatott – több fokozata és formája is a megértés eltérő szintjeit erősíti. Ehhez azonban azt is folyamatosan ellenőrizni kell, valóban érti-e a gyerek a mesében a ki?, mi?, hol?, mit? és miért? jellegű kérdéseket.

Nem szervi eredetű betegség, nem pszichológiai vagy fiziológiai okai vannak

Mindez egy olyan műveltségi állapot, amelyben az írás, valamint az olvasás szintje mind kevésbé teszi lehetővé, hogy az ember új információkat fogadjon be, új tudást szerezzen meg, azt feldolgozza, kezelje. Ennek a hátterében pedig jó néhány ok állhat. Az UNESCO szakemberei szerint az iskolarendszernek is fontos szerepe lehet a kialakulásában: a pedagógia működési zavarai, az iskolarendszerek szerkezeti tagolása, elavultsága, az iskolahálózat területi eloszlása és az oktatási intézmények infrastrukturális különbségei is folyamatosan újratermelik az analfabetizmus bizonyos rétegeit, ahogy az iskolai kudarcok is hozzájárulhatnak a létrejöttéhez.

De a digitalizáció (az internet, a tévé) is hatással van rá. Egyre kevésbé van jelen az olvasás igénye a társadalmunkban, az írásbeli képességeink jókora minőségromláson mennek át.

A szociokulturális háttérnek, annak, honnan, milyen családi környezetből jövünk, szintén fontos szerepe van benne; a funkcionális analfabetizmus hátrányos helyzetű családokban általában újra is termeli magát. De amellett, hogy jelentős társadalmi, gazdasági, szociokulturális hatásai vannak, a téma szakértői szerint súlyos önértékelési problémákat is okozhat. Épp ezért szerintük ahhoz, hogy a hátrányos helyzetű fiatalok sikereket érjenek el a szövegértésben (az írás, olvasás elsajátításában), hogy beilleszkedhessenek a munka világába, fontos helyreállítani a bizalmat közöttük és a környezetük, az oktatás és a szakmai képzés világa között.

Filákovity Radojka

Töltsd ki korábbi tesztünket is ITT, melyből megtudhatod, mennyire érted a hivatali nyelvet! 

Források: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Jose Luis Pelaez Inc