Akkora gazdasági károkat okoz, mint a háborúk vagy a dohányzás, mégis faljuk két pofára – Így kerültünk a gyorskaják fogságába

–

Idén a magyarok miatt lelkesen követtem a futball eb-t, de olykor a játékot nem érintő események is elgondolkodtattak

Például megragadott Cristiano Ronaldo szokatlanul őszinte „kirohanása”, amikor egy budapesti sajtótájékoztatón elrakta maga elől az eseményt szponzoráló kólásüvegeket, és egy vizet felemelve angolul azt mondta, „igyatok vizet!”.

Sokan találgatták, miért bosszanthatta fel magát ennyire, de dühével egyáltalán nincs egyedül. Már a 2018-as téli olimpia előtt felvetődött, hogyan fordulhat elő, hogy egészségtelen ételeket forgalmazó cégek reklámozhatják magukat sporteseményeken, míg az természetes, hogy cigarettareklámokat már 1988 óta tilos megjeleníteni. A témában sokszor vonnak párhuzamot a kettő között, például a halálozások számának tekintetében is. De miért ez az összehasonlítgatás, és mi köze van mindennek egy vicces ünnephez, a „junk food”, vagyis a „szemét kaja” napjához? 

Létezik olyan, hogy „ételfüggőség”?

Idén áprilisban egy brit orvos furcsa kísérletet végzett magán: harminc napig úgy evett, mint minden ötödik brit, vagyis az étrendjének nyolcvan százalékát tették ki olyan „ultrafeldolgozott” ételek, melyek az ízlelést, illetve az éhség-és a telítettségérzetet erősen befolyásoló adalékanyagokat tartalmaznak. 

Harminc nap alatt hat és fél kilót szedett fel, normálisból a túlsúlyos kategóriába került, gyomorpanaszai, alvásproblémái lettek.

Érdekes az is, hogy a kísérletet követő vizsgálatok alapján az éhségérzetért felelős hormonok harminc százalékot emelkedtek a vérében, emiatt állandóan éhesnek érezte magát akkor is, ha bőven elég kalóriát fogyasztott. Ezzel párhuzamosan csökkent a szervezetében a jóllakottságért felelős hormon szintje. A doktornak még az agya is megváltozott drasztikus étrendje miatt: függőkre jellemző idegsejt-kapcsolatok jelentek meg nála. Ehhez köthető, hogy azoknál, akik hozzászoktak a nagy mennyiségű feldolgozott élelmiszer fogyasztásához, annak elhagyásakor akár elvonási tünetek is felléphetnek, mint a rossz minőségű alvás, hangulatingadozás, fejfájás. 

A „junk food” napja az Egyesült Államokból származik. Olyanok hozták létre, akik nagyon tartanak attól, hogy ha gyakrabban fogyasztanának ilyen ételeket, akkor már nem teljesen ők döntenének arról, mikor mit esznek, inkább a bennük kialakult függőség irányítana. Természetesen az évi egyszeri fogyasztást lehet túlzott elővigyázatosságnak nevezni, a negatív hatásokról szóló kutatások gyakori „junk food” evésről szólnak.

Finom étel is szomorúvá tehet? 

2017-ben az Európai Unió tagországai közül Magyarországon küzdöttek a legtöbben depresszióval, becslések szerint nagyjából három-négyszázezren.

A táplálkozáspszichológia és pszichiátria még viszonylag gyerekcipőben járó tudományágak, de egyre több az arra utaló bizonyíték, hogy amit eszünk, jó és rossz irányba is befolyásolhatja a hangulatunkat.

A túlzott mennyiségű egészségtelen élelmiszer (gyorsétel, fehér liszt, cukor, az „ultrafeldolgozott” élelmiszerek), nemcsak a cukorbetegség, demencia, egyes rákbetegségek, szívbetegség kialakulásához járulnak hozzá, de a mentális egészséget is erősen rongálhatják.

A Harvard Egyetem cikkeiből kiderül, hogy az egészséges, nagy arányban természetes eredetű ételeket tartalmazó étrend (például a mediterrán étrend), jelentősen csökkenti a depressziós tünetek kialakulásának esélyét.

Más kutatások ismertetik, hogy bizonyos esetekben ilyen étrenddel a depresszióban szenvedők tünetei enyhíthetők. Folynak vizsgálatok más mentális problémák és a túl sok „junk food” közötti összefüggésről is. Kapcsolatot találtak például gyerekeknél az ADHD tüneteinek erősödése, és a mesterséges színezékek nagy mennyiségű fogyasztása között.

Egyszerűen bonyolult ügy

Hippokratésznak, az orvostudomány ógörög „ősapjának” tulajdonítanak egy mondást, miszerint „legyen az ételed a gyógyszered, és gyógyszered az ételed”. Azóta persze világos, hogy ez a mondás korlátok között értelmezendő, viszont a világon egyre többen betegszenek meg amiatt, amit esznek. Ennek nyomán mind több betegség gyógyításában és megelőzésében is szerepet játszik a táplálkozás, vagyis növekszik azon szakértők száma, akik hangsúlyozzák: az ételek, melyeket rendszeresen fogyasztunk, elősegíthetik vagy hátráltathatják a testi és mentális egészségünket egyaránt. Sokaknál összefüggéseket találtak a bőr állapota és az étrend,  de még az autoimmun betegségek és a táplálkozás között is: segíthet az egészséges étkezés, vagy ronthat például a túl sok „junk food”.

A „junk food” azokat az előrecsomagolt vagy gyorsételeket jelenti, melyek magas kalóriatartalmuk mellé alig kínálnak tápanyagokat, valamint gyakran tartalmaznak a hosszú távú egészség szempontjából kétes hatású hozzáadott ízfokozókat és egyéb kémiai anyagokat. A meghatározás része, hogy állaguk miatt gyorsan fogyaszthatók, és gyorsan megemelik a vércukorszintet. Mindannyian ismerünk ilyen (fél)kész termékeket, édességeket, gyorsételeket, de ebbe a kategóriába tartozik több, magát „egészségesnek” nevező reggelizőpehely, müzliszelet és péksütemény is. Mindez azért is érdekes, mert már tudományos megegyezésnek számít, hogy a feldolgozott élelmiszerek (ami az előrecsomagolt ételek mellett például bizonyos olajokat, zsiradékokat is jelent) nagy mennyiségű fogyasztása meghatározó volt elhízás járványszerű elterjedésében.

Az ilyen ételektől ugyanis az ember nehezen lakik jól, mivel mesterségesen jóízűek, rost -és tápanyagtartalmuk elenyésző, adalékanyagaik pedig gyakran befolyásolják a telítettségérzetet.

Emiatt több kutatás eredménye szerint, aki javarészt feldolgozott ételeket evett, naponta körülbelül 500 kalóriával fogyasztott többet, mint a természetesebb élelmiszereket előnyben részesítők.

Minél természetesebb, annál jobb, és fordítva

Magyarokról ilyen adatokat nem találtam (itthon még mindig nem foglalkozunk a témával eleget), de például egy átlagos brit élelmiszervásárlásának körülbelül 57 százalékát teszik ki az ultrafeldolgozott ételek, ami 1980-ban még csak 26 százalék volt. Ezzel párhuzamosan növekszik a túlsúllyal küzdők száma, és a kettő között a legtöbb tudós azt gondolja, e két dolog szorosan összefügg. Ezt bizonyítja például, hogy azokban az országokban, melyek piacára „betörtek” az ultrafeldolgozott ételeket forgalmazó cégek, rohamosan elkezdett növekedni a táplálkozáshoz kapcsolódó betegségekkel küzdők száma. Amikor ugyanis az emberek többségében minél természetesebb forrásból származó ételeket fogyasztanak, melyekben elég tápanyag és rost van, sokkal kisebb eséllyel esznek túl sokat, hiszen természetes módon, időben jóllaknak.

Úri muri?

Sajnos itt is felmerül a szegénység, az élelmiszeralapú egyenlőtlenség mint jelentős probléma. A jó minőségű élelmiszer elérhetősége és megfizethetősége sokaknak problémát jelent hazánkban és más országokban is. Az Egyesült Államokban például az úgy nevezett „ételsivatagokban” élő, alacsony jövedelmű emberek, akik számára fizikailag is nehezen elérhető az élelmiszer, olyan étrenden élnek, ami miatt jelentős részük cukorbeteg. Életkörülményeik és táplálkozásuk miatt a születéskor várható élettartamuk akár 45 évvel is rövidebb lehet a magasabb jövedelműeknél, akik máshol élnek. A szegénységből való kiút megteremtése, megtalálása tehát a világ minden országában népegészségügyi kérdés is.

Ez nem csupán a szegényeket és/vagy (az egészségügyi ellátórendszer túlterheltsége által) a betegséggel küzdőket érinti: becslések szerint az elhízás kiesett munkaerő és szövődmények útján már most nagyságrendileg akkora gazdasági károkat okozott, mint korábban háborúk vagy a dohányzás.  

„Megtörhető” ez a függőség nemcsak egyéni, de társadalmi szinten is? 

A táplálkozás megváltoztatása rövid idő alatt megállíthatja a „junk food” iránti erős vágyat, az erőfeszítések jutalma pedig megemelkedett energiaszint, jobb közérzet, hangulat és egészség lehet. 

Az utóbbi időben a világon kormányzati erőfeszítések is kezdődtek a megfelelő szabályozásért, a tájékoztatásért, oktatásért, az élelmiszeralapú egyenlőtlenségek enyhítéséért. Sok az ilyesmivel foglalkozó szervezet, alapítvány is, de az üzleti szféra is kezdi felismerni a területben rejlő lehetőségeket, a felelősségvállalás fontosságát, hiszen a „junk food” gyártása és forgalmazása például a klímaválság súlyosbodásához is hozzájárul. Cselekedni persze gyorsan kellene, de minden megtett lépés izgalmas és ígéretes lehet. 

Baló Sára

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/happy_lark