–

Gyerekek, ma a Badacsonyban eszünk!

A már rég bezárt Badacsony Étterem áll az én szívemhez a legközelebb – mondom ezt több évtized távlatából. Hiszen a nyolcvanas évek derekán egyáltalán nem melengette volna meg a szívemet, ha valaki ezt az önkiszolgálót emlegeti. Ráday utcai otthonunkhoz az Üllői út sarkán álló önkiszolgáló étterem volt a legközelebb, így a szüleim számára ez az egység jelentette a megoldást azokon a napokon, amikor sehogy sem jött össze, hogy meleg étel kerüljön az asztalra. Mivel anyám sokszor éjszakákon át ült a varrógép mellett, egyáltalán nem csodálkozom, hogy megkönnyebbülést jelentett számára, ha legalább egy nap a Badacsonyban etethette meg a családot. Balázzsal, a bátyámmal nem osztottuk azt az álláspontot és kifejezetten utáltuk, ha elhangzott a mondat; „Gyerekek, ma a Badacsonyban eszünk!”.

A tálca, mint az önki’ szimbóluma

Ahogyan a többi hasonló önkiszolgálóban, így a Badacsonyban is a sorban állós, tálcatolós rendszer működött. Azt hiszem, hogy én talán a tálcákat utáltam a legjobban, ez volt a viszolygásom egyik legfontosabb sarokköve. Ezek a háromszögletű, alumínium tálcák ugyanis még elmosva is zsírosak voltak. Élénken emlékszem a mosogatásból érkezett, forró, nedves, sikamlós tapintásra, ahogyan leveszem a kupac tetejéről a soron következő darabot. Mivel sürgetett a hátam mögött álló ember, már szedtem is ki a tartóból a szintén hasonló állapotú kanalat, kést, villát, szalvétát. Soha nem fogom elfelejteni apám mozdulatait, ahogyan az evés előtt egy külön erre a célra beszerzett papírszalvétával gondosan áttörli – ahogyan ő mondta – az „eszcájgot”. Egy mozdulat, ami öröklődik, hisz ezt tanultuk; ma az én fiam is ugyanígy törli meg az önkiszolgálókban az evőeszközt.

Hogy sóz maga? Azt nem így kell!

Úgy látszik, apám mégsem csinált mindent helyesen, mert egy alkalommal – ma már ez is a családi legendárium része – egy idősebb férfi odalépett hozzá a Badacsonyban, kivette a kezéből a sószórót, és kioktatta, hogy nem jól sóz. Majd a tenyerébe szórt egy adagot, és azonmód szegény apám ételére zuttyantotta. Pont neki, aki kényszeresen törölgetett, nem ivott, nem evett senki más után… A helyes sózást oktató pasas egyike volt az önkiszolgálók vegyes népének, remekül példázza, milyen sokféleségben fordultak itt meg akkoriban az emberek. Elfoglalt szülők a gyerekeikkel talán ritkábban, annál több idős nő és férfi, kétkezi munkásemberek, magányos alkoholisták és lecsúszott egzisztenciák jelentették az én akkori gyermeki nézőpontomból a törzsközönséget. Sokszor néztük szégyenlősen a testvéremmel, ahogyan remegős kezű idős emberek kanalazzák a levest, hogy aztán az állunkon csöpögjön a lé, ahogyan nejlonszatyros, zoknis, papucsos vidám részegek beszélnek maguk elé a főzelék és a fasírt felett.

Badacsony étterem 1959-ben - Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára / Városrendezési és Építészeti Osztályának fényképei

Sert. sült, pár. káp., hasáb

De az önkiszolgáló egyáltalán nem a kor szegény sorsú embereinek gyűjtőhelye volt csupán, sokkal inkább intézmény, ami az étkeztetés egy bevált és korszerű formájának számított, és szinte biztos, hogy csupán a mi gyerekszemünk szűrte át és jegyezte meg azokat a részleteket, amelyekkel esetleg máshol nem találkozhattunk ennyire éles valójában. Kiderül ez abból is, hogy érdesebb, fekete-fehér emlékeim közül kiviláglik a lila párolt káposzta, sertéssülttel és hasábburgonyával, azaz a sert. sült, pár. káp., hasáb, ahogyan a tábla kiírásán szerepelt. Ez volt ugyanis az étel, amit akkori ízlésemnek megfelelően zseniálisan készítettek el a közétkeztetési vállalat konyháiban, így került a Badacsony kínálatába is. Szüleim a tanúk rá, hogy minden alkalommal kizárólag ezt voltam hajlandó fogyasztani, és ha véletlenül á la carte vendéglőben ettünk, mindig az önkiszolgáló sertéssültje és párolt káposztája volt az etalon, sehol nem ettem azóta sem olyat, mint a nyolcvanas években ott.

A Pajtás most bezár, mert a kiadott sajtóközlemény tanúsága szerint egyre gyengébb eredménnyel működött. Az önkiszolgáló éttermek az elmúlt évtizedekben egyre szaporodtak, a legtöbb közülük már nem idézte az egykori elődöket, és közben versenytárssá vált a street food műfaja is, sok egyéb mellett. Mindazonáltal nem kell szégyenkeznünk, ezek elődei a gyorséttermek frontján sem; szerintem a szerkesztőségből bárki írhatna egy remekbe szabott visszaemlékezést a Pajtás, a Badacsony és a többiek ultramenő kortársáról, a City Grillről is…

 Kárpáti Judit

Kiemelt kép: Fortepan/Bauer Sándor