„Nem félek a haláltól. Az élettől félek” – Ma van a kábítószer-ellenes világnap

–

„Ha rossz lenne, senki sem használná”

Ez az idézet Szabó Judit addiktológustól való. És így folytatódik: „…a drog (inkább) veszélyes vagy ártalmas. Ha rossz lenne, senki nem használná. Nem a drog rossz, hanem a fogyasztásának a következményei elviselhetetlenek.” Szerinte nem a szerekkel van probléma, hanem magával az emberrel, aki bármitől képes függővé válni. Nem csak a kémiai anyagokra kell gondolni, ismertek a viselkedéses, magukat kényszerekké kinőni képes függőségek is.

A függőség természete

A függőség tárgya (például alkohol, drog, szex, szerencsejáték) által kiváltott hatások átmenetileg bizonyos hiányokat pótolnak, pluszokat adnak: „A lelki fájdalmaim pillanatnyilag enyhülnek. A stressz csökken. Élénkebb leszek. Kevésbé érzem magam magányosnak. Szorongásom csökken. Békében leszek önmagammal” – így fogalmaz Máté Gábor kanadai-magyar, függőségek kutatásával és kezelésével foglakozó orvos egy korábbi írásában.

„A szenvedélybetegségek mindig a boldogtalanságból erednek, akkor is, ha az rejtett. Lelki érzéstelenítők, amelyek elnyomják a fájdalmat” – véli.

„A fő kérdés nem az tehát, hogy »Miért vagyok függő?«, hanem: »Honnan ered a fájdalom?«”

A függő arra vágyik, hogy boldogan, stresszmentesen, önmagával és a külvilággal békében élje életét. Az idilli állapot azonban a mámor percei-órái után véget ér. És gyakran nagy árat kell ezért fizetni érte: az illető feláldozza egészségét, egzisztenciáját, emberi méltóságát, megkeseríti a környezetében élők életét is. 

A kívülállókban felmerülhet a kérdés, hogy megéri-e ez a kockázat?

Aki bekerül egy ilyen spirálba, valószínűleg már kilátástalannak ítéli meg a helyzetét. Életének egyetlen célja a szerhasználat okozta bódulat elérése. „Nem félek a haláltól” – mondta Máté Gábor egy páciense. „Az élettől jobban félek.”

Egy másik, szintén általa kezelt drogfüggő, egy prostituált pedig a következőképpen fejezte ki a kábítószer hatásának lényegét: „Amikor először heroinoztam, olyan volt, mint egy meleg, puha ölelés.” Ebben a mondatban összefoglalta mindazokat a pszichológiai okokat, amik valakit veszélyeztetetté tesznek a függőséget illetően: kielégítetlen vágyódás a szeretetre, belső békére, biztonságra.

A szenvedélybetegek megértéséhez, segítéséhez a kulcs tehát az együttérzés, törődés lehet az elítélés, démonizálás helyett.

Az egykor rendszeres kokainfogyasztó Kosztolányi Dezső Comprendre c'est tout pardonner (Megérteni annyit jelent, mint mindent megbocsátani) című versében (már annak címében is) frappánsan megfogalmazza a megfelelő hozzáállás lényegét: „Csodálkozol a kokainistán / s nem érted? / Gondolkozzál az okain is tán – / s megérted!” 

Mikortól beszélhetünk függőségről, szenvedélybetegségről?

A szerhasználat vonatkozásában szomatikus és pszichés függőséget különítünk el. Előbbiről akkor beszélünk, amikor megjelennek a testi elvonási tünetek. Például az alkoholistákra jellemző a kézremegés, izzadás és a rosszullét. Ezek egyértelmű jelek arra, hogy a szervezet már hozzászokott a szerhez. 

A pszichés függőség ennél hamarabb jelentkezik. Először még nem mindig nyilvánvaló, hogy bizonyos szerek váltják ki. Ilyen lehet például a nyugtalanság, idegesség, ingerlékenység, türelmetlenség, depresszió. Ha ezek megjelennek, a szerhasználók gyakran a külső körülményekkel magyarázzák, nem szeretnének szembesülni azzal, hogy egy nagyon komoly veszély előszobájában vannak.

„Segíteni csak annak lehet, aki kéri és együttműködik”

Ha a drogfogyasztó szembenézett a függőségével, majd meghozta azt a döntést, hogy le akar vele számolni, megtette az első, nagyon fontos lépést a kábítószermentes élet felé vezető úton. Nádudvari István szociális munkás, drogprevenciós szakember tapasztalatai szerint lehetnek elakadások, kudarcok a folyamatban. Azonban aki kellőképpen elhatározta magát, és igénybe veszi szakemberek segítségét, elérheti célját: „A lakóhelyhez legközelebb eső drogambulanciát, szenvedélybeteg-ellátással foglalkozó intézményt vagy erre szakosodott civil szervezetet kell megkeresni, mert véglegesen csak segítséggel szokhat le valaki. Gyakran nem sikerül elsőre, de kellő elhatározással, szakemberek támogatásával pozitívan zárulhat a történet. Segíteni csak annak lehet, aki kéri és együttműködik”.

Nehezebb a helyzet, ha a drogfogyasztó valamilyen oknál fogva nem akar felhagyni káros szenvedélyével, csak a környezete szeretné jobb belátásra bírni. Nádudvari István három tanáccsal szolgál erre az esetre:

• Beszélj nyíltan a problémáról! Legyél nyitott, kezdeményező. Az őszinteség hatásosabb, mint a kioktatás vagy a hatalmi szó.

• Ne kémkedj utána! Az aggodalom érzése sokszor arra késztet, hogy átnézd a ruháit, belépj az e-mail- vagy a közösségimédia-fiókjába. Ez a bizalom elvesztéséhez és ellenséges indulatokhoz vezet. Fontos megérteni, hogy fenyegetőzéssel nem tudod megoldani a problémát, legfeljebb azt éred el, hogy a továbbiakban nem fogadja el a segítséged.

• Ne légy partner függősége fenntartásában! Sokan abba a hibába esnek, hogy rendszeresen „falaznak” a drogfogyasztónak. A felelősség átvállalása (például tartozások rendszeres kifizetése) legtöbbször abból a tehetetlenségből ered, hogy az illető nem tudja, hogy mi lenne a megoldás, vagy nem mer szembenézni a problémával. Fontos megérteni és megértetni, hogy nem védheted meg folyamatosan a tettei következményeitől, főleg, ha azok már saját magát vagy a környezetét is veszélyeztetik. Ha a helyzet már ennyire súlyos, akkor kérd minél hamarabb szakember segítségét. 

Mik ma a „slágerdrogok”

A drogpiac állandó változásban van. Társadalmi és anyagi helyzet függvénye is, hogy ki melyik szer rabja lesz. Időnként újfajta drogok is a kereslet-kínálat részei lesznek. Nádudvari István a jelenlegi helyzetről a következő jellemzést adta:

„A legolcsóbb és legpusztítóbb szerek, a dizájnerdrogok fogyasztása (például herbál, bika, kristály) továbbra is a szegregátumokra jellemző, ahol nem alkalmi jelleggel, hanem rendszeresen használják. A tehetősebb drogfogyasztóknál a kannabisz, a hasis, az amfetamin, a kokain, a kristályos MDMA, vagy éppen az ecstasy ma a sláger.”

A pandémia hatása a kábítószer-használatra

A koronavírus-járvány a drogpiacra és a fogyasztási szokásokra is hatással volt. Nádudvari István szerint a legfontosabb, egyben pozitív következmény az, hogy általánosságban csökkent a kábítószer-használat.

Azonban megjegyezte, hogy „ez a visszaesés nem a függőkre, hanem sokkal inkább az alkalmi fogyasztókra igaz. A függők esetében nem beszélhetünk csökkenésről. Drágábban lehetett droghoz jutni, hiszen a lezárások miatt a hozzáférés lehetőségei korlátozódtak. A kannabisz- és hasisfogyasztók több mint fele panaszkodott arra, hogy a szert nehezebb volt beszerezni, mint a Covid-válság előtt. Az amfetamin-, a kokain-, kristályos MDMA-, illetve ecstasy-fogyasztók körülbelül harminc százaléka számolt hozzáférhetőségi problémákról.” Más addiktív szerek (például alkohol, vényköteles nyugtatók) fogyasztása viszont látványosan megemelkedett. Sokkal többen érintettek tehát, mint talán elsőre feltételeznénk. 

Nádudvari Péter

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kérj segítséget!!!! Drogambulanciák listája: ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/KatarzynaBialasiewicz