„A klímaváltozás olyan, mint Beyoncé” – Greta Thunberg és tinédzser társainak forradalma a bolygóért

–

Tinédzserek szobájából indul a klímaforradalom

Szinte nincs olyan, aki ne ismerné a svéd klímaaktivista, Greta Thunberg nevét. Az elmúlt években kivívott népszerűsége nyomán egy archetípus kezdett kifejlődni azokból a tizenévesekből, akik hozzá hasonlóan fontosnak tartják a bolygónk jövőjét, és akik úgy érzik, a felnőttek magukra hagyták őket egy olyan kérdésben, aminek a következményeivel nekik kell majd szembenézniük.

Ez a tizenéves generáció egy világméretű klímaválság idején nő fel, ami miatt a jövőkép hiánya, a félelem és a mérhetetlen düh meghatározó élmény számukra. Mind égetőbb problémának tartják az éghajlatváltozás okozta fenyegetést, de a korábbi generációktól eltérően komolyan is veszik. Míg a kortársaik jó része az Instagramon gyűjti a lájkokat, egyre többen vannak azok, akik világszerte ismert társukhoz hasonlóan bátorsággal, a döntéshozókat meghazudtoló felelősségérzettel és éleslátással kezelik a klímaváltozás, illetve a klímaválság témakörét. Elszánt aktivisták, a közösségi média segítségével pedig óriási tömegeket mozgatnak meg. Pontosan tudják, mi a tét: a jövőnk.

A klímaváltozás olyan, mint Beyoncé

„Tíz év múlva huszonnyolc leszek. Az életem épphogy csak elkezdődne, amikor a világ véget ér. Nem igazságos a generációmmal, hogy ilyen szörnyű problémát hagytak nekünk örökségül.”

Jamie Margolin tizennyolc éves gimnazista Seattle-ből. Iskolába jár, a barátaival lóg, és ismerkedik, akár a kortársai, szabad idejében azonban a Rolling Stone magazinnak ad videóinterjút a szobájából a klímakatasztrófa megelőzésének fontosságáról, politikusokkal találkozik, beszédeket mond, klímatüntetéseket szervez, és egy fiatal aktivistákból álló, több száz fős nemzetközi csoportot koordinál. Semmi kirívó, ilyen (is lehet) egy tinédzser a huszonegyedik században: felelősségteljes, elhivatott, tettre kész, és iszonyatosan dühös, amiért a felnőttek nem veszik elég komolyan az éghajlatváltozás kérdését, és ezzel kvázi megfosztják a jövőjétől.

Az iménti mondatában ugyanis arra az előrejelzésre utalt, amely szerint alig tíz évünk van, hogy jelentősen visszafogjuk az üvegházhatású gázok kibocsátását, így lehet csupán esélyünk arra, hogy a jövőben ne kelljen visszafordíthatatlan, súlyos következményekkel számolnunk. Épp ezért szerinte az éghajlatváltozást ugyanolyan sürgető problémaként kellene kezelni, ahogy a világ vezetői most a koronavírus-járvánnyal teszik. A fiatalokat azonban általában ignorálják az erről folyó párbeszédben, ez volt az oka annak, hogy Jamie 2017-ben három társával egyetemben létrehozta a Zero Hour (magyarul nulladik óra – a szerk.) nevű csoportot, amely világszerte lehetőséget ad a kortársainak, hogy hallassák a hangjukat. „Nincs több időnk, most kell cselekedünk” – mondja. És meg is teszik: a közösségi médiának köszönhetően elképesztő hatékonysággal szervezik akcióikat, amelyeken több tízezres tömegeket mozgatnak meg. Amikor azt kérdezték Jamie-től, mikor kezdett el komolyan a klímaváltozás miatt aggódni, formabontó, ám a generációjára nagyon is jellemző választ adott: szerinte ugyanis az éghajlatváltozás olyan, mint Beyoncé – a korosztálya számára mindkettő létezése alapvető ténynek számít. Egyszerűen nem ismerik azt a világot, amelynek egyik vagy a másik nem része.

Greta előtt, Greta után

Nem Greta Thunberg volt az első fiatal klímaaktivista, akire felfigyelt a világ. 1992-ben az akkor tizenkét éves Severn Cullis-Suzuki három társával utazott Rio de Janeiróba az ENSZ föld-csúcstalálkozójára, amelyen erőteljes beszédet mondott. Utólag úgy emlegették őt, mint a lányt, aki öt percre elnémította a világot. Egyes kritikusok kísérteties hasonlóságot véltek felfedezni Severn csaknem harminc évvel ezelőtti és Greta tavalyi, nagy port kavaró saját, az ENSZ-ben elmondott beszéde között. Bármi legyen is az igazság, az tény, hogy a beszédeikben megjelenő probléma és annak kezelése nem sokat változott az elmúlt évtizedekben. Ami viszont igen, azok a fiatalok rendelkezésére álló eszközök: a közösségi médiának hála egy korábbiakhoz nem hasonlítható fegyver került a kezükbe, amivel sosem látott mértékben erősíthetik mozgalmukat, és világszerte felhívhatják a figyelmet az ügy fontosságára. Így szervezhették meg azt a világméretű iskolai tiltakozáshullámot is, amellyel már két éve igyekeznek felhívni a figyelmet a klímaváltozás veszélyeire.

„Annyi mindent csinálnánk szívesebben”

A nigériai Joshua Borokinni jóbarátja 2016-ban egy az éghajlatváltozás miatt kialakuló árvízben vesztette életét. Ez volt az oka annak, hogy Joshua elkötelezte magát a klímaaktivizmus mellett – ahogy ő fogalmaz, egy magasabb cél, egy jobb és élhetőbb bolygó érdekében. Sokan nagyon hasonló indíttatásból csatlakoznak a klímaaktivizmushoz: egy természeti katasztrófa miatt a jövőt bizonytalannak, a tetteket pedig egyre sürgetőbbnek tartják – a felsőbb cél érdekében pedig magukat sem kímélik. A tizenhét éves Jonah Gottlieb, a National Children’s Campaign nevű szervezet egyik alapítójaként a tanórái és a leckeírás után, illetve azok szüneteiben megállás nélkül dolgozik: levelekre válaszol, beszédeket ír, kampányokat tervez.

Mindennap általában hajnali kettő és három között kerül ágyba, és becslése szerint heti hatvan-nyolcvan órát tölt az aktivizmushoz kapcsolódó feladatokkal.

„Ilyen egy klímaaktivista tinédzser élete” – mondja. A már említett Jamie Margolin arra a kérdésre, nem lennének-e szívesebben átlagos tinédzserek, úgy válaszolt: annyi mindent csinálnának szívesebben helyette, feltéve, ha a felnőttek felelősebben vezetnék a világot. 

Ők a jövő

„Nem hibáztathatunk valakit azért, mert műanyag edényt használ, ha nincs más eszköze […] Nem néhány ember felelőtlensége miatt alakult ki a klímaválság, hanem a tömeges, szisztematikus elnyomás: a kapitalizmus, a gyarmatosítás, a patriarchátus és a rasszizmus miatt” – mondja Margolin. Szerinte épp ezért tévedés a klímaválság önálló, elkülönített problémaként való kezelése. A megoldáshoz a nemek és generációk közti, faji és gazdasági igazságtalanságokat, azaz a klímaválságot is okozó elnyomó rendszereket kellene felszámolni.

A társaira is jellemző érett és kritikus hang sokak fülét bántja. A tinédzserek által indított klímaforradalmat szkepticizmussal figyelők legtöbbször azzal érvelnek ellenük, hogy felnőtt érdekcsoportok állnak a fiatalok mögött, és úgy mozgatják őket a háttérből, akár a marionettbábukat.

Hogy hiába rittyentenek a felszínen érdekes műsort, valódi eredményeket nem érnek el vele, és hogy a félelmeik nem többek puszta hisztériánál. Nem hisznek ezeknek a tinédzsereknek az éleslátásában, a tisztaságában és elszántságában, sem az erejükben. És épp azzal követik el a legnagyobb hibát, hogy alábecsülik őket, ahogyan a klímaváltozás következményeit is.

„Elárultatok minket. De a fiatalok már kezdenek rájönni erre. A jövő generációinak szeme rajtatok van. És ha ti úgy döntötök, hogy cserben hagytok minket, soha nem fogunk megbocsátani. Nem engedjük, hogy ezt megússzátok. Itt és most mi meghúztuk a határt. A világ kezd felébredni. És jön a változás, ha tetszik nektek, ha nem” – fogalmazott Greta Thunberg, az ENSZ klímacsúcsán elmondott elhíresült beszédében. Érdemes lenne hinni neki, nekik, hiszen ők a jövő, és nagyban múlik rajtuk a miénk is.

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT

Filákovity Radojka

Képek forrása: Getty Images