„Anyám kedves nő, nem veszélyes a társadalomra… akikre veszélyes, azok már nem élnek”

–

Ez most nem egy szokványos sorozatajánló, annál tovább kutat, viszont aki szeretné megnézni előbb a Dirty John: Betty Broderick című második évadát, az ne olvasson tovább, mert ebben a cikkben bizony mindenről szó lesz, ami az üggyel kapcsolatos. Mert bár régen történt, én mégis Betty Broderickkel töltöttem az egész hétvégémet.

1989. november 5-én, hajnali fél hatkor öt lövést adtak le egy Smith & Wesson revolverből San Diego „gazdag környékén”, egy impozáns ház legfelső emeletén, a hálóban alvó Linda és Dan Broderickre. A huszonnyolc éves Linda fejét és mellkasát érő sebesülés azonnali halált okozott. A harmadik golyó a negyvennégy éves Dan mellkasát érte, ám ő nem halt meg azonnal, és segítséget is tudott volna kérni, ha a gyilkos nem rántja ki a falból a telefonzsinórt. A másik két lövés már nem tévesztett célt. A gyilkosságot Betty Broderick követte el, Dan korábbi, első felesége, négy gyermekének anyja, aki közös lányuktól ellopta az újdonsült házaspár házának kulcsát, és nyolc hónappal a gyilkosság előtt vásárolt egy pisztolyt, így egyszerűen csak besétált a házba, és lelőtte az áldozatait. 

A negyvenes évei elején járó Betty tárgyalása hatalmas érdeklődést váltott ki. Egyfelől óriási felháborodás, megvetés övezte a felső tízezerhez tartozó környéken, másrészről pedig az ország több pontjából záporoztak hozzá a hálálkodó levelek, hogy megköszönjék: megtette azt, amit sokak szíve diktált volna. 

A történet nem egy szokványos megcsalós és elválós sztori, annál sokkal összetettebb.

Ahhoz, hogy megértsük, mi vezetett idáig – anélkül, hogy egy gyilkost akarnánk mentegetni – hallgassátok meg Betty Broderick történetét. Már amennyit tudhatunk ennyi év távlatából, interjúkból, memoárokból.

#wcw always and forever #bettybroderick #awomanscorned #hero

Dan és Betty azonos neveltetés szerint nőttek fel, és hasonló körülmények közül származtak: mindkettejüknek jómódú, katolikus, népes családja volt, így elképzeléseik is egyeztek a közös életüket illetően. Betty később úgy fogalmazott, hogy neki az volt a természetes, ha otthon volt, ellátta a háztartási feladatokat, gyerekeket nevelt, takarított. Őt erre nevelték, neki ez nem okozott gondot. Mindig is azt képzelte, hogy nagy családja lesz, a gyerekeinek pedig jó körülményeket biztosíthat, megadhat nekik mindent. Dan két egyetemet is elvégzett, amíg a házaspár már az első kislányukat nevelte, és az első időkben Betty tartotta el a családot: tanárként dolgozott. Majd amikor Dan úgy döntött, hogy az orvosi egyetem és a rövid ideig tartó praktizálás után elvégzi a Harvard jogi karát – mert az a szakma jóval jövedelmezőbb lesz a családnak –, akkor felesége kitartott mellette, úgy, hogy már második gyermeküket várta. 

Ami a sorozatból kimaradt (pedig eléggé lényeges részlet), hogy Dan Broderick megtiltotta a feleségének a fogamzásgátlást, így a nő a tizenhat évig tartó házasságuk alatt kilencszer volt terhes, amelyből ötször elvetélt, így végül négy gyermekük született.

„Imádom a gyerekeimet, az első pillanattól kezdve az utolsóig. Ők voltak számomra a legfontosabbak és annyira szerettem volna, ha boldog gyerekkoruk lesz" – írja 2015-ös memoárjában, ahol a fent említett vetélésekről is beszél.

Közben a férj egyre magasabbra tört, orvosi műhibaperekre szakosodott ügyvédi irodát alapított, így a család egyre jobb körülmények közé került. Szépek voltak, gazdagok, boldogok, minden teljesnek látszott. A gyerekeik jó iskolákba jártak, Betty sok szép holmit vásárolt (ezt a férj később vádként hozta fel a válási procedúrában). Dan rengeteget dolgozott – legalábbis ezt láttatja a kirakat – aztán 1982-ben az irodaház recepcióján megpillantotta a huszonegy éves Linda Kolkenát, akinek pár hónap elteltével jogi asszisztensi munkát ajánlott. Betty pedig szinte az első pillanattól érezte, hogy ettől tartania kell. Dan egészen 1985-ig tagadta viszonyát Kolkenával, aztán elköltözött otthonról, és onnantól a gyilkosságig eltelt több mint négy évben mindkét fél beleadott apait-anyait abba, hogy rangon aluli legyen a közös életük befejezése. 

Betty még a különválásuk első időszakában a lépcsőn hagyta a négy gyereküket, akik fél napig vártak az apjukra. Később azzal magyarázta a tettét, hogy móresre kívánta tanítani a válni készülő férjét, hogy az rájöjjön, mennyire nem egyszerű négy gyerekkel.

Ám a lecke balul sült el, mert Dan egy hétre pszichiátriára záratta, és a gyerekeit ezután már csak láthatásra adta vissza Bettynek. A nő elmeállapota ettől a ponttól még jobban zuhanni kezdett, valósággal rögeszméjévé vált, hogy valahogyan kibabráljon a volt férjével. Obszcén üzenetekkel szórta tele az újdonsült pár rögzítőjét, az összes közös barátnak csak trágár módon emlegette őket, de még a gyerekek előtt is így beszélt róluk. Aztán jöttek a fajsúlyosabb cselekedetek: elégette Dan ruháit, összefestette a falaikat, kocsival hajtott a pár házának bejáratába, a közös nagylányuk diplomaosztóján pedig fotókat készített Linda Kolkenáról, és számon kérte a lányát, amiért meghívta „ezt a ribancot”.

Dan pedig eközben teljes hidegvérrel kezdte kivéreztetni feleségét: pénzzel leckéztette, ki akarta semmizni, a gyerekekkel zsarolta, és amikor a bíróság hivatalosan is kimondta, hogy Bettynek csak töredéke jár a közös évek alatt szerzett vagyonból, és a gyerekek felügyeleti jogát is az apa kapja, akkor végérvényesen elveszett az utolsó remény is számára.

Dan ügyesen használta a jogi képzettségét, Betty pedig egyre kevésbé volt képes uralkodni magán.

A sorozatban Amanda Peet alakítja Betty Brodericket, és tökéletesen árnyalja, hogyan képes egy rögeszme eluralkodni valakin. Christian Slater remek megformálásában pedig a lelki hadviselés nagymesterét, Dan Brodericket látjuk, aki látszólag csak boldog akart lenni az új feleséggel, de a háttérben sokkal súlyosabb indítékok vezérelték. 

Van itt egy nő, aki fiatal és csodaszép volt valamikor, aki összesen kilencszer volt terhes, aki felett totális kontrollt gyakorolt a férje, és akinek azt tanították, hogy be kell hódolnia a férfinek – és akinek valamivel később már nem voltak eszközei, mert a fiatalsága és a szépsége többé nem úgy ragyogott kilenc terhesség, négy szülés és ennyi gyerek nevelése után, mint egy huszonegy évesnek, még akkor sem, ha gazdagok voltak, és bármit megvásárolhatott.

Van egy mondás, miszerint a férfi az első feleségének köszönheti a vagyonát, a vagyonának pedig a második feleségét. 

Ha nem is kell elhinni, hogy ez mindig így van, mert ennél sokkal árnyaltabbak a viszonyok, azért erre az esetre valamelyest talán ráhúzhatjuk. A Betty által nyújtott hátország nélkül Dan kevésbé lett volna sikeres. És nem tudhatjuk, hogy a huszonegy éves, szép, szőke (Betty fiatalkori énjére hasonlító) recepciós lány felkapta-e volna a fejét egy levélhordó srácra is – a gazdag és jóképű nagyfőnök helyett. (Erre azért lenne pár húszasom…)

Az viszont szinte biztos, hogy Betty Broderick élete pár nap leforgása alatt megváltozott, amikor férje bejelentette, hogy elhagyja, majd nem sokkal később a gyerekeket is magához vette. Onnantól fogva szétcsúszott az élete: nem volt kire főzni, takarítani, mosni, nem volt kit iskolába vinni, nem volt kire bevásárolni. A boldog család képe szertefoszlott. Az, amire nevelték, nem volt többé.

Persze nem tudhatjuk pontosan, mi zajlott abban a házasságban, mennyire romlott meg a viszony a felek között Linda Kolkena színrelépése előtt, mitől akart szabadulni Dan, és törvényszerű volt-e, hogy a szintet lépő férfi lecseréli öregedő feleségét egy fiatalabbra. Dant ráadásul már senki nem tudja erről megkérdezni. 

Ezer ponton történhetett volna másképp…

Történhetett volna úgy is, hogy leülnek és megbeszélik, mert gondolnak legalább a gyerekeikre. A személyes csatározások, és a sértettség ködös felhője azonban eltakarta előlük, hogyan érezhetik magukat a közös gyerekeik. 

Dan és Betty legkisebb gyermeke, Rhett a gyilkosság idején tízéves volt, később azt nyilatkozta az Oprah show-ban az esetről: 

„Emlékszem, azt gondoltam, nem is annyira meglepő ez. Többször is mondtuk Dannel (ifj. Dan Broderick) apának, hogy anyával akarunk élni, hogy anya ebbe teljesen beleőrül, és valami irracionális dolgot fog tenni, ha nem lehetünk vele.”

Majd amikor Oprah Winfrey arról kérdezi, milyen volt felnőni a gyilkosság után, akkor ezt felelte:

„Folyamatosan azt éreztem, hogy minden cselekedetemet nyomon követik, és mindent a szüleim helyzetére vezetnek vissza.”

Az ifjabb Dan és Reth még kiskorú volt, amikor édesapjuk meghalt, és az anyjukat börtönbe zárták. Őket rokonok és barátok nevelték fel. A két idősebb nővér, Kim és Kathy már majdnem felnőttek voltak az esetkor. 

Kim, az elsőszülött 19 volt, amikor az anyja lelőtte az apját. Húgához hasonlóan ő is ott volt a bíróságon, amikor Betty ügyét tárgyalták. A tanúk padján arról vallott, mennyire kiszámíthatatlanul viharos volt anyjuk viselkedése. Kim egyszer sem írt támogatási kérelmet anyja feltételes szabadlábra helyezéséhez. 

Kathy, a másodszülött lány hasonlít legjobban Bettyre. Ő volt az, akit Betty legelőször hívott telefonon, amikor lelőtte Lindát és Dant ezzel a mondattal: „A ribanc halott!” Kathy apjával való kapcsolata ráadásul nehéz volt, Dan többször is átírta a végrendeletét, úgy, hogy másodszülöttje ne szerepeljen benne. Kathy támogatta anyja szabadulását és örülne neki, ha az utolsó éveit rácson kívül tölthetné. 

Dan, a harmadik gyermekük szintúgy megtagadta anyjuk kérelmének támogatását, mert ő is úgy ítélte meg, hogy anyjuk még mindig azon pörög, hogy helyesen járt el a kettős gyilkossággal. 

Betty Brodericket 1992 februárjában életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték – hirtelen felindulásból elkövetett kettős gyilkosság miatt –, amelyből legkorábban harminckét év után szabadulhatott volna. Ám kérelmét először 2010-ben, majd 2017-ben is elutasították arra hivatkozva, hogy tette miatt semmilyen megbánást nem mutatott. Legközelebb 2032-ben kérheti szabadulását. Akkor lesz 85 éves. 

Rhett ezt nyilatkozta az anyja szabadulásáról: 

„Anyám nagyon kedves nő, és mindenki kedvelné, ha beszélgetne vele, kivéve, ha apáról lenne szó. Az állapotán nem segít a börtön. Ő nem veszélyes a társadalomra. Akikre veszélyes volt, azok már nem élnek.”

A Betty Broderick-ügyet nyílt tárgyaláson követhették a tévénézők, majd több interjút is készítettek vele, így neve országszerte ismertté vált a kilencvenes években. Az ügyéről az első film 1992-ben jelent meg Meredith Bexter főszereplésével, azóta pedig több dokumentum is foglalkozik az esetével. Egy hónapja a Netflix mutatott be egy nyolcrészes minisorozatot a Dirty John második évadaként, amelyben Amanda Peet és Christian Slater játssza a főszerepeket. 

Betty számtalan hálálkodó levelet kapott olyan nőktől, akik szerint a tettével valamelyest visszaadta a nők méltóságát (már amennyiben ez lehetséges). Gyermekei mindössze évente egyszer látogathatják – méghozzá az ő kérésére, mert nem akarja, hogy a börtönből emlékezzenek rá leginkább.

Betty 1998-ban a San Diego Readersnek azt nyilatkozta, hogy rajtuk kívül a főzés hiányzik neki a kinti életéből leginkább, majd hozzátette: „Ha annyi éven keresztül képes voltam Dan Broderick felesége lenni anélkül, hogy kimutattam volna, mennyire borzalmasan vagyok, a börtön ahhoz képest sétagalopp.”

Dan Broderick és Linda Kolkena harminc éve halottak. Közös sírban fekszenek San Diegóban. 

Szentesi Éva

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, és ITT

Kiemelt kép: YouTube