Heteken át saját konyhájukban főztek a mentősöknek (is)! – A karantén civil hősei, akik „nem csak a kezüket mosták”

–

Nóri és Hille civilben egy munkaközvetítő céget vezetnek

Magyar szakmunkásokat keresnek és közvetítenek főként Hollandiába. 

A karantén első napjaiban egy Facebook-bejegyzésben olvasták, hogy egy mentőállomás kapszulás kávéfőzőt keres, mert csak azt engedélyezik a vírus alatt, nekik pedig épp volt egy fölösleges gépük. Gyűjtöttek hozzá való kapszulákat, és felvették a mentőállomás munkatársaival kapcsolatot. A mentősök nagyon örültek, aztán elmondták Nórinak és Hillének, mennyire nehéz helyzetben vannak, szükségük volna egy szárítógépre, és a melegétel megoldása is nehézséget jelent nekik.

Nóri meséli: „Elvittük a mentősöknek a saját szárítógépünket, a kapszulákat meg a kávéfőzőt, és főztünk nekik több napra elegendő ételt, de kiderült, hogy nem tudják hol tárolni. Ekkor felhívtam a Budapest Bike Maffiát, akikkel régóta kapcsolatban vagyunk, hogy nincs-e valami ötletük, mit lehetne tenni ebben a helyzetben. Sokat beszélgettünk, és megtudtuk tőlük, hogy két olyan szálló is van, ahol semmiféle ellátást nem kapnak az emberek. Napi 140 adag ennivalóra volt szükség. Valamiért nem volt kérdés, hogy mi vállaljuk az étkeztetésüket.”

A kezdetekkor saját maguk finanszírozták az ételek árát, és a saját tartalékaikból főztek

Mivel ezek igencsak végesek voltak, létrehoztak egy csoportot: Ne csak mossuk kezeinket! névvel, amelyben leírták, mire vállalkoztak, és milyen segítséget várnak. A baráti körükből lassacskán csordogáltak a különböző adományok. Később a Pagony kert tulajdonosa, aki jó barátjuk, átszállíttatta Nóriék kertjébe és konyhájába a karantén miatt kihasználatlan vendéglátóhely összes konyhai felszerelését, aztán egyre több alapanyag-felajánlás érkezett, terjedt a hírük, és most már néha, ha többlet van, kisegítik egymást a Budapest Bike Maffiával és a noÁr-ral. A Vöröskereszt is szállított Nóriéknak olyan alapanyagot, amit a szervezet nem tudott felhasználni, de Nóriék épp igen. Ha pedig nekik van többletük valamiből, ők hívják a partnereiket.

Bőven akadnak megható pillanatok ebben a történetben, Nóri így mesél:

„Van egy zöldséges is, akinél mi előtte sosem jártunk, ő hallott rólunk, és kérés nélkül is segített, tőle tudtunk például nagyon olcsón zöldséget rendelni. A szállítást is barátok intézték nap mint nap, csináltunk egy beosztást, de volt olyan szálló is, amelyik saját futárral szállította tőlünk az ételt.”

A vendéglátós múlt segített

Nóri így folytatja a történetet: „Én az egyetem alatt felszolgáltam több helyen is, akkoriban tanultam meg főzni, illetve rájöttem, hogy kifejezetten szeretek a konyhában tenni-venni. Hille mindig nagyon jól főzött, ő harmincévesen nyitott egy pubot Dél-Afrikában, a Trying Dutchmant. Négy évig csinálta, neki tehát elég rendesen volt ilyen irányú tapasztalata.”

Amikor arról kérdeztem, milyen nehézségeket okozott ez a számukra is szokatlan helyzet, Nóri így válaszolt:

„Eleinte a szervezetlenség miatt és segítség hiányában nagyjából tizenöt órát töltöttünk ezzel a munkával, mert mire a kaja kész lett, kezdődött a véget nem érő mosogatás, amikor azzal elkészültünk, akkor a zöldségpucolás és húsok előkészítése vette el az időt. Emellett persze folyamatosan csörgött a telefon, pittyegett a Messenger, koordinálni kellett az egész akciót azokkal, akik segítettek. Kommunikálni, hogy mit csinálunk, mire van szükség, megköszönni, ha valaki segített, úgyhogy én gyakorlatilag headsettel a fejemen főztem egész nap.

Húsvétkor négy helyre főztünk, az nagyon hosszú menet volt, akkor nem aludtunk két napig. Két szálló még pluszban is kérte a segítségünket, mert az ünnepek alatt négy napig nem volt melegételük.

Felváltva és együtt csináltunk/csinálunk mindent. Nekem nagy szerencsém van, mert Hille a kevésbé kellemes feladatokat sem akarja megúszni.”

Arra kérdésre, hogy mi döntötte le, mit főznek épp, Nóri így válaszolt:

„Improvizáltunk, ugyanis ritkán volt olyan, hogy az összes alapanyag rendelkezésünkre állt volna egy jól ismert fogáshoz. Ötleteket is kértünk a Facebookon.

Az összes elkészült étel receptjét gyűjtjük, és igyekszünk lejegyezni, jó lenne egyszer kiadatni és visszaolvasni, illetve jó tippek lehetnének azok számára, akik vagy környezettudatos, vagy anyagi megfontolásból csak azt veszik a piacon, ami épp olcsó, illetve szezonális.

Akiknek főztünk, illetve akik követik a projektet a Facebookon, már jól ismerik a hollandok főzelékvariációit például: a „stamppot”, (többen kérték is a receptet, ti is megtaláljátok a cikk alján). De sokszor rögtönöztünk is Hille-módra.

Húsvétkor például a sonka nagyon drága volt, ezért azt a részét vettük meg a húsnak, amiből a sonka készül, és BBQ-ban megfüstöltük, majd nyolc órán át parázson hagytuk sülni, salátákkal tálaltuk, akkor nagy ováció volt a szállókon (tényleg finom lett – nyilván itthon is azt ettük, amit mi főztünk…).”

Nóri és Hille idős embereknek is főztek, akik átmeneti otthonokban, nappali melegedőkben voltak

Ezek az intézmények csak úgy tudták megoldani, hogy az emberek karanténban maradjanak, ha ételt kaptak: a Revip szállónak, a Twist Olivér Alapítványnak és a RÉS Alapítvány női otthonának főztek, aztán jött a KIÚT Egyesület családok átmeneti otthona.

Ez napi 140 adag ételt jelentett, de húsvétkor 220-at.

Hogy mit szóltak a szállók lakói az ételhez? Nóri így válaszol: „Néha nagyot néztek, és igazán hálásak voltak a gesztusért. Olykor felhívtak, hogy mondjuk el, mit ettek, mert ugyan finom volt, de nem tudtak rájönni, mi volt az... (nevet)”

Nóriék két és fél hónapja főznek, mindössze kétszer volt pár nap kihagyás, amikor új szállót kerestek, ahol nem volt megoldva a melegétel.

Az állam négy hét karantén után végre úgy döntött, hogy mégis gondoskodik a szállók lakóinak melegételhez való jutásáról.

És hogy miért csinálták?

„Mi nagyon szeretünk főzni, nagyjából az együtt töltött hétvégék állandó programja ez, imádjuk a »nagy zabálásokat«, a barátok is gyakran jönnek enni, és mindig visznek is magukkal az elkészült ételekből. A saját esküvőnkre is mi főztünk legalább húsz fajta kaját, két hónapon keresztül készültünk rá a napi munka és a gyerekfektetés után, mindennap éjszakába nyúlóan…

Hogy mi adott nekik erőt ehhez a hatalmas munkához?

„Előfordult, hogy nagyon elfáradtunk, aztán másnap, amikor elhatároztuk, hogy »na, tegnap előre főztünk két napra, ma nem kell«, délután már éreztük, hogy valami hiányzik, és mégiscsak főztünk valamit.

Amikor fogyóban volt az alapanyag, kiírtuk a Facebookra, és mindig akadt valaki, aki segített, vagy utalt valamennyit. (Mázlink van, hogy ilyen sok jó embert ismerünk, illetve, akit nem, az ismeretlenül is akart segíteni!)

Most azon törjük a fejünket, hogyan lehetne ezt állandósítani valahogy, de úgy, hogy ne »csak« a főzéssel segítsünk. Gondolkodunk, de még úgysincs vége, mert most kerestek meg bennünket egy új helyről… többek között egy olyan helyszínt keresünk, ahol ezt könnyebben is meg lehet valósítani, mint a saját konyhánkban és a kertünkben.

Egyelőre sodródunk, és mindig van, akinek lehet segíteni, úgyhogy ha nem főznénk, akkor is csinálnánk valamit, ami másnak és így nekünk is jó, eddig is mindig részt vettünk vagy szerveztünk hasonló akciókat, mondjuk, nem ekkora szabásút.

Nekünk az egész karantén alatt tulajdonképpen segített ez a projekt, mert minden időnket lefoglalta. Emma, a kislányom miatt persze kellett online tanulni és játszani vele, de őt is bevontuk mindenbe, szívesen segített. A saját cégünk nehéz helyzetbe került a karantén miatt, de a főzés legalább elterelte a figyelmünket erről, illetve elkezdtünk gondolkodni valami újban arra az esetre, ha nem tudnánk a karantén után talpra állni.”

Both Gabi

Ráadás: 

Stamppot à la Hille:

Stamppot, azaz holland klasszikus – kis indonéz felhanggal, recept 160 főre:

Hozzávalók:

(Ja, nem 160 főre főzöl ma? Csak négyre? Oszd el a mennyiséget hússzal, és akkor még mindig két napra elegendő lesz belőle!)

20 kg krumpli, hámozva és kockára vágva (A szerk – 1 kg krumpli)

20 kg zöldség (például: cékla, répa, kelbimbó, spenót vagy más ínyedre való) endívia vagy más leveles zöldség, amelyiknek erőteljesebb íze van, nagyon finom bele. (A szerk – összesen 1 kg vegyes zöldség)

4 kg hagyma, kisebb, de nem finomra vágott kockákra (A szerk – 2 kisebb fej hagyma)

1 fej fokhagyma (ezt mindenki úgy osztja 20 felé, ahogy akarja, bár nálunk mindegy, hány főről beszélünk, az egy fej fokhagyma punktum!) (A szerk – 2 gerezd fokhagyma)

(A hús, és a szalonna elhagyható)

1 kg füstölt szalonna, kockázva (A szerk – 10-15 dkg füstölt szalonna)

250 g vaj (A szerk – egy evőkanál vaj)

Só és bors

Az indonéz felhang:

Sambal brandal (Lehetetlen helyettest találni rá, de ha muszáj, akkor valami nagyon csípős dolog, sült csípős paprika, Erős Pista-irány)

Ketjap Manis (édes indonéz szójaszósz)

Hús:

A stamppotot eheted köretként is grill vagy sült hússal (kivételesen rántott hússal nem ajánljuk!).

Az én én kedvencem a Nóri-féle indonéz pörkölt, azaz rendang a bográcsból, de a hagyományos magyar pörköltek mellé is kiváló.

Elkészítése:

Főzd meg a krumplit sós vízben, és az adott zöldségtől függően külön vagy együtt (ami annyi ideig fő, mint a krumpli, az mehet együtt, ami hosszabban, például a cékla, az külön edényben, de a salátafajtákat mindig a végén nyersen keverd a forró, már összenyomkodott krumplihoz) (stamp=nyomkodni).

A szalonnát lepirítjuk, lehetőleg annyira, amennyire ropogósan szeretjük, erre jön a hagyma, majd a fokhagyma, amikor minden megsült, a zsírt még felhasználjuk.

Belekeverjük az egészet az összenyomkodott krumpliba (magyarul tört krumpliba), és akár így is ehetjük, de mehet mellé a hús is, ami, ugye, sült hús vagy pörkölt.

Nóri megjegyzése: Hurka-kolbász mellé sem túl nagy szenvedés megenni… (a hollandok is eszik sült kolbásszal)!

Ha támogatnád Nóri és Hille munkáját, bátran írj nekik IDE!

Ha szívesen részt vennél a gyereknapi palacsintasütésben, olvasd el a részleteket ITT!

Képek forrása: Bérczes Nóri