–

Bevallom, végzős osztályfőnökként az elsők között jelentkeztem felügyelőtanárnak

Ezt éreztem helyesnek a nehéz időszak után, szerettem volna, hogy végig az osztályom mellett lehessek. Így az érettségi elejétől a végéig mindennap bent ügyeltem.

Az első nap nagyon izgatott voltam, hisz nekem is teljesen új volt ez a helyzet: sokszor felügyeltem már, de ilyen rendkívüli napokon még sosem. Nyilván már jóval korábban bent voltam a suliban, mint ahogy kellett volna, hogy fel tudjak készülni a gyerekek fogadására. Úgy éreztem magam, mint aki nyaralni ment, hisz újra volt interakcióm emberekkel, élményeket szereztem a négy falon kívül. Ami előtte hetekig nem fordult elő…

Nagyon várta mindenki, hogy két hónap után végre újra találkozhassunk.

A megbeszélt időre az összes érettségiző kint állt a suli előtt, én pedig kimentem hozzájuk, maszkban, gumikesztyűben, (minden ki- és belépéskor fertőtlenítettem). A körülmények ellenére nagyon jó volt látni őket. A kolléganőm – közös ajándékként – egyedi maszkokat készített nekünk erre az alkalomra. Ezt mindenki megkapta, majd elkezdődött a menet: egyesével léptek be, bent várták őket kézfertőtlenítővel, majd több teremben ültek le kisebb csoportokban, egymástól megfelelő távolságra.

Nagyon büszke vagyok rájuk

Végig fegyelmezetten, minden óvintézkedést betartva csinálták végig a gyerekek az összes vizsgát. A metódus mindennap ugyanaz volt. Sőt, még azt is betartották, hogy – tőlük szokatlan módon – nem kínálták meg egymást semmivel. Pedig volt ott bőven mindenféle finomság.

Őszinte leszek, én ilyen felszabadult érettségiző társaságot még soha nem láttam

Nem tudom, normál helyzetben milyenek lettek volna, hisz amúgy is eléggé vidám társaság, de most szinte nyoma sem volt izgalomnak. A viszontlátás öröme, a felszabadultság viszont látszott rajtuk. Amíg nem kezdődött el a vizsga, viccelődtünk, poénkodtunk, sokat nevettünk. Mint általában. Mondjuk, szegények az előtte lévő két hónapban annyit idegeskedtek, paráztak, egyáltalán nem csodálkozom. Megedződtek a nagy napra…

Nekünk is alkalmazkodni kellett az új helyzethez, hisz sok szabály szigorúbb lett, megváltozott, de minimum pusztán szokatlan volt. Egy dolgot nem tapasztaltam magamon: egy pillanatig sem féltem. Nem volt bennem az az érzés, hogy egy világjárvány közepén vagyunk, hogy elkaphatom a betegséget. Nem engedtem át magam ennek, sőt, szinte ki is zártam a gondolataimból. Viszont volt olyan érzés, ami sokkal erősebbnek tűnt, mint eddig: olyan jó lett volna megölelni őket előtte, adni egy bátorító kézfogást, egy kedves mosolyt. Mert hiába vigyorogtam örömömben, a maszk miatt végig a rezzenéstelen arcú Steven Segalnak néztem ki kívülről…

Házasságba kényszerített gyerekek itthon és a nagyvilágban – Az elrabolt évek nyomában

WMN Ügy – 2020. május 26. – MK

Nekik nem kellett maszkot viselni. Én nagyon nehezen bírtam, néha el kellett húznom, hogy az izzadságot ki tudjam törölni alóla. Naponta három-öt órát töltöttem maszkban és kesztyűben. Minden tiszteletem azoké, akik egész nap így kell, hogy dolgozzanak. Szörnyű. Egy életre belém égett a maszk fülemre gyakorolt hatása, a gumikesztyű és a fertőtlenítőszer átható szaga.

Minden évnek van zenéje, van illata, hát, az idei elég furcsára sikeredett…

Már-már kényszeresen fertőtlenítettem a kezemet, amint elmentem egy fertőtlenítő flakon mellett, hogy biztos minden rendben legyen. Aztán a végére szinte megszoktuk, mintha mindig is így csináltuk volna. Az biztos: soha többet nem akarom, hogy így történjen az érettségi. Egy dolgot leszámítva: a kilenc órai kezdés igazán üdvözlendő volt, senki sem késett, viszonylag friss és éber volt mindenki. Szóval ezt javaslom megtartani.

Amúgy miért is kell nyolckor kezdeni??? Na, ezt én sem tudom.

Az idei érettségizők igazán érettek lettek, az ő érettségijük tényleg az érettségüket is bizonyítja. Mert az, aki ilyen körülmények között képes volt normálisan készülni, aki minden – néha agyament – szabályt betartott, az nálam igenis érett, papír ide vagy oda. Pedig a felnőttek közül sokan nem bíztak bennük, támadták és felelőtlenek titulálták őket.

Én a korlátozások hónapjai alatt például a boltban sem igen láttam olyan fegyelmezettséget a felnőttektől, mint az érettségizőktől. Szóval, ki hogyan is vizsgázott?

Az eredmények megvannak, én összességében elégedett vagyok a 3,96-os töri átlaggal. Hisz csak írásbeli volt, a diákok többsége pedig a szóbelin szokott javítani az eredményén. Nehéz volt elengedni a gondolatot javítás közben, hogy ezzel az eredménnyel kinek lenne esélye a jobb jegyre, ha lenne szóbeli. De el kellett engednem, mert nem lesz. Vagyis nálunk azért lesz szóbeli élmény, mert többen testnevelésből vizsgáznak, abból meg, ugye, van szóbeli… Szóval nagyon várom azt is. Mint egy gyerek a karácsonyt…

Balatoni József

Kiemelt képünk illusztráció – Diákok a matematika írásbeli érettségin az egri Eszterházy Károly Egyetem Gyakorló Általános, Közép, Alapfokú Művészeti Iskola és Pedagógiai Intézetben 2020. május 5-én. Fotó: MTI/Komka Péter