–

Hetek óta otthonról dolgozik, aki megteheti, kerüljük a tömeget, sokan megsütöttük életünk első kenyerét és több időt töltünk együtt családtagjainkkal, mint valaha. Erről már rengeteget olvashattunk, tudjuk, hogy sok nehézséggel jár az új rendszer felépítése, amiben elegendő időnk jut mindenre és mindenkire, és az is, hogy az eddigiekhez képest jóval nagyobb mértékben kell alkalmazkodnunk egymáshoz.

Ugyanakkor most itt az alkalom, hogy egymástól tanuljunk – így is nézhető a kérdés. Életkortól függően mindegyikünknek mások a tapasztalatai, élményei.

A generációs hovatartozás – mint már korábban írtam – nem életkori besorolás; nem egy doboz, amibe születésünkkor bekerülünk és ott is maradunk egész életünkben. Sokkal inkább az átélt élmények összességéről van szó, amelyek mind nyomot hagynak bennünk. Minden generációnak megvan a saját története: egyedi, semelyik más (újabb) generációra nem érvényes élménytartománya – ezekben mindig az adott nemzedék a legerősebb.

Ha képesek vagyunk elfogadni, hogy mindenkinek megvannak a saját erősségei – amik különbözhetnek a sajátjainktól –, akkor nagyon sok mindent tanulhatunk egymástól.

Fókuszáljunk most pár percig arra, hogy mindennek az előnyét nézzük – és engedjük el a negatívumokat, jönnek azok úgyis maguktól. Íme, néhány tipp, mit adhatunk egymásnak karantén idején, generációs szemszögből!

Veteránok generációja (75 év felettiek)

Életüket nagy részben a szocializmus és a világháború okozta családi traumák határozták meg. A maihoz viszonyítva ők egy sokkal lassabb világban éltek, az első munkahelyükről mentek nyugdíjba, a vasárnapi húslevest békésen, nyugodtan fogyasztották el a család körében, hosszúra nyúló eszmecsere mellett.

Most megtanulhatjuk tőlük értékelni az offline pillanatokat, hogy milyen kicsit lelassulni. Most mind megtapasztalhatjuk akár, hogy milyen „spájzolni”, kicsit előre gondolkodni a háztartással kapcsolatban.

Milyen nap mint nap kitalálni, hogy mit főzzünk otthon – nem a magunk kedvéért, hanem muszájból. Mindezt bölcs beosztással, mert nem tudunk bármikor leugrani a kisboltba egy doboz tejért. Habár most ajánlatos nem találkozni élőben hatvanöt évesnél idősebb rokonainkkal, de egy jó hosszú telefonálást megejthetünk velük, picit hallgatva a tapasztalataikat. Hogyan lehet türelemmel, alázattal kibírni akár több hetet négy fal közé zárva – biztosan akad egy-két ilyen történetük. Milyen volt a nagy hóviharok idején bezárkózva napokig, mit csinált a család odahaza? Hogy oldották meg az életet, amikor nem volt áram? Milyen volt a légópincében, ahol akár napokig, hetekig a friss levegő is luxus volt?

Baby boomer generáció (56 és 74 év közöttiek)

A krízis és az újjáéledés közti állapot gyermekei. A második világháború után születtek, fiatalkorukat a háború utáni válság, a technikai fejlődés, a gazdasági növekedés határozta meg. A rendszerváltás után többségüket átképezték, felbomlottak az addigi rendszerek, és míg a privatizáció során egyesek vagyonokat szereztek, a nagyobb részük elszegényedett.

Ők már túléltek egy olyan sokkot, amilyen most ránk is vár.

Ők mutathatnak nekünk egyénileg utat, hogyan kezeljük a hamarosan az egész világon végigsöprő recessziót. Hogy készüljünk fel erre racionálisan, feladatokban, tervezésben. Mi a fontos, és mi az, ami elhagyható. Az ő fiatalkorukat nem az azonnaliság, hanem a várakozás jellemezte – meséltessük kicsit őket, hogy mi előnye is volt (van) a várakozásnak. Vagy hogy milyen volt akkoriban egy tévéadás nélküli hétfő este? Hogyan lehet hatékonyan elűzni az unalmat? Hogy kell beindítani a varrógépet, hogy arcmaszkot tudjunk készíteni a szomszédoknak? A BB-s apukák és nagypapák bizonyára nagyon szívesen mutatnak most meg otthoni praktikákat, „csináld magad” ötleteket. Az anyukák és nagymamák pedig örömmel veszik elő a dédi kockás receptfüzetét, hogy egyszerű sütési tippeket adjanak – amikhez nem kell élesztő. És lisztből is valamennyivel kevesebb.

Hogyan kell beosztani az időt otthon, a négy fal között. Ha ebben most (nem kioktató módon) segíteni tudnának, kedves BB-k, akkor nagyon hálás tekintetekkel találhatnák magukat szemben!

X generáció (41 és 55 év közöttiek)

Ők azok, akik már annyi mindent megéltek! A változás élharcosai, hiszen az egész életüket a változás jellemezte. Kulcsos gyerekként megélték az egyedüllét és a haveri együttlét kettősségét. Az ő gyerekkorukban változtak meg a női és férfi feladatok, az ő életükben lett fontos kérdés a munka és a magánélet aránya (habár még csak beszélgetnek róla).

Megoldáskereső, kontrollált magatartás párosul szakmai igényességgel és tudással. Ha meghallgatjuk őket, ha kíváncsisággal fordulunk feléjük, és kérdezünk, rávilágíthatnak, mennyire fontos önmagunk ismerése, az élet értelmének keresése és megtalálása, a befelé fordulás, amelyre most akár lehet időnk és lehetőségünk. Hogy abban is van öröm, ha nem mi főzünk mindennap, hanem néha-néha rendelünk egy étteremből – és most még segítjük is az utca végi vállalkozást ezzel. Mivel ők gyerekként még jellemzően könyvtárba jártak, mostanára viszont már értik és használják is az internetet, megtaníthatnák a gyerekeiknek a keresés és a katalogizálás tudományát online keretek között – kifejezetten hasznos tudás lehet!

Ők az összejárás és a barátságok nagymesterei, így rengeteg jó sztorit tudnak felidézni táborokból, házibulikból, amelyek nemcsak viccesek, de akár ki is próbálhatók otthon egy-egy unalmas estén – elő a gitárokkal, dugjunk az unicumosüvegbe egy gyertyát, zengjen a „börtön ablakába”, együnk hátrakötött kézzel a polcról lelógó palacsintákat!

Az eddig száguldó paripaként élő fiataloktól most elvárjuk, hogy lassuljanak le és gyakorló life-coachként irányítsák az életüket. X-esek, itt az idő, hogy segítsetek nekik ebben!

Y generáció (26 és 40 év közöttiek)

Egy teljesen más típusú gyerekkor okán az elődeikhez viszonyítva teljesen eltérő hozzáállást mutatnak a tanulás és munkavégzés terén. Már tanulva szüleik „hibáiból”, saját igényeket támasztottak: már megélik a munka–magánélet egyensúlyát, nem akarnak a hét minden napján dolgozni, időt kívánnak fordítani önmagukra is.

Szerintük „ha nem tudsz valamit: Wikipédia; ha keresel valamit: Google, ha pedig keresel valakit, akkor Facebook”.

Szerepköreink eddig ciklikusan váltották egymást, most azonban egy időben dolgozunk, gyereket nevelünk, háztartást vezetünk és ki tudja, még mi mindent csinálunk. Az Y generáció tagjai segítségünkre lehetnek, hogy ebben a könnyen „szétfolyó” időszakban hogyan találjunk időt a munkán és kötelező teendőinken kívül önmagunkra is, és hogyan tartsuk meg a munka és magánélet közti áhított egyensúlyt ebben a helyzetben is.

És ha ezt nem élőben, hanem Messengeren szeretnék velünk megosztani, nyugodtan engedjük meg! Tanuljunk az online önkéntességeikből, internetes megosztásaikból, digitális ötleteikből! Főzés közben adjunk teret a kreativitásuknak: lehet, hogy elsőre őrültségnek tűnhet az a fűszer, de a kóstolásnál meg fogsz lepődni, mennyire „újragondolt” lett az a borsófőzelék! Idősebb Y-osok óvodás gyerekeik napját dobják fel olyan ötletekkel, amelyekről sosem gondolták volna, hogy képesek rá – figyeljük és tanuljuk kicsit ezt a kreativitást.

A mai világban rengetegen nem azt csinálják, amit szeretnének. Hiányzik a mindennapok rutinjából a lélek. Ennek helyrebillentésében nagyon jó partner lehet egy Y-os ismerős, aki pillanatok alatt elő tud állni kiváló és megvalósítható tanácsokkal.

Ha másról nem, hát beszélgess vele arról, hogy kihez fordulhatnál most segítségért.

Z generáció (11 és 25 év közöttiek)

A világ első olyan generációja, amelynek tagjai az internettel együtt nőnek fel. Az internet életük szerves része, nem ismerik a technika nélküli létet. Soha nem kell egyedül lenniük (ha nem akarnak), pillanatok alatt megszerezhetnek bármilyen információt, tudást az okoseszközeikről.

A karantén idején sokat tanulhatunk tőlük is, hiszen ebben az időszakban a kapcsolattartást és az otthoni „szórakozást” is nagyban megkönnyítik a digitális eszközök. Most lehet idő arra, hogy megtanuljuk tőlük, mi is az a TikTok, és mire jó. Hogy kik azok a youtuberek, és miért is kell őket nézni. Ha az iskolában sosem értetted a kovalens kötést, akkor azt most jól meg lehet érteni valamilyen YouTube digitális óra keretében. Kérjünk tőlük kis gyorstalpalót a Zoomról, hogy este a középkorú barátainkat meghívhassuk egy online karantén-házibuliba.

Érdekes meghallgatni, hogy mit gondolnak az időről, a várakozásról és az azonnaliságról – érdemes elgondolkodni azon, mennyi előnye van az ő hozzáállásuknak a miénkhez képest. Vajon hogyan tudjuk beépíteni mindezt a tudást a saját rendszerünkbe?

Alfa generáció (tízévesek és fiatalabbak)

Gyakran hívják őket digitális generációnak, mert sokszor előbb tudják használni az érintőképernyőt, mint hogy megtanulnának járni. Én inkább a változás generációjának hívom őket: olyan szép szimbóluma van annak, hogy Z-vel lezártunk valamit, és az alfával elölről kezdődik minden.

Figyeljük meg, hogy ez az újrakezdés hogyan jelenik meg bennük. Ha tehetjük, mert van a közelünkben egy kis alfás, kicsit feledkezzünk bele a lényébe. Vegyük észre, hogy ha nem a telefonunk kameráján át nézzük, hanem „úgy valójában”, akkor nem is annyira digitális ez a gyerek. Hogy mennyi minden érdekességet talál a világban, amiről mi már szinte el is feledkeztünk. És ha van időnk, üljünk le mellé, és legyünk vele mi is egy kicsit gyerekek.

Ez az időszak nagyon sok tanulást és megismerést rejt magában

Az egyes generációk egy nagy kirakósnak a darabjai: a világ mindannyiunk ismeretei által kerek. Talán pont azért kaptuk ezt a mostani próbát is, hogy rájöjjünk, csak így megy – tudatosan együtt. Ha minden nemzedék továbbad az értékeiből, létrejöhet egyfajta egyensúly. Ehhez viszont tudnunk kell és el is kell fogadnunk, hogy mindenki értékes. Furcsa, de a legnehezebb néha azt elfogadni, hogy mi magunk is azok vagyunk.

Fontos a türelem, és hogy legyen igényünk arra, hogy megértsük önmagunkat. Aztán a többieket is. Ha ez sikerül, a végén valami nagyon jó dolog sülhet ki ebből a helyzetből. Rájöhetünk, hogy az élet valójában mindig szép, ha úgy nézünk rá. Én hiszek ebben, hiszek magunkban.

Steigervald Krisztián

generációkutató