Mielőtt a most államvizsgázó hallgatók történeteit elmesélném, egy személyes sztorival kezdenék. Tavaly ilyenkor már gőzerővel készültem az alapszakos államvizsgámra, most elsőéves mesterszakos tanuló vagyok, és jövőre újra vizsgázom.

Sosem zsonglőrködtem jól az időmmel, általában mindent az utolsó pillanatra hagyok, hogy akkor a drukk és a nyomás miatt összekapjam magam, és a lehető legjobbat hozzam ki az aktuális feladatomból. Nem volt ez másként az alapszakos szakdolgozatom megírásával sem, az utolsó hónapban rántottam össze, ez idő alatt pedig szinte a könyvtárban éltünk a barátaimmal.

Egyetértek azokkal, akik szerint ez így necces játszma, de egyszerűen képtelen vagyok egy dologgal apránként, akár hónapokig szöszmötölni, jobban szeretem „egyszuszra” megcsinálni a feladataimat. Azok pedig, akik szintén ezzel a taktikával éltek, most nagyon rosszul jártak: a koronavírus miatt a leadás előtti hónapban egyik pillanatról a másikra bezártak a könyvtárak, ezzel pedig a dolgozatok gerincét adó szakirodalom jelentős része vált elérhetetlenné. A békés, könyvtári légkör helyett kénytelen volt minden végzős egyetemi hallgató otthon, egyedül, a barátai fizikai támogatása nélkül befejezni a munkát úgy, hogy a leadást követően még meg sem ünnepelhették a sikert. Legalább is egy légtérben nem – ami valljuk be, nagyon sokat számít.

Még mindig nem lélegezhetnek fel, hiszen a végső vizsga még hátra van. Az ő esetükben legalább az írásbeli-szóbeli vitát sem lehetett elkezdeni, hiszen egy államvizsga mindig szóban történik, és minden egyetem maga dönt a megvalósulása feltételeiről.

Tehát erre az amúgy is iszonyú stresszes helyzetre dobott rá a járvány még egy jókora lapáttal.

„Újra kellett terveznem az egész kutatást”

Ahogy már említettem, a koronavírus itthon a szakdolgozatok leadási határideje előtt egy hónappal robbant be, azonnal bezártak minden közintézményt, így a könyvtárakat is. A hallgatók helyzetét nehezítette, hogy a kollégiumokból is egyik napról a másikra kellett kiköltözniük. Ezzel a felfordulással pedig sokan és sokat vesztettek a most hatványozottan értékes időből. Így járt Dani is, aki az ELTE Bölcsészettudományi karán tanul. A szakirodalom elérhetetlensége miatt a már folyamatában lévő kutatását teljesen újra kellett terveznie, ráadásul a dolgozata egy részét cégek felső vezetőivel készült interjúk adták volna, ezeket a helyzetre hivatkozva sorra lemondták az interjúalanyok.

Dani azt mesélte, hogy ugyan az egyetem megosztott a hallgatókkal néhány adatbázist, amiben bizonyos könyvek elérhetők voltak, ám ezekben a neki szükséges írások nem voltak benne, megvásárolni őket pedig sem anyagi fedezete, sem lehetősége nem volt, hiszen a könyvesboltok is bezártak, az antikváriumok pedig az ő vidéki lakhelyén nem szállítanak házhoz. Így kénytelen volt az általa is etikátlannak tartott kalóz módszerekkel a netről letölteni a könyveket, már amit megtalált.

A krízishelyzetre tekintettel az egyetem egy héttel hosszabbította meg a leadási határidőt (a dolgozatokat az online tanulmányi rendszeren keresztül kellett csak leadni), amit Dani méltánytalannak tart, mert ez az idő szerinte maximum a költözéssel kiesett egy hetet tudta pótolni.

Végül elkészült a diplomamunkája, azonban sokkal több nehézséggel járt, mintha egy világjárvány nélküli időszakban írta volna.

Természetesen vannak olyanok is, akiknek nem tett különösen keresztbe a koronavírus berobbanása. Ismerőseim, Vera, Klaudia és Fruzsi, akik szintén az ELTE BTK hallgatói, korán nekiálltak a diplomamunkájuk elkészítésének, így március közepén már szinte kész dolgozattal érte őket a könyvtárak bezárása, így nélkülözni tudták a könyveket. Emiatt pedig az egyhetes hosszabbítás sem jelentett nekik különösebb előnyt vagy hátrányt – néhány információs és technikai nehézségen kívül ők nem élték meg rosszul ezt az időszakot.

Kérem, mutassa meg a szobáját!

Ahogy a szakdolgozatok leadását is online intézték, úgy azokon a szakokon, ahol nem elengedhetetlen a fizikai jelenlét a vizsga teljesítéséhez, az államvizsgát is a neten keresztül bonyolítják le. Az ELTÉ-n például az órák megtartására is használt Microsoft Teamsen keresztül kell felelniük a hallgatóknak a vizsgabizottság és egy másik hallgatótársuk előtt. Az, hogy sikeresen le lehet-e vizsgázni ilyen körülmények között, majd csak élesben derül ki, de már most van néhány olyan szabály, amely ugyan érthető, de meglepő a hallgatóknak.

Például annak érdekében, hogy a vizsgabizottság megbizonyosodhasson arról, hogy a hallgató nem puskázik, bármikor arra kérhetik a felelőt, hogy mutassa meg a környezetét – azaz a szobáját vagy a nappalit, szóval a lakása azon zugát, ahol vizsgázik,

ahogy valamilyen iratot is, ami a személyazonosságát bizonyíthatja. Az pedig automatikus bukással jár, ha a vizsgázón kívül más is az „államvizsga helyszínén” tartózkodik.

Sokkal bonyolultabb az államvizsga kivitelezése olyan egyetemeken, ahol egy speciális tárgy elkészítése a siker kulcsa. Ilyen például a MOME formatervező mesterszaka is, ahol Dóri végez ebben a félévben. Náluk a szakdolgozat mellett egy vizsgamunka megtervezése, elkészítése és bemutatása a diplomaszerzés záloga. Mivel az egyetemet – és ezzel a műhelyeket – március közepén bezárták, sokaknak egészen egyszerűen lehetetlenné vált, hogy a vizsgamunkájukat elkészítsék. Ezt felismerve, az egyetem elfogadja a terveket és a hallgatók beszámolóját arról, hogyan is készült volna ez az adott termék, mindezt pedig fizikai kontaktus nélkül, online intézik. Így is nagy szívfájdalom ez a hallgatóknak, mert a vizsgát követő kiállítást egyelőre határozatlan időre elnapolták, ami szakmai életük első lépcsőfokát jelenti sokaknak.

Még ennél is nehezebb a helyzet az olyan szakokon, amelyek elvégzéséhez egyszerűen elengedhetetlen a gyakorlati vizsga. Ilyenek az egészségügyi szakmát adó karok, amire például Réka is jár. Az ő helyzete azért is speciális, mert már csak a vizsga gyakorlati része hiányzik neki ahhoz, hogy megkapja a diplomáját. Neki egy kórházban kellene letenni a vizsgát, ez azonban a jelenlegi helyzetben elképzelhetetlen. A szak speciális mivolta megköveteli a személyes vizsgázást, ezért kórház és igazi beteg helyett az iskolában, éles helyzet nélkül kell szimulálnia a kihúzott feladatot. Mindezt pedig csak egy most végzős szaktársától tudja, ugyanis azokat, akiknek csak a vizsgájuk egyik rész hiányzik, hivatalosan semmiről sem tájékoztatták.

Az információ mindenhol akadozik

Ahogy az érettségi esetében, úgy itt is komoly problémaként merült fel, a hallgatók nem kaptak olyan és annyi tájékoztatást, ami megnyugtatta volna őket.

Az mindenkiben közös, hogy egyetemtől és szaktól függetlenül az információ mennyiségét, minőségét és gyorsaságát kifogásolták. Persze nehéz ez az állandóan, akár napról napra változó helyzet, de ez a bizonytalanság csak plusz stresszfaktorként jelent meg a hallgatók életében.

Búcsú a búcsútól

A rendkívüli államvizsga mellett most már a rendkívüli diplomaosztó is biztosnak látszik. Már ahol lesz egyáltalán. Az ELTE BTK-n például most már biztos, hogy nem tartják meg az ünnepélyt, a diplomákat a postás adja majd át a hallgatóknak. Ezt Vera, Fruzsi és Klaudia is nagyon sajnálja, hiszen valahol ezért a pillanatért is dolgoztak éveken át. Vera például kitalálta, hogy meggyőzi a postást (aki a szomszédja), hogy ünnepélyes keretek között kézbesítse neki az oklevelet.

A MOMÉ-n pedig egyelőre úgy néz ki, hogy online diplomaosztót tartanak, hogy mégis valamiféle lezárást kapjanak az idén államvizsgázó hallgatók is.

Egy biztos, az idei államvizsgaszezon egészen más lesz, mint az eddigiek. Sok sikert kívánunk a megmérettetés előtt álló hallgatóknak!

Dián Dóri

Kiemelt képünk illusztráció