Ősszel már megízleltük, milyen közösen szervezkedni, a „Sárga rózsás” szolidaritási akciót egy novemberi pénteken, hirtelen felindulásból kezdtük szervezni Péterfy-Novák Évával és Szentesi Évával, hétfőre pedig ezer ember – férfiak és nők – vonult sárga rózsákkal, énekelve a Parlament elé, hogy kifejezze szolidaritását Renner Erikával, a lúgos orvos áldozatával.

Aztán eltelt az ősz, jött a véres december, és a még véresebb újév. Szinte követhetetlenné vált, hogy hány gyerek és nő halt meg, vagy halt meg majdnem a héten vagy a hónapban a kapcsolati- és családon belüli erőszak áldozataként.

Helységnevek, brutálisabbnál brutálisabb bűncselekmények hívószavai kergették egymást a fejünkben – ahogy egyre többekében az országban. Eléggé egyszerre néztünk egymásra Péterfy-Novák Évával, „hogy akkor március nyolc, hogy akkor legyen nőnap”. Nincs az messze? Január első hete volt. Sejtettük, hogy sajnos nincs messze. Hogy sajnos lesz okunk bőven utcára vonulni bő két hónappal később is. Bár ne lett volna igazunk.

Erre a gondolatra, két nappal azelőtt, hogy bejelentettük volna a tervezett eseményt, szinte varázsütésre jelent meg Varga Judit igazságügyi miniszter imázsfilmje, majd jöttek az újabb tragikus hírek, halálesetek, amiket talán meg lehetett volna előzni, ha a megelőzésen lenne a hangsúly.

Elkezdtük szervezni az eseményt, közben írtunk egy-két nyílt levelet,

próbáltuk jelezni, hogy lenne még itt gondolkodni való, hogy például a kapcsolati erőszakot nem kéne összemosni az életellenes bűncselekményekkel, hogy persze, fontos a szabadságra bocsátást átértékelni, de még fontosabb lenne arról beszélni, hogy mit lehet tenni még az elkövetővé válás előtt, és azért, hogy megakadályozzuk az áldozattá válást…

Írtunk, de éreztük, hogy ez így nem fog menni. Az Isztambuli Egyezmény továbbra is „politikai hiszti” marad, minket pedig többnyire holmi politikai haszonlesőkként írnak le.

Ezért január 15-én (és február 3-án megint) írtunk az igazságügyi minisztériumnak, hogy meghívjuk Varga Juditot, mondjon beszédet a Hősök terén, március 8-án. Hogy álljon mellénk. Hogy indítsuk el a közeledést (közlekedést) a civilek és a döntéshozók között. Mert hát lenne itt pár raklapnyi szaktudás, tegyük össze, amink van, és ami ebből kijön, azt alkalmazzuk hatékonyan. És ezt az egészet még Isztambuli Egyezménynek se kötelező hívni. Csak legyen. Nőnap. Bántalmazottnap. Áldozatnap. Minden nap.

Február 27-én végül a miniszter bejelentette, hogy a Családjogi Civil Munkacsoport keretein belül találkozott a civilekkel, és bár nem nevezte meg a szervezetek képviselőit, a képek alapján voltak ott régóta fontos munkát végző szakemberek. 28-án érkezett meg a válasz, hogy Varga Judit hivatalos elfoglaltsága miatt nem tud részt venni a nőnapi jótékonysági koncerten, amihez természetesen sok sikert kíván. Amennyire örültünk, hogy végre van konzultáció a civilekkel, annyira sajnáltuk, hogy a miniszter nem áll az összefogás élő jelképeként színpadra most, vasárnap délután. Mert ennek bizony nagyon fontos üzenete lett volna. Reméljük, talán lesz még rá egyszer alkalom.

És miért tartom fontosnak elmesélni mindezt, amikor a téma maga a PATENT Nőjogi Perselyének, a kapcsolati erőszak áldozatainak támogatására szervezett szabadtéri szuperkoncert majd’ kéttucatnyi híres-neves fellépővel? Azért, amiért koncertszervezésre adtam a hozzá nem értő fejemet, – fejünket, mert a Novák még annyira se konyít a kábelekhez, hangfalakhoz meg „rájderekhez”, mint én, a Szentesi meg a könyvleadás véghajrája közben nemigen ért rá koncertszervezőként kiművelni magát –, azért, amiért azt gondolom, hogy itt az ideje a hídépítésnek.

Mert másképp nem fog menni, csakis össztársadalmi együttműködéssel. Össze kell fogni jobbról és balról, és igen, egy ilyen eseményen, ezért az ügyért igenis helye van Karácsony Gergelynek (az esemény védnökeként) és Varga Juditnak (felszólaló szakpolitikusként) ugyanazon a színpadon. Mert az egyikük az eseménynek helyet adó város főpolgármestere, a másikuk pedig az ügyért magáért leginkább felelős miniszter. Ennyi. Tök mindegy, mi a pártjuk.

Ahogy az is mindegy, hogy kinek milyen iskolái vannak, hány éves, milyen beosztásban dolgozik, mi a neme, mi a vallása. A kapcsolati- és családon belüli erőszakot egyikünk sem fogadhatja el, és mindannyiunk hangjára, akaratára szükség van ahhoz, hogy valódi változás történjen.

Találkozzunk március 8-án a Hősök terén. Vagy a számos csatlakozó város (Miskolc, Debrecen, Dunaújváros, Érd, stb.) testvér-eseményein.

Legyen nőnap! Mindennap. Március 8, Hősök tere, ötkor kezdünk!

Mérő Vera

A jótékonysági koncertet és a Patent Egyesület Nőjogi Perselyét, általa pedig a kapcsolati erőszak áldozatait ITT támogathatod. 

Kiemelt kép: Usplash/Larm Rmah