–

Bő egy hónap, három tragikus, akart halál

Múlt év decemberének elején az Óbudai Egyetem negyedik emeletéről ugrott ki egy hallgató, akiért – hiába értek ki korán a mentők – már nem tehettek semmit. Január 20-án egy debreceni egyetemista lett öngyilkos, ő a Markusovszky Lajos III. Kollégium 8. emeleti szobájának ablakából ugrott ki. Életveszélyes sérülésekkel azonnal kórházba szállították, de már őt sem lehetett megmenteni. Alig pár nappal később, január 28-án egy kamasz fiú vetett véget az életének, amikor kiugrott az egyik Fehérvári úti panelból Újbudán.

Mi az oka annak, hogy ilyen félelmetes gyakorisággal döntenek úgy fiatalok, eldobják maguktól az életüket? Ráadásul olyan módszert választva, amiből sejthető, nem puszta kísérletről van szó, valóban meg akarnak halni, a mélybe ugrással szinte biztosra mennek. A három tragikus eset kapcsán kérdéseimre dr. Balázs Judit egyetemi tanár, gyermek-, ifjúsági- és felnőtt pszichiáter szakorvos válaszolt.

Egy szomorú statisztika élén

A WHO becslése szerint évente 800 ezer ember hal meg öngyilkosság következtében. Hazánk pedig az öngyilkossági statisztikákat tekintve még mindig az egyik vezető ország a világon.

Mielőtt az okokat és a prevenciós lehetőségeket sorra vesszük, fontos megemlíteni, hogy még az országon belül is hatalmas a különbség e tekintetben, a keleti részben ugyanis sokkal rosszabbak az öngyilkossági statisztikák, mint a nyugatiban. 

Az öngyilkosság hátterében számos kockázati tényező áll. Ezek közül az egyik legjelentősebb a nem kezelt pszichiátriai betegség, amely hazai és nemzetközi kutatások szerint is az öngyilkosságot elkövető személyek több mint kilencven százalékánál fennáll. Ilyen például az első helyen álló depresszió, amihez ha szerhasználat is társul (például alkoholfogyasztás), az jelentősen fokozza az öngyilkossági rizikót. Emellett számos egyéb tényező – mint például a munka elvesztése, a szülők válása, magányosság, iskolai bántalmazás – növelheti a kockázatot.

Érintett csoportok

Nemcsak az országban nem „egységesek” az öngyilkosságra vonatkozó adatok, de a nemek arányában sem: a férfiak körében minden korosztályban magasabb a befejezett öngyilkosságok aránya. Ennek egyik oka, hogy a férfiak hajlamosak drasztikusabb eszközöket választani, mint a nők. Fontos továbbá, hogy a férfiak általában nehezebben kérnek segítséget, így az ő esetükben tovább marad kezeletlen, mondjuk, egy depressziós állapot. Ezek mellett az alkoholfüggőség is gyakoribb férfiaknál, bár sajnos nők körében is emelkedő tendenciát mutat a szerhasználat aránya.

Korosztály tekintetében elmondható, hogy idősebb korban nagyobb az öngyilkossági rizikó. Erre az életszakaszra több veszteség esik általában, például házastárs, barátok elvesztése, súlyos betegség diagnózisa, vagy a nyugdíjazás miatti feleslegesség érzése. 

A serdülőkor is kiemelt rizikójú életszakasz, hiszen a jelentős biológiai változások mellett lelkileg is megterhelők a kamaszkorral járó bizonytalanságok.

Ez az az idő, amikor a gyerekeknek el kell kezdeni leválni a szülőkről, meg kell tanulni önállóbbnak lenni, meg kell találni a helyüket a kortársak között, és ilyenkorra eshetnek az első szerelmek, szakítások is, illetve a pályaválasztás kérdése is aktuális.

Tehetetlen rendszer

Sajnos a rossz statisztikák ellenére sincs felkészülve a rendszer a probléma kezelésére. Hogy valóban hatékony változás tudjon születni, ahhoz arra lenne szükség, hogy a tantervbe beépüljenek a célzott prevenciós programok. Azaz: a diákok képesek legyenek felismerni magukon vagy a társukon, ha baj van, ha öngyilkossági gondolatuk van, és ilyenkor tisztában legyenek vele, mit kell, mit lehet lépni, milyen lehetőségeik vannak.

Fontos volna, hogy mindenki tisztában legyen vele:

bárkivel előfordulhat, hogy depressziós lesz, és ha ez megtörténik, akkor igenis lehet segítséget kérni pszichológustól, pszichiátertől. Hiszen a depresszió kezelhető, visszatérhet az életkedv, elmúlhat a halálvágy. 

Jelenleg is elérhető a YAM (Fiatalkori Mentális Egészség-öntudatosság Program, Youth Aware of Mental Health Programme), amit tizenkét ország, köztük hazánk a Karolinska Institute vezetésével dolgozott ki, és a Karolinska Institute-on keresztül hozzáférhető. Emellett dr. Balázs Judit és kollégái kidolgoztak egy fiatalkori mentálisegészség-fejlesztő programot Az élet iskolája címmel, ami terveik szerint az év második felében szabadon letölthető lesz az internetről.

Tudva figyelni

Az is fontos lenne, hogy a tanárok megfelelő képzést kapjanak, és felismerjék, ha egy diákjuk pszichésen nincs jól, és meg tudnák tenni a szükséges lépéseket: őszintén, nyíltan beszélni vele a gondjáról, majd elirányítani őt a megfelelő szakemberhez. 

A szülők sincsenek könnyű helyzetben, hiszen a serdülőkor már eleve egy nehezebb időszak annak minden szélsőséges sajátosságával együtt. Az ő esetükben nagy segítséget jelenthetne a média, amely különféle pszicho-edukációs tevékenységen keresztül felkészítheti a szülőket arra, hogy észrevegyék, ha a gyerekük bajban van. Az egészségügy feladata pedig beutaló nélkül, azonnal fogadni az öngyilkossági krízisben levő fiatalokat és felnőtteket.

Megbélyegezve

Sajnos a mentális betegségeket számos stigma övezi. E fals előítéletek miatt a társadalom hajlamos megbélyegezni a pszichés problémával élőket, ez az oka annak is, hogy sokan kínosnak érzik, ha pszichológus, pszichiáter segítségére szorulnak.

Pedig a pszichés betegségek ugyanolyanok, mint, mondjuk, a gyomor vagy torok betegségei, ezek esetében fel sem merül a kérdés, hogy ne a háziorvoshoz forduljunk. Ugyanilyen természetesnek kellene lennie, hogy ha valakinél depresszió tünetei lépnek fel, forduljon szakemberhez. Ez pedig még csak nem is korfüggő, hiszen a pszichés betegségek – így a depresszió is – már fiatalkorban elkezdődhetnek, sőt, vannak olyan tünetegyüttesek, amelyek mindig gyerekkorban indulnak, például a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar. Ha nem ismerik fel, és nem kezelik időben, jelentősen romolhat az egyén életminősége, hátráltathatja a fiatal fejlődését. 

Mire figyelj?

Ha azt veszed észre, hogy egy ismerősödnek hirtelen megváltozik a viselkedése, például korábban szeretett eljárni a barátaival bulizni, sportolni, de most hirtelen visszahúzódó lesz, ki sem mozdul, ha valaki korábban jó tanuló volt, ám egyszeriben romlani kezd az átlaga, ha kimondja, akár direkt, hogy „úgyis kiszállok az egészből”, vagy utal rá, például hogy „nemsokára nem lesz már gondotok velem” – azt mindig nagyon komolyan kell venni. Aki azt tervezi, hogy megöli magát, az igen komoly belső dilemmákkal küzd, és gyakran beszél róla, netán ír, posztol a témában. Ugyanilyen árulkodó lehet, ha valaki nagyon elmélyed a témában, szokatlanul gyakran foglalkoztatja a halál kérdése, öngyűlölő gondolatokat hangoztat, eltávolodik másoktól, érzelmileg elérhetetlen lesz, keresi az egyedüllétet, a magányt, szándékosan izolálja magát a környezetétől, búcsúzkodni kezd, vagy eladogatja a holmijait.

Sajnos temérdek tévhit lengi körül az öngyilkosságot. Sokan hiszik, hogy aki mondja, az nem teszi meg, vagy aki meg akarja tenni, az nem beszél róla. Ez az esetek többségében nem így van!

Jókedvében senki nem gondol öngyilkosságra, beszélgetést kezdeményezni, nyíltan beszélni valakivel az öngyilkosságról az egyik legnagyobb segítség, amit nyújthatsz.

A jeleket nagyon komolyan kell vennünk, és a fiatalt szakemberhez kell irányítani, hogy segítséget kapjon. 

Támogató közeg

Nagyon sokat számít, ha valaki mellett ott állnak a szülei, a barátai, a tanárai. Ha elmondják neki, hogy látják, nincs jól, segíteni szeretnének neki. Ha biztosítják afelől, hogy nem kell a nehézségével egyedül lennie. A nyílt kommunikáció kiemelkedően fontos, szemérmeskedésnek nincs helye. Akár szülőként, barátként vagy tanárként találkozol egy érzékeny helyzettel, kérdezz rá őszintén: „úgy látom mostanában, nem vagy jól – esetleg gondolsz olyanra, hogy nincs kedved élni, hogy meg szeretnél halni, vagy akár arra, hogy öngyilkos legyél?” Igen, ezeket a kérdéseket rettentő nehéz feltenni. De fontos tudni, hogy aki nem akar öngyilkos lenni, abban egy ilyen kérdéstől nem születik meg a halálvágy.

Viszont aki ilyesmire gondol, annak szó szerint életmentő lehet egy ilyen nyílt érdeklődés, vagy akár maga a tény, hogy lehet erről beszélni, nincs többé egyedül a nyomasztó gondolataival.

Ha a fenti kérdésre a gyerekünk, a barátunk, a tanítványunk „igen”-nel válaszol, akkor mondjuk el neki, milyen lehetőségei vannak a gyógyulásban, hogy nem hagyjuk egyedül a gondjával, és segítsünk neki szakembert találni, biztassuk, hogy fogadja el a segítséget, illetve nyugtassuk meg, hogy idővel elmúlnak ezek a rossz gondolatok.

Fiala Borcsa

Ha öngyilkossági gondolataid vannak, esetleg fontolgatod, hogy öngyilkos leszel, vagy aggódsz valakiért a környezetedben, akkor kérj segítséget! Ingyenesen hívható éjjel-nappal a 116-123 lelki elsősegély-szolgálat. 

Kiemelt képünk illusztráció