–

2017-ben elkövettem azt a hibát, hogy megbíztam valakiben, és írásos szerződés nélkül – de sok üzenetet váltva – adtam neki pénzt autóvásárlásra és javításra. A dolog csak félig-meddig valósult meg: az autót megvásárolta, de mégsem került használható állapotba. Egy darabig felvette a telefont, amikor hívtam, vagy válaszolt írásban, de aztán eltűnt. Ez volt az a pont, amikor a rendőrséghez fordultam – bevallom, főleg tehetetlenségemben. Az eljárás elindult. A rendőrségen tájékoztattak, hogy ha mindketten beleegyezünk, van lehetőség közvetítői eljárásra, más néven mediációra. 

Amikor utánanéztem, mi ez, kiderült, hogy 

2007-óta van lehetőség arra, hogy egy bűncselekmény áldozata és elkövetője a bíróságot kihagyva, közvetítői eljárás keretében rendezze a konfliktusát. Ennek egyik legfontosabb pontja, hogy mindkét félnek önkéntesen kell vállalnia az eljárást. 

A dolog célja, hogy a keletkezett sérelem helyreálljon. Ennek megtalálásában segít egy speciálisan képzett, pártatlan és semleges szakember (mediátor). Az eljárás – mely teljesen ingyenesen vehető igénybe – igyekszik feltárni a konfliktust, az okokat, a szükségleteket és a lehetőségeket, valamint az okozott sérelem helyreállításának és a bűnismétlés megelőzésének módjait. Egy ideig ügyvédeket alkalmaztak erre, ám aztán rájöttek, hogy sokkal egyszerűbb és olcsóbb, ha a pártfogó felügyelőket képzik tovább, így ma már ők végzik az igazságügyi mediációt. 

A kezdeményezés bevált, így 2014 januárjától szabálysértések esetén is alkalmazható, de ott nem pótolja, hanem kiegészíti a büntető igazságszolgáltatás hagyományos kereteit. 2018 júliusától pedig már súlyosabb esetekben is alkalmazható, elsődlegesen az áldozatot segítve a sérelmei feldolgozásában. A jogszabály (1998. évi XIX. törvény) pontosan meghatározza, mely típusú bűncselekmények esetén lehet alkalmazni az eljárást, de általános szabály, hogy a bűncselekmény maximális büntethetősége ne legyen több öt évnél, és az elkövető beismerő vallomást tegyen a vádemelésig.  

Sikersztori

2007 és 2017 között 44.615 büntetőügyben rendeltek el közvetítői eljárást, és az eredményessége kimagasló volt: a befejezett ügyek 80–85 százalékában a felek megállapodást kötöttek, és a megállapodás 85–90 százalékát teljesítették is. Aki nem teljesíti a megállapodást, rosszul jár. Ebben az esetben ugyanis az ügye a bíróságon folytatódik, és ott meg fog jelenni az is, hogy az ügyében megkísérelték a mediációt, ám ő nem működött együtt a másik féllel. 

Miért jó?

Az elkövetőnek azért, mert megegyezés esetén elkerüli a bíróságot és esetlegesen a börtönt is. Ez egyértelmű. De érdemes megnézni azt is, mit él át a sértett fél egy betörés vagy erőszakos bűncselekmény után. Sok esetben a kezeletlen trauma hatására romlik az életminősége, szorong, bezárkózik.

Ha a felek találkoznak, az elkövető szembenéz azzal, amit elkövetett, megismeri az áldozat nézőpontját, és a sértett fél is szembenéz a félelmeivel, esetlegesen válaszokat kap arra, miért is történt meg a bűncselekmény.

És ez csak az érzelmi rész. A másik a kárpótlás, amely lehet anyagi, illetve bármi más, amiben a felek megállapodnak. Rongálás esetén például szóba jöhet a megrongált tárgy helyreállítása: a graffitiző fiatal lefestheti a falat, amelyre ráfújt, más feláshatja a sértett kertjét.

Így zajlott az én esetemben 

Én azonnal igent mondtam a lehetőségre, mert izgalmasnak találtam, és szerencsére az elkövető is rábólintott. A nyomozás lezárása után nagyjából egy hónap telt el, amikor egy emberi nyelven megfogalmazott levelet kaptam a Pest Megyei Kormányhivataltól, amelyben rögzítették, miből is áll pontosan az eljárás, megjelölték a helyet és időpontot, amikor be kellett mennem a hivatalba. Aztán az elkövető rájött, hogy nem megfelelő neki a kijelölt időpont, mert dolgozik akkor, ezért újat kerestünk, ahova viszont egy órával korábban érkezett, így várnia kellett.

A mediátor tájékoztatott minket arról, miért is ülünk az irodában, és megkérdezte, szeretnénk-e mondani valamit az üggyel kapcsolatban. Én nem akartam hosszan ecsetelni, milyen lelki törést okozott számomra a bűncselekmény elkövetése, így inkább azt kértem, beszéljük meg az anyagiakat, és mindenki menjen a dolgára.

A szemem előtt a 80 százalékos sikerráta derengett, de hamar nyilvánvalóvá vált, a kettőnk álláspontja annyira messze van egymástól, hogy nem fog megállapodás születni. Ezt vélhetően a mediátor is érezte, mert elég gyorsan eredménytelennek nyilvánította az eljárást. Ennek következtében az ügy a bíróságon folytatódik, ami jóval többe fog kerülni az államnak (és ezen keresztül nekünk, adófizetőknek), mintha megegyezéssel zárult volna. Bár engem csak anyagi kár ért, nem éreztem komfortosan magam az elkövetővel szemben, különösen azért, mert láttam rajta, hogy nem bánta meg a tettét. 

Ennek ellenére hiszem, hogy ez a fajta mediáció jó, hatékony, olcsó, és a feldolgozást is segíti.

Zimre Zsuzsa