Az utolsó előtti stádiumban fedezték föl a méhnyakrákját. Az első terápiák után egy évvel kiújult a daganat, az orvosa alig néhány százalék esélyt adott a túlélésére. És most itt ül velem szemben - épp durcás valamiért, de majd elmúlik ez is - és püföli a klaviatúrát. Ha valakire illik „A túlélő" cím, akkor az a Szentesi. Nemcsak a betegséget élte túl kétszer, hanem a gyógyulást is, meg a helyreállító beavatkozásokat és terápiákat, no és a háromhavonta bekopogtató kicsi halált, amikor MRI-kontrollra megy, és az egész szerkesztőség remegve várja az eredményt. Dolgozik magán folyamatosan, hogy soha többé ne kelljen a saját temetését megterveznie (volt egy pont a betegsége alatt, amikor megtette). Most saját maga és a hozzá közel állók mesélik el Éva történetét. Én DTK voltam, és elmondhatatlanul nagy öröm, hogy ebben a filmben az édesanyja, az orvosai, a legjobb barátja mellett ott lehettem egy picit én is a nagyon is élő túlélő: Szentesi Éva mellett.
Ismerd meg A túlélő sorozatunk első két részében bemutatott inspiráló embereket is! Sipos Péter videóját ITT, Laár Anikóét pedig ITT tudod megnézni.
A WMN igazodási pont egy keszekusza világban, és egy lélegzetvételnyi nyugalom a feszültség társadalmában. Reagálunk a társadalomra és a világra, amelyben élünk. Figyelünk a közös ügyeinkre, a közösségi és magánéleti tereinkben zajló, mindannyiunk életét meghatározó folyamatokra és figyelünk rád. Ha szeretnéd, hogy megmaradjunk, és továbbra is létezzünk, támogass minket a tagsággal, és férj hozzá minden tartalmunkhoz!
„Életemben először kopaszon láttam magam szépnek” – mondja Linder Erzsébet, áttétes mellrákos túlélő. Hogy miért? Megtudod a cikkből. És Erzsébet is ott lesz a hétfői Hello, WMN!-en, a MomKult színpadán, ahova várunk mindenkit szeretettel!
Öt évvel ezelőtt ezen az estén terrortámadás-sorozat rázta meg Párizst, és vendégszerzőnk épp ott ült abban a koncertteremben, ahol a legnagyobb volt a veszteség: 120-an haltak meg a bulizó fiatalok közül, és több mint kétszázan megsebesültek. Zsuzsának szerencséje volt: idejében kijutott az épületből, de a mai napig emlékbetörésekkel küzd.
Lehet szeretni valakit, akivel sosem találkoztál? Milyen útravalót kaphatsz attól, akit nem is ismersz? Hogyan kapcsolódunk össze generációról generációra a traumáinkban, de a szeretetünkben is? Radojka nagypapája túlélte a munkatábort, a vele történtekről azonban – sokakhoz hasonlóan – sosem beszélt. Ők ketten nem találkozhattak már, így most, harminchárom évvel a halála után Radojka próbálja megfejteni, mit hordoz magában a nagyapjából, és hogyan hatottak a családra a vele történt megpróbáltatások.
Renia Spiegel nem lehetett felnőtt, nem érhette meg a sikert, nem lehetett családja. De több mint hetven évvel a halála után kiadták a naplóját, amit a II. világháború során, bujkálás közben vezetett, és amit ma olyan fontos kordokumentumnak tartanak, mint Anne Frankét.
Nem minden férfi veszélyes. De szinte minden nő megtanul félni tőlük. Vajon hogyan alakítható át ez a félelem úgy, hogy ne veszítsük el a szeretetre való képességünket?