Egyre nehezebb az élet az iskolákban – Jocó bácsi megmondja, miért
Megkezdődött a tanév, kiállt az illetékes vezető, és mosolyogva kijelentette: „sikeresek vagyunk, minden rendben, és mindenhol zökkenőmentesen elindult a tanítás.” Valójában persze a helyzet közel sem ilyen nagyszerű, nagyon sok ügy borzolja a kedélyeket, és emellett még több akadály nehezíti az elvárt teljesítményt. Most ezek közül gyűjtött össze néhányat Balatoni József, alias Jocó bá', aki maga is gyakorló tanár.
–
Újabb fizetésemelés
Már maga a kommunikáció sem helyes: ugyanis amit erre a tanévre beígértek, az nem egy újabb-, hanem egy évekkel ezelőtt megadott béremelés, csak több évre elosztva. Ráadásul most csavartak rajta egyet: az igazgatók kezébe adták a döntés jogát, hogy a mindenkinek megígért, és törvényesen járó emelést megadja-e, illetve ha igen, milyen mértékben. Ez komoly feszültségeket generál egy tantestületen belül, és nagyban megnehezíti a közös munkát. Ezért több felelősen gondolkodó vezető be sem vállalta a konfliktust, inkább mindenkinek egyforma mértékben adta meg az emelést. Én hiszek a bérek differenciálásban, hiszen nem mindenki dolgozik egyformán. Jó volna, ha lehetne jutalmazni azokat, akik többet dolgoznak, de ezt lehetőleg ne úgy érjük el, hogy el kell venni másoktól azt, ami nekik is jár.
Taigetosz-törvény
Engem már ettől a névtől is enyhe hidegrázás fog el. A törvény megkülönbözteti a BTM-es (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő) és az SNI-s (speciális nevelési igényű) diákokat. A kategóriák eddig is léteztek, de most egy éles határ választja el őket: míg az utóbbi részesülhet a neki járó tantárgyi felmentésekből, az előbbi ezeket már nem kapja meg. A teljesség igénye miatt fontos tudni: akik jelenleg felmentésben részesülnek, továbbra is megkapják a felmentést. Persze ez a pillanatnyi állapot, nem tudjuk, mi lesz pontosan.
Egy viszont biztos: továbbra sem értem, ha valaki matematikából nehézségekkel küzd, az miért ne lehetne jó magyartanár?
Ha nem kapja meg a felmentést, akkor matematikából bukni fog, gyenge lesz a bizonyítványa, így csökken az esélye, hogy egyetemre kerüljön és remek szakember legyen. Erre senki sem gondolt? A másik akadályozó tényező, hogy az iskolák nem tudják biztosítani a gyerekeknek kijáró fejlesztéseket, hisz sokkal kevesebb a státusz, mint amennyire szükség lenne, az utazó gyógypedagógia szolgálat pedig hiányosan és döcögősen megy. Pedig megfelelő fejlesztéssel csodákat lehet elérni a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeknél is.
2020
Nemcsak egy újabb EU-s etap zárásának időpontja ez, de az egyetemi felvételik szigorításának kezdete is. Innentől csak olyan diák felvételizhet felsőoktatási intézménybe, akinek van középfokú nyelvvizsgája. Fontos tudni, hogy az a diák, akinek a felmentésében több felkészülési idő, és a helyesírás figyelmen kívül hagyása szerepel, ott a nyelvvizsgáknál ezeket is figyelembe veszik, ahogy eddig is. A döntés érthető és támogatható: hisz a diplomához amúgy is kell középfokú nyelvvizsga, amit könnyebb megszerezni középiskolásként, mint a terheltebb egyetemi időszak alatt, így nem véletlen a sok – nyelvvizsga hiánya miatt – bennragadt diploma. Az már más kérdés, hogy az iskolák nem kapják meg a megfelelő anyagi támogatást a hatékony és sikeres nyelvoktatáshoz, egyre nehezebben boldogulnak a nyelvtanárok eszközök nélkül.
A rendelet jó, és elfogadható, csak ehhez a feltételeket is biztosítani kellene. Mint sok minden, ez olyan tipikusan magyar: elvárások vannak, de a körülményeket nem teremtjük meg ahhoz, hogy sikeresen meg lehessen felelni nekik.
Tanárhiány
Rengeteg helyen keresnek tanárokat, és nagyon sok ilyen tárgyú hirdetést olvashatunk, szinte mindenhol van betöltetlen álláshely. Sok iskolában olyan sok pedagógus hiányzik, hogy szinte működésképtelen az iskola. Persze, azért megy a dolog, mert a tanárok tartják a hátukat: más tantárgyakat vállalnak be a saját osztályukban, és mindenki folyamatosan helyettesít, hogy a tanórák el legyenek látva. De ez csupán átmeneti megoldás, hosszú távon biztosan tarthatatlan lesz. Nem mellesleg: tartósan nem is lehet hatékony, ha például én tartok matekórákat: tudom az anyagot, el is tudom mondani a gyerekeknek, de ettől még nem vagyok szaktanár. Úgy meg elég nehéz mindenkinek a haladás. A pedagóguspálya sajnos valóban nem vonzó, egyre kevesebben választják, és egyre több a pályaelhagyó, leginkább a férfiak körében, hisz ebből a jövedelem igen nehéz eltartani egy egész családot.
Hát, valahogy így indul a tanév... A gyerekek ebből szerencsére nem sokat éreznek, mert mindenki próbál mindent megtenni, hogy elfedjük előlük a problémákat. De ez hosszú távon tényleg nem tartható, így csak egyetlen kérdés zakatol a fejemben minduntalan: meddig még?
Balatoni József
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/panitanphoto