–

Olyankor történik ez például, amikor egy főleg vallási tárgyú könyvekkel foglalkozó kiadó oldalán meglátom, a rózsaszín borítójú Lányok Bibliáját és a kék kötéses Fiúk Bibliáját. Kétszer kellett végigolvasnom az ajánlót, mire végre felfogtam, hogy tényleg kettészedték a Szentírást, kiválogatták belőle a bátor, hősies férfiakról szóló történeteket a fiúk számára, a családról, nagy formátumú asszonyokról szólókat pedig a lányoknak szánták.

„...Mindkét kötetben újdonság, hogy a történeteket rövid kortörténeti adalékok, kérdések, imák egészítik ki. A lányos Biblia szerzője igyekezett nagyobb hangsúlyt adni a családokról szóló szentírási részeknek, illetve a lányok vagy asszonyok bibliai szerepének. A fiúk Bibliája nagy hitű, hős férfiak tetteiről tudósít.” – írja Naszádi Kriszta, a könyv szerkesztője

Ilyen egész egyszerűen nincs. Ugyan teljes mélységében nem ismerem a Szentírást, de abban egészen biztos vagyok, ha készül egy kifejezetten gyerekeknek szóló kiadvány, akkor ebben az esetben sem választódhat szét semmilyen elv szerint a Biblia.

Hiszen az olyan alapvető értékek, mint a hősiesség, a bátorság, az önfeláldozás, az önzetlenség, a család jelentősége, a szeretet... és még hosszan sorolhatnám, abszolút nemtől függetlenek.

Az pedig teljesen mindegy, hogy ezekről egy csata leírásán, vagy egy család történetén keresztül hallanak a gyerekek, mert az a lényeg, hogy halljanak róluk. Egy kislánynak épp úgy kell találkoznia a hős hadvezérrel, hogy lehetősége legyen megtanulni a példáján keresztül, milyen egy közösségért felelősséget vállalni, ahogy egy kisfiú is halljon azokról a bátor, erős asszonyokról, akik minden döntésükkel arra törekedtek, hogy a családjuknak a lehető legjobb legyen.

Pont a Biblián keresztül nem üzenheti azt senki egy a világra éppen csak rácsodálkozó gyereknek, hogy rád csak ennyi tartozik a világból, a többi nem a te dolgod. Nem lehet elvenni tőlük már ötéves korukban a választás lehetőségét, és azt üzenni, hogy neked nem dolgod bátornak, hősiesnek... vagy épp önfeláldozónak lenni, mert azt megcsinálja más. Először is ez becsapás, mert nem csinálja meg, másrészt meg azt gondolom, hogy ilyen értékekből nem lehet eleget felhalmozni.

Emlékszem, gyerekkoromban nagymamám időről-időre elvitt az egyik kis templomba, ahol minden hónap utolsó vasárnapján gyerekmisét tartottak. Ez nagyjából úgy nézett ki, hogy a templom első három-négy sorát gyerekek töltötték meg, és a fiatal pap, miután felolvasta az evangéliumot, nem prédikációt tartott, hanem lesétált hozzánk, és elkezdett beszélgetni velünk. Kérdezett, meghallgatott... és válaszolt is, ha nekünk volt kérdésünk. Elhivatott, önzetlen, kedves ember volt, az a típus, akinek mertél válaszolni, és akitől mertél kérdezni. Akinek akkor, gyerekfejjel adtam a szavára. Arra viszont nem emlékszem, hogy Péter atya akár csak egyszer is azt mondta volna, hogy most a kislányok/kisfiúk fogják be a fülüket, ez most rájuk nem tartozik.

A Biblia nekem is szent.

Főleg azért, mert őszintén hiszem, hogy nem egy olyan fejezet van benne, ami azokról az alapvető értékekről szól, melyeket betartva egy kicsit élhetőbb világot teremthetnénk magunknak.

Éppen a Biblia mögé bújva megmondani, ráadásul a gyerekeknek, hogy mi a dolguk, hol a helyük a világban, több mint álszent dolog. Ráadásul a lehető legjobban leszűkítve a mozgásterüket ahelyett, hogy a lehetőségek legszélesebb skáláját kínálnák nekik.

És mi van akkor, ha a szerkesztőnek ilyen hátsó gondolatai egyáltalán nem is voltak? Nos, akkor csak annál rosszabb.

 Kormos Lili

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/ Priscilla Du Preez