Kultúrák, ahol a nemi erőszak ismeretlen fogalom – mi kell ahhoz, hogy mi is közéjük tartozzunk?

–

Nincs belénk kódolva az erőszak

A rape culture, vagyis a nemi erőszak kultúrája olyan társadalmi kultúrára utal, amelyben a nemi erőszak gyakori, a nők elleni szexuális erőszakot pedig az uralkodó attitűdök és gyakorlat normalizálja, megbocsátja és igazolja. De hogy mindez az emberi természet része lenne, az valójában téves feltételezés.

Ami egy társadalomban történik, az az adott kultúrát tükrözi, és azt, hogy mit enged meg. A patriarchális hierarchiákban – amelyek jelenleg a világ legtöbb kultúráját alkotják – törvényeket alkottak a nemi erőszak megfékezése érdekében, és ha bárkit megkérdeznénk, nagy eséllyel senki sem mondaná, hogy elnézi azt.

Ennek ellenére azonban meglehetősen gyakran előfordul.

Sokan a mások feletti uralmat a férfiasság velejárójának tekintik.

A legtöbb modern társadalomban néhány évtizeddel ezelőttig a nőkre nyíltan úgy gondoltak, mint akik azért vannak, hogy a férfiakat szolgálják, őket kielégítsék, ennek fényében pedig rendszeresen jelentek meg a női magazinokban is olyan cikkek, amelyek arról szóltak, hogyan lehetünk a lehető legsegítőkészebbek, legalkalmazkodóbbak és vonzóbbak a férfiak számára.

Maria-Barbara Watson-Franke német antropológus szerint sokan úgy tekintenek a szexuális erőszakra, mint a férfiasság bizonyításának egyik módjára. A nemi erőszak kultúráiban a nők feletti dominancia és kontroll a férfiasság elérésének és megélésének szempontjává válik, és így a szexuális erőszakot, bár az adott társadalom tagjai nem helyeslik, mégis a kultúra egészének részévé teszik.

Még a nemek közti egyenlőség terén jól álló skandináv országokban is jelentős probléma a nemi erőszak.

A skandináv országokban a szélesebb lehetőségek ellenére a hagyományos női szerepek még mindig mélyen gyökereznek a társadalomban. Az Amnesty International 2019-ben jelentést tett közzé a helyzet súlyosságáról, amely hangsúlyozza, hogy a megfelelő törvények hiánya, valamint az elavult patriarchális hiedelmek hozzájárulnak ahhoz, hogy a nemi erőszak állandó problémát jelentsen.

Ráadásul a társadalmi megbélyegzés és az igazságszolgáltatási rendszerbe vetett bizalom hiánya sokszor ahhoz vezet, hogy az áldozatok nem jelentik a támadásokat – azok, akik mégis megteszik, gyakran a nem megfelelően működő igazságszolgáltatási rendszer vagy az elavult törvények miatt újratraumatizálódnak.

Ahol a nemi erőszak többnyire vagy egyáltalán nem ismert

A világ számos pontján találhatók ilyen társadalmak, és az jellemző rájuk, hogy a nők szerepét értékelik, tisztelik és a kultúra szerves részének tekintik. Ezek nem fordított patriarchátusok, nem olyan hierarchiában működő társadalmak, ahol a nőknek magasabb státuszuk és nagyobb társadalmi hatalmuk van. Ehelyett olyan kultúrákról van szó, amelyekben az emberek a férfiak és nők közötti egyensúlyban és kölcsönös támogatásban hisznek, különös tekintettel az anyákra.

Diana Scully professzor 1990-es, szexuális erőszakról szóló tanulmánya a nemi erőszakot a patriarchális kultúrában tanult viselkedésnek tekinti. Kutatási eredményei szerint az erőszaktevők más bűnözőkkel összehasonlítva nagyobb valószínűséggel hisznek a nemi szerepekkel kapcsolatos kettős mércében, és sokkal inkább azonosulnak a hagyományos férfi szereppel.

Azokban a kultúrákban, amelyekben kevésbé hangsúlyos a férfi dominancia, a férfiasságot demonstráló kényszerítés és erőszak, a nemi erőszak gyakorlatilag ismeretlen.

Sőt, e kultúrák egy részében a szexuális erőszakot szégyenletesen férfiatlan viselkedésnek tekintik.

Számos társadalomban a nemi erőszak a beszámolók szerint nemcsak ritka, hanem szégyenletes cselekedetnek is számít, amely megkérdőjelezi az elkövető férfiasságát és egyúttal emberi mivoltát is.

Egy 1999-es tanulmány szerint az apacsoknál „egészen a legutóbbi időkig egyetlen rendes férfi sem erőszakolt meg egy (akár helyi, akár ellenséges) nőt, mert az erőszaktevő szégyenének tekintik, ha nem »elég férfi« ahhoz, hogy erőszak nélkül létesítsen kapcsolatot egy nővel. Egy apacs férfi óriási státuszvesztést szenved el azzal, ha szexuálisan rákényszeríti magát bárkire:

még azt sem érdemli meg, hogy férfinak, embernek nevezzék.”

Ahol a pénisz nem a hatalom szimbóluma

Az indonéz geraiak körében a nemi szerepekről és a közösülésről alkotott elképzelések némileg eltérnek a nyugati felfogástól. A férfiakat és a nőket nagyjából azonosnak tekintik, a nemet azonban nem a biológiai nem határozza meg, hanem a munka. Bár a társadalom többnyire egyenlőségen alapul, mind a férfiak, mind a nők úgy gondolják, hogy a férfiak „magasabb rendűek”. A gyakorlatban – és főleg a jogban – ez azt jelenti, hogy egy nő vallomása hetedét éri egy férfiénak, és a férjeknek bizonyos jogaik vannak a nőkkel szemben, amelyekkel a nők nem rendelkeznek a férjükkel szemben.

Ennek ellenére azonban a nagyon is létező társadalmi egyenlőtlenség nem folyik át a személyes kapcsolatokba, a nemek konstrukciójába, a nemiséggel és a szexualitással kapcsolatos felfogásukba.

Az erőszakot és az agressziót, ha előfordul is közöttük, a lustaság és a hozzá nem értés bizonyítékaként tartják számon.

Ebben a kulturális kontextusban a pénisz nem a hatalom szimbóluma, mint Nyugaton. A közösülés során a hímvesszőt behatolás helyett „beviszik” a hüvelybe – ebből is látszik, hogy egészen másképp gondolkodnak a szexről, mint ott, ahol az aktív férfi dominanciát és a női befogadóképességet veszik alapul. Mindez együttesen alakítja a geraiak feltételezéseit a szexről, arról, hogy miből áll, és hogy mi az, ami az egyének számára kívánatos, így az erőszakos közösülés a gerai tapasztalatokon és gondolkodáson kívül esik.

De említésre méltó még a kínai moszuo, amely egy matrilineáris törzs – a férj vagy az apaság fogalmai ismeretlenek benne. Mindenki az anyja vagy a nagyanyja otthonában él, és a párok soha nem formalizálják a kapcsolatukat, sőt még csak nem is élnek együtt. A férfiak segítenek unokahúgaik és unokaöccseik felnevelésében, de

az egyéni autonómiát sérthetetlennek tekintik, és a birtoklási vágyat nevetség tárgyává teszik.

Az agresszió előfordulása általában véve is meglehetősen alacsony, a nemi erőszak azonban szinte ismeretlen. Ezt a szexuálisan megengedő kultúra mellett, ahol az egynél több partner nem szokatlan, a nőket övező általános tisztelettel magyarázzák. 

Több elmélet létezik arról, mi áll a szexuálisan bántalmazó viselkedések hátterében

Természetesen az olyan attitűdök, mint a szexizmus, a nőkkel szembeni előítéletek és a gyűlölködés (különösen azokkal szemben, akik igyekeznek meghaladni a hagyományos nemi normákat) nem feltétlenül az egyedüli okok.

Mindazonáltal azokban a kultúrákban, ahol a nőket nagyra értékelik és a férfiakkal való társadalmi egyensúlyra törekednek, a szexuális erőszak rendkívül ritka, sőt, sok helyen az előfordulása gyakorlatilag nulla.

Ezekben a kultúrákban a nemi erőszakot vagy nem tolerálják (halállal vagy száműzetéssel büntetik), a szégyen és férfiatlanság jellemzőjeként értelmezik, vagy egyszerűen társadalmilag elképzelhetetlen. 

Az, hogy egy társadalomban mi az, amit hallgatólagosan elnéznek, igazolnak és tolerálnak, nagy hatással van arra, hogy mi történik az adott kultúrában, milyen interakciók alakulnak ki az emberek között. Ha a nemi erőszakot sajnálatos, de némileg elkerülhetetlen dolognak állítjuk be, egy olyan jogsértésnek, ami után csak a legritkább esetben jár az áldozatnak igazságszolgáltatás, az annak a módja, hogy elhárítsuk magunkról a felelősséget, és meg se próbáljunk lépéseket tenni egy olyan társadalom megteremtéséért, amely nem tolerálja a szexuális erőszakot.

De vajon mi lenne, ha az erőszakot dicsőítő kultúra helyett olyan társadalomban élnénk, amely a lustaság és a hozzá nem értés jeleként gúnyolódna ezen, mint ahogyan azt a geraiak teszik?

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Malte Mueller

Mózes Zsófi