Elveszett gyerekkor – Nincs felkészülve a menekültekre a magyar gyermekvédelmi rendszer

„Nem bízom a felnőttekben. Miért mondanám el nekik, hova megyek? Elég, ha én tudom...” – menekült gyerekek a magyar gyerekvédelemről.

Becslések szerint világszerte 214 millió ember hagyja el a szülőhazáját, és körülbelül 740 millió ember vándorol tovább a saját országán belül, otthonát elhagyva. Ez az elképesztő embertömeg túlnyomó többségben erőszakos konfliktusok, háborúk, természeti katasztrófák, szegénység és más gazdasági, környezeti okok miatt lesz migráns. Jobb életkörülményeket, szabadabb életet vagy csak „egyszerűen” az életben maradást remélik.

Ennek a vándorló tömegnek körülbelül a harmada gyerek és fiatal felnőtt (0–25 éves). Többségük családjával együtt kelt útra, de sokan vannak, akik egyedül vágnak neki a világnak.

Vagy azért, mert a családnak nincs több pénze, és csak egyvalaki kimenekítését tudják fizetni, vagy, mert a gyereknek van a legtöbb esélye arra, hogy túlélje az utat.

Léteznek olyan (évek, évtizedek óta tartó) konfliktusok a világban, amelyek miatt egész generációk „vesznek el.” Ilyen a Szíriában zajló háború, de említhetnék Afganisztánt, Szudánt, Szomáliát vagy Nigériát is. Azok a gyerekek, akik elhagyják az otthonukat, nemcsak az ismeretlennel néznek szembe, nemcsak a bizonytalansággal, kiszolgáltatottsággal találkoznak, hanem azzal is, hogy valószínűleg nem tudják folytatni az iskolát, nem jutnak hozzá a legszükségesebb egészségügyi és orvosi ellátásokhoz, megszakadnak a baráti, családi kötelékeik, elvesznek az alapvető gyerekjogok, és elvész maga a gyerekkor is.

Azt is látni kell, hogy ezeknek a gyerekeknek nagy része emberkereskedők áldozatává válik, sokukat embercsempészek viszik át a határokon, kis részük pedig félig-meddig legálisan utazik. Nagyon magas körükben a szexuális kizsákmányolás és a munkára kényszerítés kockázata, valamint egyre többet tudunk arról, hogy a szervkereskedők is jókora hasznot húznak abból, hogy ezek a gyerekek (sokszor egyedül) kelnek útra. Senki nem védi meg őket, senkinek nem tűnik fel a hiányuk, senki nem emel szót értük.

2013-ban, egy nemzetközi kutatás keretében, a Terre des hommes szervezet számára azt vizsgáltuk, hogy a magyar gyermekvédelmi rendszer hogyan reagál ezekre az ügyekre. Milyen védelemben, ellátásban részesülnek a hozzánk érkező gyerekek? 2013-ban 465 olyan ügy volt, amelyben egyedül, kísérő nélkül lépte át a határt egy gyermek. 2014-ben ennek több mint kétszerese, idén augusztusig pedig ez a szám is megnégyszereződött.

Már két évvel ezelőtt is komoly kihívást jelentett a magyar gyermekvédelmi rendszernek, hogy megfelelő ellátást nyújtson a menekülő a gyerekeknek.

Ennek részben a kapacitáshiány volt az oka (kevés a hely, ahol el lehetne őket helyezni, kevés a szakember, aki egyáltalán szót tudna érteni velük, de kevés a tolmács is, az oktatási program is...). Ahogy az egyik gyermekvédelmi szakember fogalmazott: „amíg a népességnek alig két százalékát teszik ki a menekültek, addig ez a kérdés marginális a rendszer számára.”

A pénz, amit ezekre a gyerekekre fordíthatnak, szintén nagyon kevés: naponta 685 forint jut az étkezésükre, és havonta 6000 forint ruhára, cipőre, iskolaszerekre... minden egyébre.

A gyerekjogok sérülése ezeken a szállásokon mindennapos: a gyerekek nem használhatják az anyanyelvüket, nem részesülnek megfelelő oktatásban, akkor sem kapnak elegendő segítséget, ha áldozattá váltak. Ez utóbbi azért is fontos, mert a legtöbb esetben súlyos traumákon átesett gyerekekről van szó, akik megfelelő támogatás, terápia hiányában komoly egészségügyi és pszichés nehézségekkel néznek szembe.

De nem is ez a legszomorúbb, hanem az a cinizmus, amivel gyerekvédelmi rendszerünk az egész kérdést kezeli: úgy tekintenek ugyanis hazánkra, mint ami „tranzitország”, és ezért természetesnek veszik, hogy a gyerekek egy idő után „eltűnnek.”

Sok szakember szerint azért elfogadható, ha nincs megfelelő ellátás, támogatás és program a gyerekek számára, mert „öt perc múlva már úgy sincsenek az országban, továbbmennek Ausztria vagy Németország felé.”

Ez nagyon durva kettős mérce! Ha én szülőként engedem, hogy a gyerekem egyedül vágjon neki a világnak, az a minimum hogy büntetőeljárást indítanak velem szemben, és megvonják tőlem a szülői jogaimat. Ha azonban ezt gyerekvédelmi szakemberként teszem egy rám bízott idegen gyerekkel, az úgyszólván a rendszer része. Nagyon sokszor azzal védekeznek a hatóságok, hogy nem tudják a gyerekeket bezárni, ha tovább akarnak menni, akkor azt így is, úgy is megteszik. Azt is gyakran hallani, hogy ezek a gyerekek milyen „érettek, felnőttesen viselkednek.” Ezzel felmentést adnak a gondozók saját maguk számára: nem is kell gyereknek tekinteni őket.

Ez azonban nincs így! A jogszabályok szerint 18 éves korig mindenkit gyereknek kell tekinteni: akármennyire érett vagy öntudatos is.

Minden gyereket, aki Magyarország területén van, valamennyi gyerekjog megilleti – tekintet nélkül arra, hogy milyen nyelvet beszél, és honnan érkezett!

Ebbe az is beletartozik, hogy a gyerekek egyáltalán tudomást szerezzenek arról, milyen jogaik és lehetőségeik vannak. Ezek ismeretében mérlegelhetnék már, hogyan menjenek tovább más országba, illetve miként próbálják felkutatni rokonaikat, családtagjaikat.

Gyermekvédelmi rendszerünk számára az ilyen gyerekek esetében nagyon komoly feladat kellene hogy legyen a biztonság megteremtése, és a gyerek szükségleteire való odafigyelés. Például fontos volna, hogy egy háborús árva, vagy egy súlyosan traumatizálódott gyerek megfelelő terápiás segítséget kapjon, valamint lehetőséget az átélt borzalmak feldolgozására.

A menekültkérdés valószínűleg tartós kihívása lesz a magyar gyerekvédelem számára, muszáj volna tehát elkezdeni a megfelelő ellátórendszer kiépítését. Egyetlen gyerek sem „tűnhet el”, mert mindannyiunk közös felelőssége, hogy mindent megtegyünk az ő védelmük, jóllétük, megfelelő ellátásuk érdekében. Akárhonnan is érkeztek, és akármilyenek is, ők elsősorban gyerekek, és csak másodsorban menekültek, oltalomkeresők, befogadást kérők.

Dr. Gyurkó Szilvia

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Mon's Images