Az Örkény Színház színészei egészen bátrak voltak, amikor belevágtak a WMN-nel közös műsorba: vállalták, hogy a nézők által előzetesen beküldött kérdésekre (amelyeket nem kaptak meg előre) őszintén, és ráadásul közönség előtt válaszolnak. Akkor is, ha az a kérdés, hogy elfogadnának-e állami kitüntetést, szívesen beszélgetnek-e a szexről, vagy mennyire tudnak spórolni. A nézők ugyanis – talán a névtelenség miatt – egészen kemény kérdéseket is küldtek, sokkal keményebbeket, mint amit a legtöbb újságíró meg mer kockáztatni interjúhelyzetben. De nemcsak ezért volt egyedülálló a Nyílt lapokkal sorozat mind a tíz adása, hanem azért is, mert az Örkény Színház társulatáról kiderült, hogy nagyon szeretnek egymással beszélgetni. Hogy tudnak és akarnak figyelni a másikra. Ennek pedig, akár élőben, akár a videót visszanézve (akár alkotóként végigkövetve), öröm a részesévé válni. Tegyétek meg ti is. A Nyílt lapokkal premieradásában Mácsai Pál házigazdaként, Hámori Gabriella, Kerekes Éva és Vajda Milán pedig beszélgetőpartnerként ült le a kártyaasztalhoz, válaszolni a nézői kérdésekre.
Az Örkény Színház és a WMN közös műsora egy rendhagyó kártyaparti, ahol nyílt lapokkal játszunk – az olvasókkal, nézőkkel együtt! A műsor előtt ugyanis tőlük gyűjtöttük össze azokat a kérdéseket, amelyeket ők szerettek volna feltenni az Örkény Színház művészeinek! Epizódonként négy színész ül le kártyázni, az asztal közepén pedig ott a lefordított pakli. A játékosok egymás után húznak lapot, a rajta szereplő kérdéssel akkor találkoznak először – és válaszolniuk kell. A kérdés elősorban annak szól, aki húzza, de ha a társaság többi tagjának is van mondanivalója a témáról, akkor természetesen ők is csatlakozhatnak: épp úgy, mint egy kártyaasztal melletti kötetlen beszélgetésnél.
A Nyílt lapokkal adása, amelyben vannak egymáshoz intézett kemény kérdések: konfliktusok, amik aztán feloldódnak. De még ezek mellett is marad idő-tér a felszabadult nevetésre, ironizálásra közéleti kérdéseken, és egy parádés záró feladatra.
Ismerős az érzés, mintha a párválasztásaidban újra és újra ugyanabba a folyóba lépnél? Te is feltetted már magadnak a kérdést: miért ismétlem ugyanazokat az önsorsrontó köröket a párkapcsolataimban? A válasz mögött megbújó okok azonban sokkal komplexebbek, mint elsőre hinnéd. Itt a Beszélnünk kell! új epizódja a párkapcsolati sémákról.
Minden, amit a korai éveinkben tapasztalunk, erősen befolyásolhatja, ahogyan később a világban, illetve a kapcsolatainkban mozgunk, és azt is, ahogyan párt választunk. Ennek fényében nem nagy meglepetés, hogy a gyerekkorra visszavezetve kell keresni az okokat arra vonatkozóan is, ha észrevesszük: a párválasztásaink, párkapcsolati működésünk során mindig ugyanazokat az önsorsrontó köröket futjuk.
A mindennapos rohanásban talán fel sem tűnik, ha kevesebbet beszélgetünk, de az ünnepek alatt, amikor több időt töltünk együtt, egyszer csak belénk hasíthat a kérdés: mióta telepedett közénk a csend? És egyáltalán mit üzen? Kínos hallgatást vagy békés együttlétet? Ennek járt utána pszichológusok segítségével Simon Eszter.
Egy könnyed kis esti böngészés, olvasgatás, görgetés a mobilon lefekvés előtt nem árthat, gondoljuk sokan. Pedig lehet, hogy ezzel éppen a szexuális életünket ássuk alá. A mobilozás a hálószobában több fronton is támadja az intimitást, és nem csak azért, mert nem lehet olvasgatni és szexelni egyszerre.
Munkácsyt az 1800-as évek végétől nem múló csodálat övezi: zsenialitása semmit nem kopott, emellett pedig ő az egyik, aki valóra váltotta az évszázadok óta szájról szájra terjedő magyar népmesét. A tanyavilág asztalosinasából világszerte ünnepelt, Párizsban élő festőművész lett. Mégpedig olyan, aki haláláig büszkén viselte származását.
Hétfő óta hivatalosan is Donald Trump az Egyesült Államok elnöke – ő pedig a korábbinál jóval felkészültebben, és egy olyan csapattal a háta mögött vág neki második elnöki ciklusának, amely a törekvéseit és a választási tervét végig támogatta.
A düh nőként alapélményünk, de jól leplezzük, mert réges-rég megtanultuk mederben tartani, hogy aztán időnként mégis szakadjon a gát a legváratlanabb helyzetekben, és magunk se értsük, honnan jön ez a nagy víz, ez az áradás, ami visz magával mindent, azt is, amihez ragaszkodnánk.
