Az Örkény Színház színészei egészen bátrak voltak, amikor belevágtak a WMN-nel közös műsorba: vállalták, hogy a nézők által előzetesen beküldött kérdésekre (amelyeket nem kaptak meg előre) őszintén, és ráadásul közönség előtt válaszolnak. Akkor is, ha az a kérdés, hogy elfogadnának-e állami kitüntetést, szívesen beszélgetnek-e a szexről, vagy mennyire tudnak spórolni. A nézők ugyanis – talán a névtelenség miatt – egészen kemény kérdéseket is küldtek, sokkal keményebbeket, mint amit a legtöbb újságíró meg mer kockáztatni interjúhelyzetben. De nemcsak ezért volt egyedülálló a Nyílt lapokkal sorozat mind a tíz adása, hanem azért is, mert az Örkény Színház társulatáról kiderült, hogy nagyon szeretnek egymással beszélgetni. Hogy tudnak és akarnak figyelni a másikra. Ennek pedig, akár élőben, akár a videót visszanézve (akár alkotóként végigkövetve), öröm a részesévé válni. Tegyétek meg ti is. A Nyílt lapokkal premieradásában Mácsai Pál házigazdaként, Hámori Gabriella, Kerekes Éva és Vajda Milán pedig beszélgetőpartnerként ült le a kártyaasztalhoz, válaszolni a nézői kérdésekre.
Az Örkény Színház és a WMN közös műsora egy rendhagyó kártyaparti, ahol nyílt lapokkal játszunk – az olvasókkal, nézőkkel együtt! A műsor előtt ugyanis tőlük gyűjtöttük össze azokat a kérdéseket, amelyeket ők szerettek volna feltenni az Örkény Színház művészeinek! Epizódonként négy színész ül le kártyázni, az asztal közepén pedig ott a lefordított pakli. A játékosok egymás után húznak lapot, a rajta szereplő kérdéssel akkor találkoznak először – és válaszolniuk kell. A kérdés elősorban annak szól, aki húzza, de ha a társaság többi tagjának is van mondanivalója a témáról, akkor természetesen ők is csatlakozhatnak: épp úgy, mint egy kártyaasztal melletti kötetlen beszélgetésnél.
A Nyílt lapokkal adása, amelyben vannak egymáshoz intézett kemény kérdések: konfliktusok, amik aztán feloldódnak. De még ezek mellett is marad idő-tér a felszabadult nevetésre, ironizálásra közéleti kérdéseken, és egy parádés záró feladatra.
Egyre több fiatal nő és férfi éri el a húszas, harmincas, sőt negyvenes éveit úgy, hogy még sosem volt párkapcsolata. A Z generáció tagjai egyre szkeptikusabban tekintenek a romantikus szerelemre: gyanakvóak, óvatosak, vagy egyszerűen nem hisznek már benne? Vajon lehet boldog, egészséges felnőtt az, aki kimarad az első szerelmek viharából?
Egy gyászfolyamat sokkal több dolgot rendez át az életünkben, mint elsőre gondolnánk: az elsődleges veszteség mellett megjelennek a másodlagos gyász jelei is, hiszen a törés átrendezi az életünket. A kérdés csak az, hogy képesek vagyunk-e együttérezni magunkkal ebben a folyamatban, és megtaláljuk-e a helyünket az új, átrendeződött mindennapokban.
„Itt nincs olyan, hogy valaki tetszik, de sajnos nős. Itt mindenkibe nyugodtan bele lehet szeretni. De ha ez nem is sikerül azonnal, akkor a társasági része még mindig egy jó élmény. Ha jól csinálom a dolgom, akkor az lesz az ügyfeleim érzete, hogy bekerültek egy új vérkeringésbe, és nem hiábavalóan” – mesél munkájáról, módszereiről Nagy Erika, azaz: a Modernkori Kerítőnő.
Az esküvő egy pár életének legszebb napja, az igen pedig egyenes út a közös földi mennyország felé. Kivéve, amikor a szerelmeseket leszámítva mindenkinek teljesen egyértelmű, hogy a nagy nap elkerülhetetlenül csak egy dologhoz vezet: katasztrófához.
Anne Bonny házasságon kívül fogant, és már fiatalon kitűnt fékezhetetlenségével. Bár csak két évig volt kalóz, legendákat szőttek a férfiruhában csatázó, de az ellenséget harc nélkül is elijeszteni képes, rettegett nőről, akinek életében – és halálában – is sok a rejtély. Miklya Luzsányi Mónika írása.
Augusztus 23-án van a vak kutyák nemzetközi napja. A kutyák szerencsére jól alkalmazkodnak a környezetükhöz, és mivel sokuknak a szaglás az elsődleges érzékszervük, az orrukkal képesek kompenzálni a szem hiányosságait. Mi okozza a kutyák vakságát? Hogyan lehet látássérült ebet tanítani, szocializálni? És mik azok a dolgok, amikre oda kell figyelned egy vak vagy megromlott látású kutyus gazdájaként?
Kiab 16 éves volt, amikor a bátyja eladta egy kínai családnak. Az eset korántsem egyedi: vietnámi nőket és tinédzser lányokat rendszeresen adnak el „feleségnek”, ám valójában senki sem tudja, mi történik velük, miután átlépik az országhatárt. Leginkább a hegyvidéki, elszigetelt falvakból származó nők válnak az emberkereskedelem áldozatává.
