Egy férfi, két volt feleség, három gyerek és egy fiatal barátnő meg a kutyái. Mi sül ki ebből?

Amikor a „régi szép idők” megtelik tartalommal…

„Néhány nappal a koncert után fényes nappal lopásba keveredtem az Oktogonon. Mármint elkövetőként.” A ma 75 éves Liza Minnellihez fűződő viszonyáról Csepelyi Adri vall.

Mi van ebben a sztoriban a szaftos udvari pletykákon túl? Mentális betegségek, rasszizmus és egy elavult rendszer. Körösi Ivett elemzéséből az is jobban átlátja, miért fontos a hercegi pár interjúja körüli hajcihő, akit hidegen hagy a bulvár.

„A sztárokról egyébként is azt hisszük valamiért, hogy halhatatlanok. Hogy ővelük úgyse történhet semmi, mert túlélnek mindent, aki ilyen zenéket ír, az meg pláne.” Szentesi Éva idézi fel Cipőhöz fűződő emlékeit:

Hihetetlen, de igaz: 30 éves a film, aminek próbavetítése után néma, döbbent csönd ült a mozitermen, és bár jó pár kritikus fanyalgott, attól még világsiker lett, olyannyira, hogy még a korábbi, kevésbé sikerült első részt is újraforgatták, ezúttal csupa nagyágyúval. A bárányok három évtizede hallgatnak, hadd szóljon most értük a hangos taps, és íme, a kulisszatitkok:

„Nem tudom, hogy a bánatba hihetik azt, hogy ez olyan, mint az influenza, csak kicsit durvább?” – kérdezi kétségbeesve egy orvos abban az dokumentumfilmben, amely végigköveti, mi történik egy spanyol kórházban a koronavírus-járvány idején.

„A vírushelyzet ingerszegény mindennapjaiban Sztefanu Marina műve úgy hatott az elmémre, mintha egy délibábot látnék a sivatagban. A csillogó lufik, papír pálmafák, az ezüstös tópart szerencsére nem délibáb volt, hanem egy igazi dzsungelinstalláció a hatalmas, fehér galériában.” Titeket mely művészek alkotásai töltenek fel a mostani helyzetben? Elsősorban képekre gondolunk, de ha úgy tetszik, zenét is ér írni!