Épp itt volt az ideje, hogy a Romy Schneider-féle tündérmesét felváltsa egy hitelesebb portré a „mi Erzsébet királynénkról” – még ha szubjektív megközelítésből, művészi önkénnyel készítették is.

Drakula szerepe a csúcsra repítette, onnan viszont hatalmasat zuhant: Lugosi Béla élete tele volt forgatókönyvbe illő fordulatokkal, amik egy horrorfilmhez talán kevesek lennének, egy drámához azonban biztosan nem.

„Idealista, bolondos szőke voltam mindig” – mondta egyszer, mi pedig nagyon szeretjük ezért az idealista bolondosságért. Both Gabi köszönti Bánsági Ildikót:

A XX. század első felének egyik legnagyobb tehetségű színésznője volt, mégsem kaphatott soha főszerepeket. A korszak törvényei ugyanis tiltották, hogy „különböző fajokhoz tartozó emberek” a filmvásznon csókolózzanak. Mongol rabszolganőt, tigrist, sárkányhölgyet, főgonoszt kellett alakítania – évtizedekkel később előtte tiszteleg Amerika.

A legkevesebb, hogy nem fordítjuk el a fejünket.

„Moccanni sem akart e mellől a test mellől, holott hirtelen úgy érezte, ennek a férfinak két dolga van csak biztosan: véleménye és merevedése.”

„Rólam tudják, hogy Szép vagyok / Ezzel szemben ő – a legszebb” – írta Szép Ernő Varsányi Irénről. Hogy ki volt ő, akiért odavolt minden kortársa, köztük Kosztolányi is? Kurucz Adrienn elmeséli:

Az ördög mindig háromszor nevet. (És valóban stílusosabb lett volna 12 helyett 666 érdekességet hoznunk…)