Ó, azok a gyönyörű, végtelenbe nyúló iskolai ünnepségek! A 10. B. osztály külön műsorral készült, kedves diákok, iskolánk hajó az élet tengerén, emlékezzünk hőseinkre, kórusunk előadja az ismeretlen magyar zeneszerző összes műveit, most azok következnek, akikre büszkék vagyunk, Evelin bemutatja, hogy nyerte meg az ezerötszáz méteres síkfutást, a hátsó sorban elájulnak, lábuknál fogva kivonszolják őket.

Ilyenkor szokott elhangzani Budipa Piroska negyedik osztályos tanuló előadásában József Attila Aaaaltatója.

Írta Gazdag Erzsi, Donászy Magda verse.

Lehúnyjakék szemétazég,

lehúnyjasok szemétaház, dunnaaala talszikarét, alugyelszé penkisbalázs, alugyelszé penkisbalázs... alugyelszé penkisbalázs...

És mindenki elalszik.

Ha egy anekdotára hallgatunk, biztos, hogy nem így szavaljuk ezt a verset. Egyik barátja állítólag megkérte József Attilát, hogy egy este sittelje a bébikéjét, vagyis vigyázzon Balázsra. Attila vagy régen látott élő gyereket vagy régen volt gyerek (esetleg régen látott élő gyereket és régen volt gyerek), mert azt gondolta, Balázson megnyomja az OFF vagy a STAND BY gombot, aztán lesz egy potya estéje, és míg Balázs alszik, ő majd szépen megírja az előre eltervezett verset. Balázsról azonban Kínában lefelejtették az OFF gombot, olyan volt, mint bármely más normális gyerek. Jöttek a kis üzenetek a szomszéd szobába, Attila meg plafonon volt az idegességtől.

– Attila-Attila-Attila, itt vagy?

– HOL LENNÉK!

– Attila-Attila-Attila, szomjas vagyok!

– NEM VAGY SZOMJAS!

– Attila-Attila-Attila, pisilni kell!

– NEM KELL PISILNIII!

˗ Attila-Attila-Attila, nem tudok aludni!

– DE TUDSZ, TUDSZ, TUC-TUC-TUC-TUC!

Ez volt a tuc-tuc, József Attila esti diszkója. Így aztán, ha hihetünk a beszámolónak, végül nem azt a verset írta meg, amelyiket szerette volna, hanem a kedvesnek tűnő „Aludj el szépen kis Balázs"-t. A sok hiábavaló altatási szándék után viszont egy átlagos szülőnél simán elszakad az a bizonyos cérna, és lehet, hogy így kezdi az altatást:

– Aludj el, gyöngyöm-bogaram, kincsem, tubicám, édesem, bigyó-bogyókám...

Lehet, hogy így folytatja:

– Látod, alszik már a cicaaaa, a bociiii, a kukásautóóóó,

alszik a tűzivíz vezeték,

alszik a magasnyomású dugattyús kompresszor,

alszik a lézeres szemműtét,

alszik a bifidus esensis és a kompetenciavizsgálat,

alszik a vendéglátóipari üzemegységben az emberi bélsármaradvánnyal szennyezett vécédeszka és a rendőrségi jegyzőkönyv, amelyben erről beszámolnak...

De elég gyakori, hogy a kedves szülő listája így végződik:

– Aludj már, te büdös, taknyos kölyök, mert leharapom a fejedet, hogy a labda vigye el a sípot egy mocskos, véres vágóhídi kirándulásra...

Szóval nem baj, ha eszünkbe jut egy emberi élethelyzet, és egy kis kakaót viszünk a szavalatba:

– Na, most aztán már... aludj el szépen, kis Balázs!

Lackfi János

Lackfi János jegyzetei elhangzanak hétről hétre a Petőfi Rádióban

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Sergey Nivens