Egy jó könyv 4 pszichológiai hatása
Sokszor gondolkodom azon, hogy miért ülök le újra és újra olvasni, amikor annyi minden mutat abba az irányba, hogy a több száz oldalas szövegeket meghaladta az idő. Az ismereteket, sőt, az emberi érzelmeket és élményeket is be tudom szerezni más forrásból, sokkal hatékonyabb módszerekkel. És én mégis bemegyek a könyvesboltba, pénzt adok egy (sok) régimódi eszközért, amelynek elkészítéséhez szemtelenül sok fát kell kivágni.
Vagy ha papírkönyv nincs kéznél, akkor előveszek egy oldszkúl, egyfunkciós érintőképernyős e-olvasót. És olvasok, órákon át. Közben meg odakint elrobog mellettem a világ. Ismerős? A jó hír: vannak racionális okai annak, hogy miért szeretsz olvasni. Rossz hír: nincs. Alain de Botton svájci író-filozófus összegyűjtötte a jó könyv négy pszichológiai alapfunkcióját.
- Az irodalommal időt spórolsz.
Az olvasással csak látszólag pocsékolod az idődet. Az irodalom valójában időt takarít meg neked. Hiszen mindössze néhány óra leforgása alatt átélsz egy sor emberi érzelmet és eseményt, amelyek megtapasztalása egyébkén évekbe, sőt, akár évtizedekbe telne. Az irodalom a legjobb valóság-szimulátor. Egy olyan gépezet, amely átrepít bizonyos élethelyzeteken, amelyeket lehet, hogy soha az életben nem lenne lehetőséged megtapasztalni. Felgyorsítja az időt, vagy épp ellenkezőleg, a végletekig lelassítja azt.
- Az irodalomtól jobb ember leszel.
Az irodalom a képes arra a csodára, hogy megmutatja neked, milyen a világ mások szemszögéből. Rávilágít, hogy a többiekre nézve milyen következményei lehetnek a saját tetteidnek. És közben példaképként állít eléd, megmutat egy sor jószívű, nagyvonalú, empatikus karaktert. Az irodalom világa alapvetően ellentétes a téged körülvevő világgal, amelyet a pénz és a hatalom mozgat. Az írók odaát vannak, a másik oldalon – ők azok, akik olyan érzelmeket is megmozgatnak benned, amelyekre egyébként nem lenne időd vagy lehetőséged abban státusz-orientált, cinikus világban, amelyben élsz.
- Az irodalom gyógyír a magányra.
Lássuk be, mi emberek furcsábbak vagyunk, mint amit szeretünk bevallani magunknak. Gyakran nem vagyunk képesek kimondani, amit valóban gondolunk. De a könyvekben mindenki talál példát a valódi önmagára, még a legkülönösebb alakok is. Mert az irodalom hősei őszintébbek, valódibbak a valóságnál is. A legjobb történetek írói olyanok, mintha jobban ismernének minket saját magunknál is – pontos leírást adnak a lelkünk legbensőbb, legsebezhetőbb, legfurább rezdüléseire. Az írók felnyitják a szívünket és tudatunkat, térképet adnak a kezünkbe önmagunkhoz, így aztán képesek leszünk arra, hogy kevesebb paranoiával és üldöztetéssel utazzuk át az életünket.
- Az irodalom felkészít a kudarcokra.
Szinte semmitől nem félünk jobban, mint a kudarctól. Attól, hogy elrontunk valamit, hogy elbukunk, hogy olyat teszünk, amivel kiérdemeljük a lúzer jelzőt. A médiában naponta tucatnyi emberi történettel találkozunk, amelyek valamilyen kudarcról szólnak. Az irodalom nagy része szintén tele van bukással és kudarccal. Csakhogy a könyvek nem ítélkeznek saját hőseik fölött olyan kíméletlenül és egydimenziósan, mint a sajtó...
+ 1.
De az irodalom legeslegjobban azért érdemli meg, hogy megbecsüljük, mert eszköz a kezünkben ahhoz, hogy több bölcsességgel, jósággal és épeszűen éljük az életünket.
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/ Jaredd Craig
