Drága Kis Pitém,

egészen felkavar, hogy a távolban tanulsz. Annyira kíváncsi vagyok rá, mennyit haladtál a francia nyelvben! Írsz majd nekem erről? Örülök, hogy boldog vagy, bár én igazán sosem hittem a nagyívű boldogságban. Igaz, a boldogtalanságban sem. Ezek olyan dolgok, amelyeket a színpadon, a vásznon vagy a könyvek oldalain lát az ember, nem pedig a saját életében.

Ami a mi életünket illeti, én a tehetség értékében hiszek, és abban, hogy súlyos árat fizetsz, ha nem teljesíted a feladatodat! Ha megvan a tábori könyvtárban, kérd meg Mrs. Tysont, hadd keresd ki azt a Shakespeare szonettet, amelyben ezt a sort olvashatod: Rothadt liliom büdösebb a gyomnál.

Nem járt ma túlságosan sok minden a fejemben, az életem olyan, mintha a szombati Evening Post cikkei. Sokat gondolok rád, és mindig szeretettel, de ha még egyszer Papinak hívsz, isten bizony előveszem a fehér macskádat, és mindannyiszor elfenekelem, ahányszor csak  meghallom, hogy megint szemtelen voltál. Ez használ, ugye?

A tábor díját rendezem. És félig-meddig viccesen a következőkkel zárnám soraimat.

Dolgok, amelyekkel törődj:

Törődj azzal, hogy légy bátor!

Törődj azzal, hogy légy tiszta!

Törődj azzal, hogy légy hatékony!

Törődj azzal, hogy légy jó lovas!

Törődj azzal, hogy…

Dolgok, amelyekkel ne törődj:

Ne törődj, kinek mi a véleménye rólad!

Ne törődj az üresfejű lányokkal!

Ne törődj a múlttal!

Ne törődj a jövővel!

Ne törődj azzal, hogy majd felnősz!

Ne törődj azzal, ha valaki megelőz!

Ne törődj a győzelemmel!

Ne törődj a kudarccal, hacsak nem a te hibádból történt!

Ne törődj a szúnyogokkal!

Ne törődj a legyekkel!

Ne törődj a rovarokkal egy kicsit sem!

Ne törődj a szülőkkel!

Ne törődj a fiúkkal!

Ne törődj a csalódásokkal!

Ne törődj az élvezetekkel!

Ne törődj a elégedettséggel!

És közben ezeken gondolkodj egy kicsit:

(a) Mi a célom valójában?

(b) A kortársaimhoz képest mennyire…

...vagyok a tudás birtokában?

...értem meg az embereket magam körül, és hogyan találom meg velük a közös hangot?

...tartom karban, vagy mennyire hanyagolom el a testemet, ezt a hasznos eszközt?

A legnagyobb szeretettel,

Apu

Ui.: Amiért Papinak hívtál, én most elnevezlek téged Tojásnak! Ami azt jelzi, hogy te egy kezdetleges életforma vagy, és ha akarlak, megrepeszthetlek vagy összetörhetlek. Ha valaha megtudnák a barátaid, hogy így hívlak, akkor örökre rád ragasztanák ezt a nevet. „Tojás Fitzgerald." Na, hogy hangzik, szeretnéd? „Kicsi Tojás Fitzgerald" vagy „Záptojás Fitzgerald"... vagy bármi, ami eszükbe jut erről. Ha még egyszer Papinak mersz nevezni, és az élő istenre esküszöm, rád ragasztom ezt a nevet, csak győzd levakarni magadról! Miért keresed a bajt?

Azért szeretlek.

1933. augusztus 8., La Paix, Rodgers' Forge Towson, Maryland

A levél eredetijét kedvencünkön, a Letters of Note blogon találtuk.

Ráadásként olvassátok el Shakespeare gyönyörű szonettjét is:

    • XCIV

Ki nem árt, bár van benne rá erő,

Ki nem teszi, mit legjobban mutat,

Ki mást megindít, s maga, mint a kő,

Kísérhetetlen és lassú marad,

Méltán örökli az az Ég kegyét

S a föld kincseit joggal rendezi,

Arcán hordja a gazda s úr jegyét,

S a többi mind csak kasznára neki.

A nyár virágát szereti a nyár,

Bár csak magáért van, ha él, ha hal,

De érje csak fertőzés és ragály,

Szebb lesz nála a legrosszabb paraj:

Édes mézet ecetté ront a kontár;

Rothadt liliom büdösebb a gyomnál.

(Fordította: Szabó Lőrinc)

Kiemelt képünk forrása: Wikipedia/ Kongresszusi Könyvtár