Mindig az életet választotta – Ilyen volt az igazi Szent-Györgyi Albert

–

A hitelesség minden szakmában nagyon fontos, az orvosoknál különösen

Ki is hinne egy léha, züllött életű, ápolatlan doktornak? Szent-Györgyi Albert mindenben jó példát szolgáltatott szakmának és páciensnek egyaránt, személye ezért lehet a mai napig érdekes. Kilencvenhárom év alatt – úgy tűnik – annyit élt, amennyit csak sok emberi élet alatt lehet. A középiskolában eleinte kifejezetten rossz tanuló volt, ezért az orvosprofesszor-dinasztia sarját egy ideig eltiltották az orvosi egyetemtől, nehogy szégyent hozzon a családra. Miután kitűnőre érettségizett, fáradhatatlan tanuló és nyughatatlan utazó vált belőle, ez a két tulajdonsága pedig jól kiegészítette egymást. Bejárta az európai nagyvárosokat, tanult Budapesten, Pozsonyban, Prágában, Berlinben…

Aki az életet választotta

Szent-Györgyi megjárta az I. világháborút, csupán huszonegy éves volt, amikor katonaorvosként a keleti frontra került. Az életre esküdött fel, és ehhez már ebben a fiatal korban tartotta magát: amikor megtudta, hogy felettese olasz hadifoglyokon kísérletezik, vakmerő módon jelentette a parancsnokságon. Testi épségét kockáztatva mentette bajtársait, amiért Ezüst Vitézségi Érdemrenddel tüntették ki. A fiatal Szent-Györgyit azonban lelkileg nagyon megviselte a lövészárokban töltött időszak, így 1917-ben megsebesítette magát, hogy kórházba kerülhessen, és megszabaduljon a háborútól. Mindig az életet választotta: 1911-től nagybátyja anatómiai intézetében kutatott, pár év után azonban megunta, és az élettan felé fordult. Ez a szemlélet végigkísérte az életét:

„Az én összes vizsgálati eredményemet annak köszönhetem, hogy nagyon szeretem az életet, vele élek, a szemem mindent megfigyel… mindig az élő anyaggal foglalkozom, szagolom, tapogatom, nézem, és megfigyelek kis dolgot, ami aztán jó útra vezet.”

A „nyugatra távozott kozmopolita tudós”

Szent-Györgyi több külföldi egyetemen kutatott, többek között Cambridge-ben is. Klebelsberg Kuno kultuszminiszter hívására mégis hazatért, hogy 1931-től egészen 1945-ig a szegedi-, 1945 és 1947 között pedig a budapesti egyetem professzoraként oktasson és neveljen. Ebben az időszakban, 1932-ben fedezte fel a C-vitamint is, külföldi tudóstársakkal folyamatos versengésben. Norman Haworth kémikussal együtt nevezték el az anyagot aszkorbinsavnak, azaz skorbutellenes savnak, mert abban az időben a skorbut gyógyítása volt a C-vitamin fő ismérve. 1937-ben mindketten Nobel-díjat kaptak a felfedezésért; Szent-Györgyi orvosi és fiziológiai, Haworth pedig kémiai díjat. 

Hiába érte el legjelentősebb eredményeit Magyarországon, a róla elnevezett budapesti utcát 1953-ban mégis átnevezték, mondván Szent-Györgyi 1947-ben Amerikába emigrált. 

Massachusetts-ben egy kis faluban telepedett le, ahol folytatta Szegeden megkezdett kutatásait. Szegeden egyébként rövid ideig rektorként igazgatta a tudományos életet, erről a szerepről így vélekedett:

„Mint az egyetem vezetője, a rektor a diákok »apja«. Az ő feladata olyan atmoszférát teremteni, amelyben a diákok otthon érezhetik magukat. Egy ilyen ideális egyetemen a diákok szabadon bontakoztathatják ki a tehetségüket, itt töltődhetnek fel egész életükre a tudomány és művészetek szeretetével.”

Az egyetemről is úgy tudott beszélni, hogy az embernek rögtön kedve lenne visszaülni tőle az iskolapadba – már ha nem éppen ott ül amúgy is:

„Az egyetem egyik legfőbb feladata és kötelessége a kutatás, új igazságok keresése. Ezért az egyetemnek át kell hatva lennie az igazságok szeretetétől, s falai között meg kell őriznie a teljes szellemi szabadság levegőjét, mely nélkül minden kultúra elsorvad.”

De ezek a szavai is máig érvényesek: 

„Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.”

Ép testben ép doktor

A tanításban elvetette a poroszos módszereket, diákjaival igyekezett közvetlen kapcsolatot kiépíteni: kirándulni járt velük és ösztönözte őket a sportra. 1939-től az izomműködést kutatta Banga Ilonával és Straub F. Brúnóval. Ennek eredményeképpen rájöttek például, hogy mi okozza a hullamerevséget, és kidolgozták az izom összehúzódási folyamatának elméletét is. Sokszínű ember volt, mindig újabb és újabb témák foglalkoztatták.

Utolsó húsz évét a rákkutatásnak szentelte, bizonyára azért, mert életének tragédiáit okozta az agresszív betegség: felesége, Borbíró Márta, és egyetlen lánya, Nelli is rákban hunyt el. 

Magánéletében is nyughatatlan volt: élete során négyszer nősült. 

Ami a mozgást illeti, Szent-Györgyi rengetegféle sportot űzött egészen idős koráig, és mindig hangoztatta az egészségmegőrzés jelentőségét. Teniszezett, síelt, kerékpározott, a csapatsportokat pedig nagyra becsülte:

„A sport elsősorban szellemi fogalom. Egy sportcsapat a társadalomnak kicsinyített képe, a mérkőzés az életért való nemes küzdelem szimbóluma… A sport a játék alatt tanítja meg az embert rövid idő alatt a legfontosabb polgári erényekre: az összetartásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdek teljes alárendelésére… a kitartásra, a tettrekészségre, a gyors elhatározásra, az önálló megítélésre, az abszolút tisztességre, és mindenekelőtt a »fair play«, a nemes küzdelem szabályaira.”

Szent-Györgyi Albert azon kivételes emberek közé tartozott, akiknek mind a szavaira, mind a tetteire érdemes odafigyelni és emlékezni; az ember, aki eredményeit az emberiség szolgálatába állította. 

Bárdos Kata Kincső

Kiemelt kép eredetije: Fortepan/SEMMELWEIS EGYETEM LEVÉLTÁRA