Taylor Swift és rajongói: lenyűgöző és félelmetes

–

Mitől olyan nagy szám?

Taylor Swift soha nem volt a kedvencem. Bele-belehallgattam a zenéjébe, de nem érdekelt. Sőt, ellenszenves volt, ahogy eredeti műfajáról, a counrtyról áttért a popra. Ezt nem zenei fejlődésnek, inkább sikerhajhászásnak és nyereségmaximalizálásnak gondoltam.

Aztán a lányom „swiftie” lett.

Engem az ilyen fokú rajongás taszít, mégis próbáltam megérteni, miért szereti ő is, és világszerte hatalmas tömegek is az amerikai énekesnőt. Vajon, miért van sok (tíz)milliós követőtáborának és ezen keresztül magának Swiftnek akkora hatalma, amely akár az Egyesült Államok és ezáltal a világ jövőjét is meghatározhatja?

Arra jutottam, hogy egyrészt Taylor Swift saját élettörténete miatt. És itt nem csak a bulvárlapokba illő magánéleti eseményekre gondolok – például arra, hogy épp egy amerikai focista a pasija, aki az Egyesült Államokban majdnem akkora sztár, mint ő maga.

Hanem mondjuk a felnövéstörténetére, arra a példára, amit mutat határhúzásból, kiállásból, önállóságból.

Ahogy már 12 évesen sem hagyta, hogy a countryzene fellegvárának számító Nashville zenei moguljai csak úgy lerázzák. Addig ment, ameddig fel nem figyeltek tehetségére. Hogy később nem engedte magát kizsákmányolni, és miután a kiadója eladta az első hat albumának jogait az ellentmondásos zenei menedzsernek, Scooter Braunnak, úgy döntött, visszaveszi az irányítást (és a jogokat), és 2020 novemberében újra felvette a hat nagylemez anyagát. A hat albumot ezután újra megjelentette, Taylor’s Version változatban. 

Másrészt a mesék miatt. Ahogy egy-egy dal vagy lemez történetét fűzi és összefűzi, és ahogy ezek kapcsolódnak a saját életéhez. A Folklore album néhány dala például egy tini-szerelmiháromszögről szól, a főszereplők pedig az énekesnő barátai, a színész házaspár Blake Lively és Ryan Reynolds gyerekeinek nevét kapták.

Aztán ott vannak a „húsvéti tojások”, vagyis a Swiftet körbelengő játékos titokzatosság. A zenész a dalszövegekben, videóklipekben, a nyilatkozataiban, sőt az általa viselt ruhákon is nyomokat, titkos, megfejtendő üzeneteket rejt el. Rajongói pedig ezek alapján próbálják megfejteni a rejtvényeket, eljátszani a puzzle-darabokkal, összerakni múltbeli eseményeket, megtippelni az énekesnő következő vagy azután következő lépéseit.

Nyilván, ha a zene nem lenne hallgatható nagy tömegek számára, ez mit sem érne. Azt már kitaláltátok, hogy nekem nem az ízlésem, de néhány dalt azért megszerettem: például a Reputation album Don’t Blame Me-jét, vagy a Folklore bettyjét.

A legfontosabb azonban az, amit a fentiek segítségével felépített: a közösség. A swiftie-k, legyenek bárhol, bármilyen körülmények között, kapcsolódnak, beszélgetnek, támogatják egymást. Ahogy egyikük fogalmazott augusztus közepén a Reuters tudósításában:

„Olyanok, mint a családtagjaim. Ő pedig az anyukánk.”

Augusztus elején egy másik világsztár, Adele koncertjén voltunk Münchenben. Az előadás után útmutatást kértem egy ott rendezőként dolgozó fiatal lánytól. Ahogy felemelt karjával mutatta az irányt, csuklóján feltűnt egy barátságkarkötő. Ezeket a Taylor Swift-rajongók fűzik gyöngyökből, és ajándékozzák egymásnak a koncerteken. Rögtön oda is hívtam a lányomat, hogy összeismerkedjenek. Tíz percen át beszélgettek mindenféléről Swifttel kapcsolatban, leginkább kedvencük éppen zajló turnéjának európai koncertjeiről. A lány már volt az Eras Tour egyik németországi állomásán, de még el akart menni az utolsóra, Londonba is, ha sikerül jegyet szereznie az ottani öt koncert valamelyikére. A lányom pedig újságolta, hogy neki Bécsbe van jegye a következő hétre és nagyon várja már. Kedvesek, őszinték, barátságosak, ártatlanok voltak. Le is fotóztam őket. A képet később a lányom kirakta az Instagram oldalára, ahol be is jelölte újdonsült ismerősét.

Fuck terrorists

A koncertre 13 hónapon át készült a barátnőjével. Már az is kisebb csoda volt, hogy sikerült a legközelebbire, vagyis Bécsbe jegyet vennünk. Nagyon drágán, de legalább a repülőjegyet és a szállást megspóroltuk. Ez volt a karácsonyi és a születésnapi ajándéka is. A koncertruhájukat már tavaly megrendelték. Ráfestették kedvenc albumuk címét, ragasztottak rá temérdek csillogó strasszt. Készítették százszámra a barátságkarkötőket és részletesen megtervezték augusztus kilencedikét. A napot, amikor reggel felülnek a Bécsbe tartó vonatra, hogy este teljesüljön az álmuk.

Amiből végül nem lett semmi. Ma már mindenki tud róla: a bécsi koncertek terrorfenyegetés miatt elmaradtak. Az osztrák rendőrség tizenéves terroristákat tartóztatott le, akik minél több áldozatot akartak szedni saját korosztályukból. Robbantani, késelni akartak a bécsi koncerteknek helyt adó stadionnál. Az Iszlám Állam terrorszervezettel szimpatizáló 19 éves vezetőjük mindent bevallott.

Meglepetésemre, a lányom nem omlott össze. Felfogta, hogy az élete bármilyen koncertnél fontosabb. Bújta a híreket a rajongói oldalakon, és remélte, hogy a show-t később mégis megtartják.

És készített barátságkarkötőket FUCK TERRORISTS felirattal.

A lesújtó hír után néhány órával, az éjszaka közepén, könnyes szemmel törte rám a fürdőszoba ajtót. Írt neki a Münchenben megismert lány. Méghozzá azt, hogy pár nappal korábban sikerült az egyébként telt házas londoni koncertek közül kettőre is jegyeket szereznie. Igaz, a színpad csak részben látszik, de ha a lányom szeretné, akkor eladja neki az egyik előadásra szóló belépőket, mert ő csak a másikra tud menni. A jegyeket eredetileg online akarta értékesíteni, de olvasta a bécsi híreket, és eszébe jutott a müncheni beszélgetés. 

Így utazott Panna és Julcsi vonat helyett repülővel, augusztus kilencedike helyett, augusztus 17-én, Bécs helyett Londonba. Az Ernst Happel stadion helyett végül a Wembley-ben, de látták a kedvencüket. Köszönhetően egy véletlen találkozásnak, egy csuklón felvillanó barátságkarkötőnek és a Taylor Swift-közösségnek.

Taylor Swift: a hadvezér

Jó néhány nap eltelt már, de még mindig ámulok azon, ahogy megvalósult a lányom és a barátnője álma. Ugyanakkor épp ez a koncertturné, az Eras Tour mutatta meg nekem, és a világnak, hogy mekkora a swiftie-k közössége és rajtuk keresztül az énekesnő hatalma. Taylor Swift már régen nem csak egy énekes, nem csupán egy kulturális jelenség. A barátságkarkötős rajongók milliói, élükön egy 34 éves nővel, a világ gazdaságát, politikáját is befolyásoló tényezővé váltak.

A tavaly márciusban kezdődött és idén novemberben véget érő világ körüli turné csak 2023-ban több mint egymilliárd dolláros bevételt hozott, és hol van még a vége? Az összbevétel, becslések szerint, meghaladhatja a kétmilliárd dollárt is. A swiftie-k jelentős összegeket költenek koncertjegyekre, szállásra, éttermekre és az énekesnővel kapcsolatos portékákra, például pulóverekre, poszterekre, vagy más limitált kiadású emléktárgyakra. Ez pedig jelentősen fellendíti a vállalkozások forgalmát mindenütt, amerre az Eras Tour jár.

Egy német turisztikai szakportál friss összesítése szerint a világsztár koncertjei alatt Gelsenkirchenben 171 százalékkal nőtt a szálláshelyek forgalma a tavaly júliusi forgalomhoz viszonyítva. Még úgy is, hogy a hotelek nem szégyelltek akár 50 százalékkal többet kérni egy szobáért, mint egy évvel korábban. Az ital- és az ételfogyasztás pedig csaknem a kétszeresére nőtt a nyugatnémet kisvárosban, mint 2023-ban ilyenkor. Képzelem, mekkora veszteség érte Bécset, ahol a szervezők nemcsak visszafizették az elmaradt fellépések jegyeinek árát, hanem a város rengeteg kedvezményben is részesítette a hoppon maradtakat.

A rajongók a szó átvitt értelmében is bárhová követik „anyukájukat”, mint egy hadsereg a hadvezért; politikailag aktívak, társadalmilag érzékenyek.

Mivel Taylor kiáll az esélyegyenlőségért, az LMBTQ+-jogokért, a környezetvédelemért, támogat jótékonysági célokat, rajongói is ezt teszik. A közösségi média segítségével „terjesztik az igét”, kampányolnak, gyűjtik a pénzt egy-egy ügyért, méghozzá rendkívül hatékonyan. 

Taylor Swift: a politikai erő

Hogy mekkora politikai ereje van, azt a szavazófülkékben is érezni. Míg Swift sokáig távol tartotta magát a nyílt politikai állásfoglalástól – nem kis részben annak a kiadói elvárásnak megfelelve, hogy ne idegenítse el a potenciális rajongóinak egyik csoportját sem –, a 2018-as félidős amerikai választásokon már nyilvánosan kiállt egy-egy jelölt mellett. És azokban a körzetekben, ahol ez megtörtént, rengetegen regisztráltak szavazásra, ráadásul, többségük olyan első szavazó fiatal, akiket addig egyáltalán nem foglalkoztatott a politika. A 2020-as elnökválasztáson pedig a későbbi győztest, a demokrata párti Joe Bident támogatta.

Nem véletlen, hogy most is azt találgatja az amerikai sajtó és közösségi média, hogy Taylor Swift vajon beáll-e a demokrata elnökjelölt, Kamala Harris nyilvános támogatói közé. 

Noha sokan számítottak rá, a demokraták négynapos jelöltállító kongresszusán ez nem történt meg. Viszont Donald Trump néhány napja egy mesterséges intelligencia által generált fotót tett közzé, amellyel azt sugallta, hogy Swift, de legalábbis a rajongói őt támogatják. Ezt az információt azóta sem erősítette meg hivatalosan senki.

Arra tehát még várunk, hogy a 2024-es elnökválasztási küzdelemben hivatalosan melyik oldal mögé áll be korunk legnagyobb hatású popzenésze – és az általa „irányított” közösség.

Szóval, Taylor Swift most már érdekel. Továbbra sem annyira a zenéje, inkább az általa irányított barátságkarkötős rajongók sok milliós hada, amelynek hatása és hatalma egyszerre lenyűgöző és félelmetes. De mindenképpen megkerülhetetlen.

Kiemelt kép: Getty Images / Terry Wyatt / Stringer

WMN szerkesztőség