Hét remek gyerekkönyv, nem csak gyerekeknek

–

Négyéves kortól bármeddig

Szabó T. Anna: Dudorászó (versek, mondókák)

Félelem elleni ének

„Mi legyőzzük

a sötétet

a szemébe

belenézünk

nem törik meg

aki bátor

nincsen félünk

csak egészünk.”

Már az óvodásokat is elvarázsolhatja Szabó T. Anna végtelenül játékos, az egészen hétköznapi dolgokat is „megmondókázó, összerímelő” költészete. Sok hasonló nyelvi csavarral találkozhatunk benne, mint amilyet például az idézett részben is olvashattok. A kötet nem titkolt hódolat Weöres Sándornak, olykor őt is megidézve, és megigézve az egész családot.

Igazi ünnep, amikor hazai pályára is dolgozik Kárpáti Tibor, aki főleg a New Yorkerben publikálja jellegzetes rajzait. Ezúttal is a pixeleket formálta művészetté, a könyvet is ő tervezte, kivételesen szép a dizájnja, öröm kézbe venni, forgatni.

A képek is rímelnek Anna játékos verseire, úgyhogy nyugodtan nevezhetjük képköltészetnek. (Illusztráció: Kárpáti Tibor, Magvető.)

Hatéves kortól bármeddig

Gimesi Dóra: Amikor mesélni kezdtek a fák

„Az Atlanti-óceánban, pont a közepén, van egy sziget. Ezen a szigeten laknak mind a kivágott fák, a félbemaradt mesék, az esőtől elmosott rajzok. Egész nap ott ülnek a tengerparton, fagylaltot esznek és rablórömiznek.”

A projekt a „Budapest 150 emlékév” részeként valósult meg a Pro Cultura Urbis Közalapítvány támogatásával.

Ez a szemet gyönyörködtető kötet egyszerre várostörténet, családtörténet, időutazás, és megmutatja a generációk összekapcsolódásának fontosságát is.

Költői és humoros mese Gimesi Dórától, és álomszép festett képek Rofusz Kingától.

Remek alkotópáros ők, nem ez az első közös munkájuk, és remélhetőleg még sok könyvük jelenik meg. Mindketten kaptak már HUBBY-díjat, nevük garancia a különleges művészi minőségre. (Illusztráció: Rofusz Kinga, Pagony Kiadó.)

Öttől tízévesig

Kiss Judit Ágnes: Tujaszörny és nyírfakobold 

„Nem tehet róla – védte Habók. – Senki nem tehet arról, honnan jött, amikor éhes, szomjas, fáradt, fázik és magányos!

A tujaszörny lehajtott fejjel állt.

– Nem való közénk – jelentette ki Umma.”

Kiss Judit Ágnes meséi mindig túlmutatnak önmagukon, legyen szó családi kapcsolatokról, betegségről, vagy mint például most: a toleranciáról.

Tujaszörny nehéz helyzetében menekülni kényszerül eredeti élőhelyéről, és betéved egy teljesen idegen világba, a nyírfakoboldok közé, még akcentusa is van szegénynek, és teljesen elveszettnek érzi magát. Különösen amiatt, mert sokan nem nézik jó szemmel, hogy egy zárt közösségben valaki teljesen MÁS, mint a többiek. Ám szerencsére Habók, az egyik nyírfakobold pártfogásába veszi Tutut, és a végén még a szigorú Ummának is megesik rajta a szíve.

Szívmelengető történet, akárhányszor újra és újra el lehet mesélni. 

Sipos Fanni a sötét keretekben megejtően ábrázolja a figurákat és az elvarázsolt természetet. (Illusztráció: Sipos Fanni, Pagony Kiadó.)

Családi könyv korhatár nélkül

Alfonsín Gergely Edó: Nagy monyókönyv

„Márkus erre gurgulázva kacagott, mintha elhessentették volna minden fáradtságát.

– Ezt még egyszer meséld el, anya, ez nagyon jó!

Így hát elmeséltem még egyszer, és még egyszer, és még egyszer, egészen addig, míg a valóban jó éj be nem burkolt minket illatos, tücsökciripelős nyári selymébe. S ha neked is vannak ilyen kedvenc, rólad szóló meséid, hát te is meséltesd el a szüleiddel, nagyszüleiddel, még egyszer, és még egyszer, és még egyszer, hogy igazából jó legyen az éjszaka.”

Gergely Edó meseíró, jógaoktató és életmód-tanácsadó, de magamban egyszerűen csak nagy gondolkodónak nevezem őt. Minden gondolata él, az életről szól, és a gondolatok szabadságáról mesél. Ez a kötet szerkezetében nagyon hasonlít a másik nagy erdélyi költő-író, Hervay Gizella Kobak-meséire. Párbeszédeik Márkussal, a kis (azóta már nagy) fiával bölcsen mutatják meg a lehetséges kiutakat bármiféle helyzetekből, mégsem bölcselkednek, és semmiképp nem vonják le az úgynevezett tanulságot.

Azt mondhatnám nagyon egyszerűen, hogy ezek bizony életmesék.

A kiváló szerzőnek ez már a harmadik monyókönyve, jó sokat kellett várni az első két rész után, de megérte a várakozás. Kürti Andrea pedig pontosan olyan képeket varázsolt Edó meséihez, amelyek azon az álomhatáron lebegnek, mint Edó és Márkus meséi. (Kürti Andrea rajzaival, Gutenberg Kiadó.)

Tizenkét éven felüli gyerekeknek és a szüleiknek is

Solti Gyöngyi: Nem beszélünk róla 

„Érdekes, hogy a szülők milyen művészien tudnak egyszerre halálosan aggódni a gyerekeikért és ugyanakkor egyáltalán nem törődni velük. […] A titkok megölik a boldogságot.”

Solti Gyöngyi hiteles és érvényes története egy kamasz lányról és a családjáról szól, akiknek az életét alaposan felforgatta a karantén. Karent, a főszereplőt azonban leginkább a ki nem mondott, eltitkolt dolgok bántják, és egy balesetből szerzett látható, de gyógyítható égési sérülés is nehezíti az életét. A szülők épp azzal ártanak neki, hogy megpróbálják titokban tartani, miért kellett Karen anyjának külföldre mennie dolgozni, vagy miért nem kaphat normális munkát a korábban felelős beosztásban dolgozó apja.

A kötetben végül – Karen kitartásának hála – minden titok kiderül, de nagyon jó volna, ha ez nemcsak a könyvekben történne meg, hanem a valóságban is: ez a szép kiadvány remélhetőleg sok családnak segít majd abban, hogy őszinték legyenek egymással.

Az ennek a korosztálynak szóló kötetekben többnyire nagyon kevés illusztráció szerepel, szerencsére ez ebben is kivétel. Takács Mari beszédes, grafitszerű rajzai gyönyörűen megtámogatják a történetet. (Illusztráció: Takács Mari, Csimota.)

Tizenévesektől akár százéveseknek is

Bartók Imre: Dlöf alkonya

„Dlöf népeinek egyetlen közös sajátossága abban áll, hogy – néhány ritka kivételt leszámítva – megátalkodott ellenszenvvel viseltetnek egymás iránt.”

Ez mondat most, a választások után különösen betalált nálam. Szerintem nem vagyok ezzel egyedül.

Mindig nagyon örvendetesnek gondolom, ha az úgynevezett „felnőttírók” a fiatalabb korosztálynak is figyelmet szentelnek, Bartók Imrének ez már a harmadik ilyen kötete.

Nagy ívű történetet kap az olvasó, amiben A Gyűrűk Ura világa ugyanúgy fellelhető, mint a Levél a királynak motívumai. Műfaját tekintve fantasy, de én ezt inkább mélyirodalmi utazásnak nevezném, bár nem tudom, létezik-e ilyen kategória.

Erős világépítés, fantasztikus karakterek, sok-sok – olykor fekete – humor, költői képek, amelyeket a Barcsay-díjas grafikus, Krizbo elképesztően színes, de valójában fekete-fehér grafikái kísérnek, kísértenek.

Egy széteső világ megmentésén fáradoznak a kötetben szereplő rendkívül művelt és kifejezetten sokat olvasó orkok, goblinok, elfek és trollok, miközben fontos filozófiai és egzisztenciális kérdéseket tesznek föl maguknak. A legfőbb kérdés mindig az, hogy valójában miért érzik magukat idegeneknek ezen a világon. Ennek a kötetnek számomra a barátság az egyik legfontosabb kulcsszava, és ki merem mondani, hogy a szeretet is. Identitásukat kereső kamaszoknak igazi elixír lehet Bartók Imre könyve, remélem, nagyon sokan elolvassák majd. (Illusztráció: Krizbo, Kolibri Kiadó.)

Azoknak is, akik azt hiszik, nem szeretnek olvasni, korosztálytól teljesen függetlenül

Fenyvesi Orsolya: A Minótaurosz és én

„Én egy griffmadarat kértem – motyogta Orsi csalódottan.

– Tudom, kincsem, tudom. De nézd, milyen aranyos ez a kis csöppség! Egészen értelmes a tekintete. Félig bika, félig ember. Hát nem fantasztikus? – lelkendezett anya.

Ha megnő, te fogod majd jó modorra tanítani – tette hozzá apa.

De hát ez egy szörnyeteg!”

Meghatározhatatlan műfajú, korosztály szerint besorolhatatlan, elképesztően szabad és igazán eredeti szövegre számíthattok a költőként és műfordítóként ismert Fenyvesi Orsolyától. 

Könyvének főszereplőjét Orsinak hívják, akinek az anyja költő, és ráadásul a minótaurosz, amit kapott, depressziós. A legnagyobb baj azonban, hogy Orsinak felnőtté kellene válnia, de ebben az apokaliptikus világban nehéz megtalálnia a saját útját.

Talán disztópiának nevezném, és talán köze van Luna Lovegoodhoz is, aki Roxfortba járt, és később Dumbledore Seregéhez csatlakozott.

Költői felnövésregény akár (fiatal) felnőtteknek is, vagy „Mágikus ars poetica”,

ahogy a fülszövegben írja Péczely Dóra.

Bedey Dorottya a szöveghez hű, szintén roppant eredeti képekkel gazdagítja a történetet. 

Azt hiszem, nyugodtan elmondhatom, hogy igazán progresszív kötet született. Azt viszont nem állítom, hogy olvasás közben ne volna nyugtalan a befogadó. Izgalmas belső utazás vár minden olvasóra. (Illusztráció: Bedey Dorottya, Ampersand Kiadó.) 

Nagyon sok olyan könyvet is találtam az idei kínálatban, amelyek kiválóak lehetnek jutalom- vagy osztálykönyvként, ezekre itt most nem maradt hely, de egy következő listában szerepelnek majd, még a tanévzáró előtt. Elöljáróban csak annyit mondok, hogy Szabadság, szerelem címmel Miklya Luzsányi Mónika elképesztően érdekes és izgalmas könyvet írt Petőfi Sándorról, és a többi is hasonlóan figyelemre méltó lesz majd!

Fotók: WMN

Both Gabi