„A minőségi gyerekkönyvek hidat építenek a világ felé” – ma van a gyerekkönyvek nemzetközi napja

–

A Gyerekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (International Board on Books for Young People; IBBY) Zürichben alakult 1953-ban, mégpedig azzal a céllal, hogy minden gyereknek megteremtse a lehetőséget az olvasóvá válásra, ezzel együtt pedig a minőségi gyerekirodalom elérésére. Utóbbi hangsúlyozottan nemcsak a szöveget, de az illusztrációkat, az igényes képi világot is magában foglalja. Az IBBY-hez több mint 80 nemzet saját szekciója kapcsolódik, így a magyar szervezet is, a HUBBY, amelynek október óta Berg Judit író az elnöke.

„A szerepünk nagyon összetett, mivel az egész szakmát képviseljük: a szerzőket, illusztrátorokat, kiadókat, sőt a könyvtárosokat és pedagógusokat is. Minden szegmenst, amelynek köze van a gyerekek olvasóvá válásához” – kezdi Berg Judit. Szerinte a legfontosabb függetlennek és semlegesnek maradniuk.

Szerencsére ahogy az elmúlt hónapokban látta, van értelme határozottan kiállni amellett, hogy a gyerekkönyvekkel való törődés mindenkinek az egységes érdeke.

„Jelenleg az Év Gyerekkönyve díjkiosztójára készülünk, ahol hét kategóriában adunk át elismeréséket a 2023-ban megjelent kötetek szerzői között. A megvalósítást támogató szervezetek és cégek listája pedig nagyon sokszínű, ami példaértékű lehet a tekintetben, hogy milyen erős összefogást tud szülni a minőségi gyerekirodalomért folyó munka.” A díjakat minden évben az előző év legkiemelkedőbb könyvei közül választja ki az egyesület által felkért szakmai zsűri, de egy diákcsapat is oszt elismerést négy kategóriában.

A gyerekkönyvek hidakat építenek

Az irodalomról talán sokszor gondolják azt, tévesen, hogy valamiféle kiváltság, pedig a világ rendje akkor lenne a helyén, ha alapvetésként tarthatnánk számon. Persze nyilvánvaló, hogy nem mindenhol és mindenkinek nyílik lehetősége az olvasást vagy a mesehallgatást magától értetődőnek venni, többek között ezért is dolgozik az IBBY magyar szekciója.

„Fontos lenne látni, hogy a minőségi gyerekkönyvek hidat építenek emberek, kultúrák, világnézetek között, miközben mi magunk is hidakat építünk mindazok között, akik valamiképpen a gyerekirodalomhoz kapcsolódnak.”

Ha valaki elég szerencsés volt, és mesekönyvek között nőhetett fel, vagy akár csak egy-két határozott kedvenc darabja lehetett, pontosan tudja: adott mesék az életének olyannyira szerves részévé váltak, hogy mindig viszi őket magával, és a legkülönbözőbb élethelyzetekben, pillanatokban kapcsolnak be egyes történetek igazságai, fordulatai. Ha kézbe vesszük a kedvenc mesekönyvünket, az sokszor az egész gyerekkor esszenciáját hozza magával: amikor például leveszem a polcról a Négyszögletű Kerek Erdőt, nem csak Mikkamakkát és az egész pereputtyát hozom magamhoz újra közel. Velük jön egy csomó illat, érzés, emléknyom, amelyek akkor raktározódtak el, amikor naponta találkoztunk. És talán éppen ez a gyerekkönyvek egyik legnagyobb varázsa.

Más a nemzetközi rendszer

A könyvek persze – bármennyire az érzelmi kötödés felől közelítjük is meg őket olvasóként – mégiscsak egy piac részei, ahol szabályok, szokások, trendek uralkodnak. Éppen emiatt nem biztos, hogy a legnépszerűbb hazai gyerekkönyvek aratják majd a leghangosabb sikert más országokban vagy kultúrákban.

Az, hogy mely meséket adják ki külföldön, egy-egy történetet hol fogadnak igazán nagy lelkesedéssel, soktényezős egyenlet függvénye.

„Az IBBY nemzetközi díjakat is oszt: kétévente összeállít egy listát a világ legjobb gyerekkönyveiről, amelyeket a nemzeti szervezetek jelölhetnek. Ez az IBBY Honour List, amelyre nagy dicsőség felkerülni. Az Andersen-díjra is a nemzeti szervezetek jelölik a szerzőket és illusztrátorokat, ez is egy lehetőség tehát a külföldön való elismerésre.” Berg Judit szerint a különböző gyerekkönyvvásárokon nem olyan egyszerű magyar könyvek számára külföldi kiadót találni, mivel az itthoni szokások eltérnek a Nyugat-Európában, illetve a világ többi részén bevett gyakorlattól.

„Egy szerző hiába adja át a névjegykártyáját meg a kötetét egy kiadónak, elég furcsán néznek rá, hiszen a külföldi szerzők és kiadók mind ügynökségekkel dolgoznak, rajtuk keresztül zajlik a könyvek közvetítése. Több magyar kiadó is felismerte ezt, és létrehozta saját ügynökségét, ami a könyveit képviseli, hiszen a külföldi kiadatás tulajdonképpen egy teljesen másik szakma, illetve feladat” – hívja fel a figyelmet Berg Judit.

Ahogy mondja, az idén mégis jelentős siker, hogy a legnagyobb eseményen, a Bolognai Gyerekkönyvvásáron a Petőfi Kulturális Ügynökség által üzemeltetett magyar standon a HUBBY kérésére külön helyet szentelnek majd a tavaly díjazott magyar köteteknek. „A győztesek a katalógusba is bekerülnek, ami nagy öröm számunkra. Idővel szeretnénk elérni majd, hogy a shortlisten szereplő minden könyv megjelenhessen benne, ez azonban jóval nagyobb horderejű változást jelentene, hiszen az eddigi 10-12 kötet helyett 30-35-öt kellene bemutatni” – magyarázza Berg Judit.

Kevés szövegért nem adunk ki pénzt

A piaci trendek tekintetében Magyarország sajátos helyzetben van, hiszen a gyerekirodalmunk egészen kiskortól szövegközpontú, ezeket a hagyományokat pedig máig őrizzük. Pedig világszinten az óvodás, de még a kisiskolás korosztály tekintetében is népszerűbbek a kevés szöveget és gazdag képi világot felvonultató darabok. Sőt, Nyugat-Európa-szerte virágkorukat élik az úgynevezett silent bookok, azaz a szöveg nélküli illusztrált kötetek.

„Nálunk valahogy az a hozzáállás, hogy nem adunk ki pénzt olyan könyvért, amiben alig látunk szöveget. Ez valamennyire jellemző egyébként a szomszédos országokra is: a lengyelek, a szlovákok, a románok, a horvátok éppen ezért talán könnyebben tudnak kapcsolódni a magyar gyerekirodalomhoz, mint más nemzetek” – mondja Berg Judit. A kérdésemre pedig, hogy ez már a digitalizáció hatása-e, azt mondja, itt még inkább az évtizedes közös elszigeteltség és a vele párhuzamosan alakuló közös ízlés játszhat szerepet.

„A külföldi, óvodásoknak szóló mesekönyvekben körülbelül 80–20 százalék a kép–szöveg aránya. Ha egy hasonló közegben megmutatnám például a Panka és Csiribí című mesesorozatomat 2009-ből, ahol egy könyv hat mesét tartalmaz Pásztohy Panka nagyon kedves illusztrációival, nem igazán tudnák értelmezni, mit akarok egy óvodástól ennyire sok szöveggel” – osztja meg a tapasztalatait Berg Judit, aki ennek ellenére a Rumini vagy a Lengemesék kapcsán sok külföldi kiadást tudhat maga mögött.

Ezek megvalósulása azonban nem mindig volt egyszerű folyamat.

„A Rumini után például sokáig nem érdeklődtek, általában azzal utasították vissza, hogy senkit sem érdekel, ami magyar és egeres. Érdekes módon, ahogy más illusztrációval prezentáltuk, ami inkább egy mesefilm vagy számítógépes játék stílusát idézte, már kaptunk megkeresést.

Pedig az eredeti rajzok művészibbek, de mégis a színes, rajzfilmszerű rajzok keltették fel néhány külföldi kiadó érdeklődését. Azonban ezekben az esetekben is előre le kellett fordíttatni a szöveget legalább angol nyelvre” – hangsúlyozza az író.

„A társadalom pereme egy határvidék, ahol van egy nyílás új lehetőségek felé” – beszélgetés Alice Rohrwacher olasz rendezővel

Kult – 2024. április 1. – GyD

A képi világ könnyebben adaptálható

Az író szerint a magyar illusztrátorok jól láthatóan könnyebben adaptálhatók Nyugat-Európában és világszerte: Agócs Írisz például számos külföldi kiadást tudhat magáénak, de az országhatáron túl is rendkívül népszerű Dániel András szürreális világa, Rofusz Kinga pedig tavaly a Bolognai Könyvvásár CrossMedia-díját nyerte el Otthon című munkájával. Emellett fontos beszélni a műfordítókról is, nem véletlenül ismeri el őket is az Év Gyerekkönyve díjjal a szervezet.

„A kellően kreatív fordító hatalmas lendületet tud adni egy történetnek, mivel nagyon jól kell egyensúlyoznia az író stílusa, illetve a történet- és a karakterhűség terén, ennek a titka pedig nem a minél erősebb szószerintiségben rejlik. Akad, amikor egy szójáték eredeti nyelven működik, de lefordítva nem, ezért máshol kell hasonló játékossággal élni, hogy az író jegyei is megmaradjanak, de a szöveg se legyen erőltetett. Egy rosszul fordított műnek esélye sincsen más nyelven sikeressé válni” – magyarázza Berg Judit.

A már említett digitalizáció szintén hat a trendekre: a mai gyerekek például érzékelhetően jobban kedvelik a rövid, pörgős fejezeteket, és nagyon jól értik a töredezett struktúrát.

Ahogy Berg Judit mondja, a gyerekek leginkább a rövid szövegegységekből álló történetekkel tudnak azonosulni, amikor ők rakják össze a mozaikokból a lényeget. Változott a türelmük: nem képesek annyit összpontosítani, vagy a lineáris vonalvezetést huzamosabb ideig követni. „Lehet egy könyv nagyon jó, részletgazdag, igényesen illusztrált és minőségi: világtrend, hogy sokukat untatja, ami tartósabb koncentrációt igényel.”

Amikor mégis mélyre talál egy magyar mese

A globálisan érzékelhető trendek ellenére azért akadnak kultúrában gyökerező igények is. Dél-Amerikában például különösen nagy teret kap az ifjúsági irodalom, míg itthon a tapasztalatok szerint éppen felső tagozatban kezdik elveszíteni az olvasókat a könyvtárak. A Távol-Keleten kifejezetten nyitottak az edukációs céllal írt könyvekre: például azokra, amelyek enciklopédikus tudást tartalmaznak könnyed stílusban megírva vagy olvasás közben valamilyen téren fejlesztik a gyerekeket.

Éppen ezért sokszor kiszámíthatatlanok ezek a tradíciók és kulturális berögződések, és sokszor váratlanul jut el egy-egy téma nagy mélységekbe a külföldi közönség körében.

„Az egyik legjobb példa erre Marék Veronika »Laci és az oroszlán« című csodás meséje, ami Japánban évtizedek óta hatalmas siker, sőt egyfajta kultusz övezi.

Ebben a kultúrában ugyanis a bátorságra nevelés nagyon hangsúlyos a szülők számára, így Veronika könyve alapműnek számít: nem véletlenül épült rá egész brand, Laci és az oroszlán-os tolltartókkal, kulacsokkal. Meghatározó élményem, amikor tizenévvel ezelőtt a bolognai könyvvásáron két japán fiatal lány odasétált a standhoz, és a Laci és az oroszlán felett sutyorogtak. Amikor odamentem hozzájuk, és elárultam neki, hogy az a kedves ősz hölgy, aki a székben üldögél, egyébként a kötet szerzője, zokogásban törtek ki, és utána percekig szorongatták meghatottan Veronika kezét. Valóságos érzelmi sokk volt számukra, hogy találkozhattak a gyerekkoruk egyik legfontosabb könyvének a szerzőjével” – idézi fel Berg Judit.

A könyvkiadás nemcsak irodalom, hanem gazdaság és marketing is

Hiába vannak hasonló ízlésű országok, vagy ugyanabban a környezetben szocializálódott nemzetek, azért minden piac hordoz sajátosságokat, amelyek miatt például egy külföldi kiadás esetén érdemes a szerzőnek is rugalmasnak lennie. „A Lengemesék szlovák kiadásából például elhagyták az évszakok megnevezését, pedig az eredeti szerkezetben fontos, hogy minden kötet hozzájuk kapcsolódik. Amikor rákérdeztem, a szlovák kiadó képviselője azt mondta, ha ráírják az első részre, hogy Tavasz, ősszel nem fogják leemelni a polcokról az emberek. Ezt a magyarázatot például teljesen el tudtam fogadni, hiszen a saját olvasói szokásaikra ők látnak rá a legjobban” – magyarázza el Berg Judit, milyen apró tényezők építik fel egy kötet más országban való megjelenését.

A külföldi kiadások kapcsán az is nehezítő tényező, hogy a kiadók pályázati pénzből veszik át a magyar könyvet, a marketingre pedig már nem fektetnek súlyt. Ez is azt mutatja, hogy egy könyv megjelenése és sikere kapcsán nemcsak a szakmai tudás vagy a kötet minősége mérvadó, de hatalmas hangsúlyt kell helyezni a gazdasági és a marketing területeire is.

„A HUBBY működtetése is csak részben szakmai feladat, hatalmas részt tesz ki az egyesület gazdasági alapjainak megteremtése, az együttműködő, támogató partnerek megtalálása, egyáltalán a működés anyagi feltételeinek megteremtése. Jelenleg egyik legnagyobb feladatunk a díjátadó megszervezése és lebonyolítása, miközben igyekszünk egy működőképes rendszert kialakítani. Amint stabilizáltuk magunkat, számos programot tervezünk gyerekek, szülők, pedagógusok, könyvtárosok és az egész szakma számára” – fűzi hozzá a HUBBY elnöke. 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Jorm Sangsorn

Széles-Horváth Anna