A tudósnő, aki felfedezett egy kémiai elemet, neve mégis majdnem feledésbe merült
Marguerite Perey 85 éve fedezte fel a franciumot
Marguerite Perey épp 85 évvel ezelőtt, 1939-ben azonosította a francium kémiai elemet – az utolsót, amelyet valaha természetes forrásból fedeztek fel. És bár akkoriban a legtöbb kutatónő munkája elismerés nélkül maradt, Perey mindent megtett annak érdekében, hogy nevére ma is emlékezzünk. Mózes Zsófi írása.
–
Marguerite Perey 1909-ben született Párizstól nem messze, és már gyerekkorában arról álmodott, hogy orvos lesz. Amikor azonban az apja meghalt, a család elszegényedett. Egyetlen jövedelmük abból származott, hogy anyja zongoraleckéket adott – így Marguerite számára az egyetem elérhetetlennek tűnt. Ehelyett 1929-ben a párizsi Női Oktatási Műszaki Iskolában szerzett laboratóriumi technikusi diplomát, nem sokkal később pedig már személyi asszisztensi pozícióra jelentkezett a Rádium Intézetbe.
Interjúztatója fekete ruhát viselt, a haját kontyba kötötte, sápadt arcát vastag szemüveg mögé rejtette.
Perey először azt hitte róla, hogy titkárnő, de meglepetésére kiderült, hogy nem más, mint Franciaország leghíresebb asszonya: a kétszeres Nobel-díjas Marie Curie.
Az interjú nem sikerült jól, Perey pedig megkönnyebbült, hogy soha többé nem kell betennie a lábát a komor intézetbe. Ennek ellenére azonban néhány nappal később érkezett egy levél, amelyből kiderült, hogy felvették.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A Rádium Intézetben dolgozó nők összetartása
Ekkoriban már egyre több nő dolgozott a tudományban, bár munkájuk jelentős részét nem ismerték el – és gyakran fel sem jegyezték –, a Rádium Intézet kultúrája egyedülálló volt. A kutatónők imádták Curie-t, bár a legtöbb beszámoló szerint ő inkább távolságtartó volt, a nők gyakran dolgoztak össze és támogatták egymást. A későbbi években Curie egyre kisebb szerepet játszott a laboratóriumok mindennapi működésében, és Catherine Chamié volt az, akit végül megbízott a vezetéssel.
Személyi asszisztenseként Perey többet látott Curie-ből, mint a többiek: munkája az uránércből való aktínium tisztítása körül forgott, hogy Curie folytatni tudja kutatásait.
Annak ellenére, hogy sok kutatónő leírta, milyen lazán kezelték a radioaktív anyagokat, és Marie Curie biztos volt abban, hogy a sugárzás ártalmatlan, 1934-ben aplasztikus vérszegénységben halt meg, aminek kialakulását a munkájához kötötték.
Perey-t ekkor előléptették radiokémikusnak, és folytatta az aktíniummal végzett kutatásokat Andre Debierne, az elem felfedezője és Curie lánya, a Nobel-díjas Irène Joliot-Curie vezetésével. Az aktínium-227 szinte mindig tórium-227-re bomlik, 1938-ban azonban Perey észrevette, hogy az aktíniumminta szokatlan bomlási energiát bocsát ki. Az ekkor mindössze huszonkilenc éves technikust annyira lekötötték a látottak, hogy három hetet kért az új, azonosítatlan bomlástermék tanulmányozására.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Perey meglepő eredményei
1939. január 7-én rájött, hogy az aktíniumminta úgynevezett alfa-bomlást szenvedett, két protont és két neutront veszítve –felfedezését pedig aktínium-K-nak nevezte el. Ez volt a 87-es elem első észlelése, amely akkoriban egyike volt a három, még hiányzó elemnek (a 61-es és 85-ös elemmel együtt, amelyeket később prométiumnak, illetve asztatinnak neveztek el).
Perey felfedezését szinte azonnal ellopták tőle: január 9-én Jean Perrint felkérték, hogy mutassa be eredményeit a Francia Tudományos Akadémia előtt. Ezt meg is tette, amikor azonban a sajtónak mesélt a felfedezésről, azt állította, hogy ez a „moldavium”, amelyet állítólag három évvel korábban a tanítványa, Horia Hulubei fedezett fel. Bár Perrin és Hulubei állítását megcáfolták, Perey kétségbeesett, és később így emlékezett vissza:
„annak ellenére, hogy a francium azonosítását követő időszak bizonyos kitüntetésekkel járt, az emberi jellem által okozott csalódásokon is keresztülmentem: az aljasság és a tökéletlenség megnyilvánulásain.
Egy kémiai elemet azonosítottam, de a francium a könnyek és a csalódások pillanatait is elhozta”.
Ennek ellenére Perey elszánt volt, és a felfedezéséből kiindulva a doktori fokozat megszerzését tűzte ki célul. A második világháború alatt a párizsi Sorbonne Egyetemre járt, ahol alapfokú végzettség híján egy teljes alapképzést kellett elvégeznie, mielőtt megírhatta volna a disszertációját. 1946-ban elkészült a védéssel, és végül a 87-es elem felfedezését is neki tulajdonították. Először a katium nevet javasolta, mivel az alkálifémek között elfoglalt helye miatt ez lenne a leginkább elektropozitív kation, később azonban Perey úgy döntött, hogy tiszteleg szülőhazája előtt, és
az actinium-K-ból francium lett.
Perey 1949-ig dolgozott a Rádium Intézetben. Ezután a strasbourgi egyetem nukleáris kémia tanszékének vezetője lett. Rákban halt meg, 1975-ben, valószínűleg a Curie-nek szánt minták előkészítése miatt. Ötször jelölték Nobel-díjra, de végül soha nem nyerte el a kitüntetést.
Felfedezett egy kémiai elemet, mégis majdnem megfeledkeztünk róla
Ekkorra a francium iránti érdeklődés alább hagyott. A periódusos rendszer egyik legkésőbb felfedezett elemeként nem volt ismert alkalmazása, így, bár a francium mellőzött elemmé vált, manapság az érdeklődés Perey eleme iránt visszatérőben van.
A kétezres évek közepén az amerikai Oak Ridge Nemzeti Laboratórium kutatói újra foglalkozni kezdtek a franciummal, és közel ötven év szünet után publikálták az első erről szóló tanulmányokat, a fém tulajdonságainak nagy része azonban továbbra is ismeretlen.
A franciumon túl Perey öröksége még nagyobb tanulsággal bír: felfedezett egy kémiai elemet, és mégis majdnem feledésbe merült a neve – ahogy történt ez számtalan tudósnővel, akiknek nem volt ilyen szerencséjük, és örökre eltűntek a tudományos feljegyzésekből.
Források: ITT, ITT, ITT és ITT
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Keystone-France/Gamma-Keystone
