A film örök csillaga, akinek halálakor kialudtak a fények London összes színházában

–

Georgiában állami ünnep volt az Elfújta a szél premierjének napja

Vivien Leigh lélegzetelállító tehetség volt – nem csoda, hogy bár korának legnagyobb színésznői versengtek érte, Scarlett O’Hara szerepét végül az addig kevésbé ismert Leigh-re osztották. A fiatal színésznő briliáns alakítást nyújtott a filmben, amely Margaret Mitchell azonos című, Pulitzer-díjas regényéből készült, és amit országszerte hatalmas várakozás előzött meg. Mai kifejezéssel élve: elég nagy volt a hype körülötte.

Akkora, hogy Georgiában állami ünnepet rendeltek el a premier napjára.

A szerepért 1939-ben Leigh elnyerte a legjobb női főszereplőnek járó Oscart – és nemzetközi szinten is ismertté vált.

Több munkát vártak el tőle, mint férfi színésztársától

Hollywoodban szinte a kezdetek óta jelenlévő probléma a kettős mérce, a férfiak és a nők közötti egyenlőtlen bérezés, amit Leigh is a saját bőrén tapasztalt. Esetében ez az egyenlőtlenség egészen kirívó volt:

míg a színésznő például 125 napot dolgozott az Elfújta a szél forgatásán – és ennek eredményeként két óra huszonhárom percet, tehát a film több mint felében ő szerepel a képernyőn –, addig partnere, Gable 71 napot.

Kitalálod, hogy ki kapott a munkájáért magasabb fizetést? Igen, jól sejted… Gable-nek 120 ezer dollár ütötte a markát, a színésznő pedig ehhez képest csekély 25 ezer dollár fizetséget zsebelhetett be.

Mi valójában a szépség a színészi pályán: áldás vagy átok?

„Az emberek azt hiszik, hogy ha viszonylag normálisan nézel ki, nem lehetsz jó színész. Mivel engem kizárólag a színészet érdekel, a szépség számomra hendikep” – mondta Vivien Leigh, akinek karrierjében a szépsége volt az egyik legnagyobb keresztje. Úgy érezte, hogy beskatulyázzák miatta, és hogy valódi tehetsége nem kap elég figyelmet a külseje mellett. Erre a szorongására időről időre ráerősítettek a sajtóban és a filmiparban is – ez volt az ő örökké fájó pontja.

Ahogy arra a legendás filmrendező, George Cukor is egyszer rámutatott: „Tökéletes, kiforrott színésznő volt, akinek csak útjában állt szépsége.”

Nem véletlen tehát, hogy egészen élete végéig kitartóan ragaszkodott a színpadhoz, ahol időről időre bizonyíthatta, mekkora tehetség rejlik a szép külső mögött. Úgy vélte egyébként, hogy komédiát nehezebb játszani, mint tragédiát, és azért vállalta el a lehető legtöbbfelé és legkülönbözőbb szerepet, hogy eloszlassa a tehetségével kapcsolatos előítéleteket.

Ha két dohányos ajak összeolvad – valaki majd biztosan szóvá teszi a cigiszagot

Annak ellenére, hogy a filmtörténet ikonikus csókjai között tartják számon Vivien Leigh és Clarke Gable összeolvadását az Elfújta a szélben, a színésznő finoman szólva sem rajongott a partnerével való csókolózásért.

Ennek pedig a színész lehelete volt az oka.

Gable erős dohányos volt, megállás nélkül pöfékelt, ami nemcsak a fogain, hanem természetesen a leheletén is nyomot hagyott.

Az érdekesség azonban, hogy maga Leigh is szenvedélyesen cigarettázott: az Elfújta a szél forgatásán állítólag napi négy dobozzal is elszívott, és tévés interjúk során is gyakran nyilatkozott cigivel a kezében.

Filmforgatás közben elvetélt

Épp a Caesar és Kleopátra című film 1945-ös forgatásai folytak, amikor a színésznő megtudta, hogy terhes szerelmétől, Laurence Olivier színésztől.

A várandóssága második hónapjában járt, ám sajnos nem adhatta át magát sokáig az örömnek, a forgatás közben ugyanis balesetet szenvedett – megcsúszott a csiszolt márványpadlón –, aminek hatására elvetélt.

A sokk következtében a helyszínen összeroppant, a veszteség pedig felerősítette a bipoláris epizódjait. Leigh ennek hatására kezdte el megfigyelni és felismerni a tüneteit egy-egy epizód előtt, amit több napig tartó hiperaktivitás, majd többek közt mély depresszió és összeomlás követett. 

Jó estét, nagyi!

Első férjétől, Herbert Leigh Holmantól egy lánya született. Suzanne-nel sokáig viharos volt a kapcsolata, a lány nem tudta megbocsátani az anyjának, hogy a színészetet és egy új szerelmet választotta helyette (a váláskor Leigh-nek le kellett mondania a lánya felügyeleti jogáról).

Nem maradtak azonban örökre haragban, Suzanne felnőttként már igen jó kapcsolatot ápolt az anyjával, aki nagyon élvezte a nagymamaszerepet három unokája mellett.

Ez olyannyira köztudott volt róla, hogy egy televíziós interjúban a riporter egyszer a „Jó estét, nagyi!” felkiáltással köszöntötte, ami, ha eltekintünk attól, hogy az adott interjúhelyzetben miért is volt problémás ez (Leigh férfi kollégák mellett szerepelt nyilatkozóként, akiknek természetesen megadták a tiszteletet), akár érzékeltetheti azt is, mit jelentett számára a nagymamaszerep.

Félrekezelt bipoláris zavara óriási pusztítást végzett

Nehezen kezelhető színésznő hírében állt, ám hangulatingadozásai mögött valójában rosszul kezelt bipoláris zavara állt. Hiába számolt be még akkori férje, Laurence Olivier is arról, hogy egymástól jól elkülöníthető hullámhegyek és borzalmas hullámvölgyek jellemzik az életüket, megfelelő diagnózis és kezelés híján nemcsak a házasságuk ment rá, hanem szépen lassan maga Leigh is.

Holott igyekezett ő segítséget kérni – még elektrosokk-terápiának is alávetette magát –, a kor akkori orvosainak azonban még sem szavuk, sem megfelelő kezelési módjuk nem volt a bipoláris zavarra.

És bár maga Leigh és a média is hajlamos volt azzal a hangzatos frázissal élni, hogy másik nagy szerepébe, Blanche DuBois megformálásába roppant végül teljesen bele, ez a betegségéről való mai ismereteink tükrében más színezetet kap.

Amikor a színházban kihunytak a fények

Élete végéhez közeledve ismét tuberkulózissal diagnosztizálták – egyszer már szenvedett korábban a kórtól egy afrikai körútja után –, ám a betegsége súlyosbodása ellenére tovább próbálta Csehov Ivanov című darabját Londonban. Július 7-én este akkori társa, a szintén színész, John Merivale holtan találta az 53 éves színésznőt a hálószobájukban. A férfi rögtön értesítette Leigh örök és legnagyobb szerelmét, Laurence Olivier-t, aki a színésznő otthonához sietett. „Csak álltam ott bűnbocsánatért imádkozva minden gonoszságért, ami közöttünk történt” – írta később. A temetést is ketten szervezték, a színésznő hamvait az angliai otthona közelében lévő tóba szórták. Halálhírére pedig az összes londoni színházban kialudtak a fények egy órára, hogy így tisztelegjenek korunk egyik legnagyobb csillaga előtt.

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT 

Kiemelt kép: Getty Images / Sasha / Stringer 

Filákovity Radojka