Ekkora mosolya senkinek nincs Hollywoodban – Boldog születésnapot, Julia Roberts!
Vannak azok a nők, akiket úgy képzelek el, hogy mindig illatosak. Nem is feltétlenül a ruhájukkal, a hajukkal, az ékszereikkel, a sminkjükkel keltenek üde hatást, hanem a lényükből sugárzik valamiféle tiszta energia, ami a pórusaikon keresztül is kiáramlik. Julia Roberts – aki éppen ma tölti be az ötvenhatot – pontosan ilyen nőként él a fejemben, és a filmjeit látva, az interjúit nézve nemcsak abban vagyok megingathatatlanul biztos, hogy szappanillatú, de abban is, hogy legalább annyira szeretethető ember, mint amennyire tehetséges. Krajnyik Cintia rendhagyó születésnapi portréja az Újraolvasóban.
–
Julia Roberts és az ötéves én
Máig nem értem hogy történhetett, de a legelső film, amire emlékszem, hogy videókazettán láttam, az a Micsoda nő! volt, még óvodáskoromban. Házilag felvett vagy átmásolt felvétel volt, szóval az eleje lemaradt a filmnek, nálunk csak onnan indult a történet, hogy Vivienne már vörös hajjal fekszik a habok között a kádban és azt énekli, hogy „Nem kérek mást csak perceket ééééés csókokat, debirábábdúúú!” Vagy valami ilyesmit hallottam ki én akkor, körülbelül ötévesen. A kilencvenes évek derekán nemhogy nem volt még annyira politikailag korrekt a világ, hogy a Julia Roberts által megformált karaktert szexmunkásnak hívják, de a szinkronkészítők még a szabatosságra sem törekedtek, így noha a Csillagok sétányán történt felcsípésről és a gumi színének kiválasztásáról lemaradtam, az azért elég egyértelműen kimondásra került a filmben, hogy ez a modern Álom luxuskivitelben történet egy kurváról (sic!) szól.
Utólag joggal tenném fel a kérdést a szüleimnek, hogy én ezt a filmet miért nézhettem meg, ráadásul hétköznap, egy gyerek számára már késő este, amikor másnap óvoda is volt, ugyanakkor meggyőződésem, hogy a film, ami 1990-ben berobbantotta Julia Roberts karrierjét – és ami állítólag 464 millió dollár bevételt hozott világszerte –, erős személyiségformáló hatással bírt az életemben. Egyrészt, ha fellelhető volt bennem akár csak a csírája is a prűdériának (bár ilyen nevelési szellemben kétlem), Roy Orbison slágere azonnal el is fojtotta ezt nagy lendülettel, és a főszereplő „ami a szívén az a száján” attitűdjét a mai napig a sajátomnak érzem. Másrészt a színésznő mosolya a legelső olyan emlékképeim között szerepel, amelyeket valóban elő tudok hívni, tehát ha úgy vesszük, Julia Roberts volt egyértelműen az első olyan világsztár, akiért elkezdtem rajongani.
És a Micsoda nő! még csak a kezdet volt
Koravén kislány voltam (talán már értjük, hogy miért), szóval több fajsúlyos filmet is korábban láttam a színésznő repertoárjából, mint kellett volna,
ugyanakkor mekkora szakmai bravúr, ha az olyan filmek, mint az Egy ágyban az ellenséggel, A Pelikán ügyirat, az Édesek és mostohák, vagy az Erin Brokovich – Zűrös természet egy alig tizenéves gyerek tetszését is elnyerik.
Ez az igazi teljesítmény, nem az Álljon meg a nászmenettel! a Sztárompárommal, az Oltári nővel, meg az Ízek, imák, szerelmekkel levenni a lábáról a fél világot (ezeket is imádtam, nyilván).
Abban talán mindannyian egyetérthetünk, hogy a Beugró a Paradicsomba című legfrissebb filmje a színésznőnek nem a pályája csúcsa szakmai szempontból, és akkor még finoman fogalmaztunk. Nyilvánvaló elfogultságomat azonban jól mutatja, hogy ez az egyébként totálisan kétbites történet – ami egyébként a valóságban még csak nem is Balin játszódik, mivel Ausztráliában forgatták – megmelengeti az ember szívét, és önfeledt kikapcsolódást ígér. Egyrészt a problémáktól sújtotta hétköznapokban ez lassacskán felbecsülhetetlen kincsnek számít, másrészt a Roberts-Clooney páros nemcsak vizuális szempontból jelent eksztatikus élményt, de átszakítja a vásznat az az életigenlés, ami mindkettőjükből természetesen árad. És nekem manapság ennyi elég ahhoz, hogy boldog legyek a nézőtéren.
Lehet ezt a nőt nem szeretni?
Amikor 2017-ben a People Magazin ötödjére választotta a színésznőt a világ legszebbjének, és Jess Cagle riportere megkérdezte tőle, hogyan néz ki számára egy tökéletes nap, Julia, mielőtt válaszolt volna, belepirult a saját gondolataiba, és végül a védjegyévé vált cserfes mosollyal az arcán csak annyit felelt, hogy amikor a családjával töltheti a napot és mindenki jól érzi magát. A kilencvenes években számos világhírű partnere volt, többek között Richard Gere-hez, Kiefer Sutherlandhez, Liam Neesonhöz, Daniel-Day Lewishoz, Matther Perryhez és Ethan Hawke-hoz is romantikus szálak fűzték, végül 2002-ben állapodott meg és kötött házasságot Daniel Moder operatőrrel, akivel A mexikói című film forgatása alatt ismerkedtek meg két évvel korábban. 2004-ben láttak napvilágot ikreik, Hazel Patricia és Phinneas „Finn” Walter, majd 2007-ben született meg harmadik gyermekük, Henry Daniel.
Julia Roberts interjúit nézve világossá válik, hogy mindennemű manírt és modorosságot mellőz, és ha egy kérdés, vagy éppen a saját válasza megnevetteti,
pontosan ugyanúgy nevet, ahogy azt a filmjeiben teszi. Őszintén, önfeledten és szívből.
A színésznő életének fontos részét képezi a humanitárius tevékenység, UNICEF-nagykövet, az Earth Biofuels szóvivője, a súlyos betegségben szenvedő gyermekeket táboroztató Hole in the Wall Gang igazgatótanácsának tagja, a szeptember 11-i támadások után kétmillió dollárral segítette az áldozatok hozzátartozóit, de számos egyéb más szervezet, például a Vöröskereszt munkáját is aktívan segíti.
„Abban a szellemben nevelkedtem, hogy mindig igyekezz másokon segíteni, hogy fontos, hogy aktív tagja légy a közösségednek, hogy valami önmagadon túlmutató dolog részévé válj.
Szülőként pedig én is kötelességemnek érzem, hogy példát mutassak a gyerekeimnek, hogy mindig nyitott legyek, és kiálljak másokért.”
Mikor arról kérdezték, mit kívánna magának hetvenöt éves korára, azt felelte, reméli, méltósággal fog tudni megöregedni, és a szerettei, a gyerekei és unokái körében töltheti majd az idejét. Addig is van még húsz éve, és utána reméljük, hogy még annál is több. Isten éltesse nagyon sokáig!
Kiemelt kép: Getty Images/Marc Piasecki/FilmMagic
