A nagy e-cigi-sztori: a dohányzás felszámolása helyett a Juul függővé tette a kamaszokat

–

Az e-cigik iPhone-ja

A szakdolgozatukkal kezdődött, tizenöt évvel később számos perrel, tüdőbeteg tinédzserekkel és egy milliárdos vállalat összeomlásával ért véget James Monsees és Adam Bowen számára életük vállalkozása, a Juul. A neves Stanford Egyetem hallgatóiként arra tettek kísérletet, hogy felszámolják a dohányipart egy olyan készülékkel, aminek használata terveik szerint sokkal kevésbé káros az egészségre, mint a cigarettázás: ez a vape, azaz olyan elektronikus cigaretta, ami porlasztja a bele töltött nikotintartalmú folyadékot, és nem a dohányt égeti.

Több próbálkozásuk volt, az ezer sebből vérző Ploom és az inkább a marihuánafogyasztók körében népszerűvé vált Pax után 2017-ben piacra dobták a Juult, amiben megvolt a potenciál, hogy valóra válthatja az álmaikat.

A vape-et mint technológiát nem ők találták fel: már korábban is léteztek a piacon nikotintartalmú folyadékokat porlasztó eszközök. Csakhogy ezek általában túl nagyok, körülményes a használatuk (bele kell tölteni a folyadékot, és ha olcsóbban akarja megúszni az ember, akkor jobban jár, ha magának keveri az ízeket), ráadásul kicsit sem esztétikusak. Nem is voltak igazán elterjedtek, és egyáltalán nem volt menő ezeket szívni.

A Juul viszont pici, kényelmes (nem kell töltögetni a folyadékot, csak patront kell cserélni), egyszerűen tölthető az akkumulátora, kompakt és letisztult – úgy néz ki, mint egy nagyobb pendrive.

Mindemellett tud mindent, amit a többi vape eszköz: látványos és jó illatú a füstje, csábító és változatos ízeket kínál (például mangó és mentol), és a használója nem veszíti el a dohányzás teremtette közösségi élményt.

Ebből indult ki ugyanis annak idején Monsees és Bowen: felismerték, hogy a dohányosok nagy részének leszokását nemcsak a nikotinfüggőség nehezíti, hanem az is, hogy nem szeretnék elveszíteni azt a szociális kapcsolódást, ami azzal jár, hogy a kollégáikkal, barátaikkal tartanak egy cigiszünetet.

A két férfi az egyetem után tehát céget alapított, befektetőket keresett, és végül elkészült a Juul, aminek segítségével a dohányipar leigázását tervezték. Aztán ez a sztori teljesen más fordulatot vett.

Nem fekete-fehér

Nehéz summázni a Juul történetét, ugyanis több dolog áll ennek a villámtempóban felívelő, majd ugyanilyen gyorsan megbukó cégnek a sztorija mögött.

• Az egyik része a dohányiparnak hadat üzenő, majd annak mégis behódoló vállalat: az eredeti célt szembeköpő céges összeolvadás a Marlborót is gyártó Altriával.
• Aztán ott van az a kérdés, hogy a dohányzásról való leszoktatás lehet-e pusztán technológiai kérdés – kiderült, hogy nem.

• És nem utolsósorban ott van a Juul bukását okozó történetszál: az eszköz, aminek célja a kitalálóik szerint az volt, hogy leszoktassa az embereket a cigiről, végül kamaszok százezreit tette súlyos nikotinfüggővé, és ebben a vállalatnak közvetlen szerepe volt.

A nagy e-cigi-sztoriban számos volt alkalmazott szólal meg és meséli el, hogyan élték meg belülről a Juul felemelkedését és bukását. Elmondják, milyen szándékok vezérelték őket abban, hogy egy e-cigarettát gyártó cégnél dolgoztak, hogyan tekintettek a munkájukra – sokan valóban hittek a „küldetésben”, miszerint a Juul lehet a megoldás a dohányzás elleni küzdelemben.

De megszólalnak olyan fiatalok is, akik lélegeztetőgépre kerültek, annyit szívták a Juult, szerepelnek egészségügyi és jogi szakemberek, és a szülők, akik nyílt háborút indítottak a Juul ellen, és nem kis részük volt abban, hogy az egykor milliárdos vállalat ma szinte bagót sem ér.

A sorozat ezeket a szálakat mind alaposan és közérthetően végigveszi, ami nagy részben annak is köszönhető, hogy egy könyvön alapul: Jamie Ducharme, a Time újságírójának Big Vape című könyvét dolgozta filmre R. J. Cutler rendező.

Jó arányérzékkel rakta képernyőre a Juul történetét, és megmaradt az eredeti könyv üzenete is: hogy bár tényleg rengeteg hibát követett el a cég, és igenis van felelősségük abban, hogy a Juul a tinik vape-je lett, mindeközben viszont valóban vannak felnőttek, akik a Juul segítségével szoktak le a dohányzásról.

Az igazság nem fekete-fehér, és ebben a történetben nem csak a Juul az egyetlen vétkes szereplő.

Rossz döntések sorozata

Annak, hogy a Juul miért nem váltotta be készítői reményeit, sok oka van. Az egyik legnagyobb hibát már az elején elkövették: úgy gondolták, pusztán a technológia képes megoldani a dohányzásról való leszoktatás kérdését. Monsees és Bowen nem orvosok, hanem két formatervező mérnök, így elsikkadt az a szempont, hogy ami az emberek tüdejébe jut a Juul által, az valóban kevésbé káros-e, mint a dohányzás.

Mivel Monsees és Bowen nem vállalták a szereplést a sorozatban, nem tudjuk meg, hogy amikor úgy döntöttek, hogy egy olyan reklámszakembert vesznek fel a Juul marketingkampányának megtervezéséhez és végrehajtásához, akiről mindenki tudja a szakmában, hogy a fiatalos életérzés és a menőség a „szakterülete”, akkor ezt azért tették, mert direkt a fiatalokat akarták megcélozni a termékükkel, vagy ennyire naivak voltak.

Akárhogy is, a következő szöget a Juul koporsójába a Vaporized-kampány ütötte, amiben vibráló színekkel és boldog fiatalokkal reklámozták a Juult, mint egy olyan eszközt, amit szívni a legnagyobb menőség – egy szó sem esett arról, hogy ez az eszköz a már dohányos embereknek kínál alternatívát.

(A film nézése közben pedig az járt a fejemben, elképesztő, hogy az Elf Bar milyen pofátlanul és sikeresen másolta le ezt a taktikát.)

Az alapítók nem úgy kezelték a terméküket, mint egy nikotint tartalmazó eszközt, hanem mint bármilyen más szolgáltatást, és ezerszámra osztogatták a bulizó fiatalok és a hírességek között, akik aztán előszeretettel posztoltak róla a közösségi médiában – lehetett látni Juullal a kezében Adele-t és Bella Hadidot is. Mindez pedig jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a kamaszok körében ennyire népszerűvé vált az eszköz.

Aztán amikor a kamaszok Juul-őrülete miatt egyre gyülekeztek a felhők a vállalat felett, a helyzetet nem kezelték jól. Bejártak az iskolákba prevenciós előadást tartani, ami valójában bujtatott reklám volt – az egyik egykori használó szerint elhangzott ezen az előadáson a Juult képviselő embertől, hogy ne használják az eszközt, mert nem gyerekeknek való, habár egyáltalán nem káros az egészségükre. 

A szürke igazság

A Juulnak tehát vitathatatlan szerepe van abban, hogy fiatalok százezrei váltak a rabjává, és bár kényelmes lenne a vállalatot a történet egyedüli szörnyetegeként beállítani, a valóság ennél bonyolultabb.

Ugyanis az, hogy a gyerekek kezébe került a Juul, annak is a következménye, hogy az Egyesült Államok törvényei nem voltak felkészülve az ilyen eszközök megjelenésére, a szabályozás nagyon lassan született meg, és az engedélyeztetés is hosszadalmas. A probléma abból is adódott, hogy hiába kell az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatalának (FDA) engedélyeznie az ilyen eszközöket, a jóváhagyás előtt is lehet legálisan árulni a terméket.

A Juul még mindig nem kapta meg az engedélyt, de a mai napig hozzá lehet jutni.

Az más kérdés, hogy a botrány után az eladások látványosan visszaestek.

És amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy azok a kamaszok, akik kórházba kerültek, nem az eredeti Juul-patronokat szívták, hanem utánzatokat, amikben volt E-vitamin-acetát – a Juul által gyártott folyadékban nincs. Csakhogy mire ez kiderült, már senkit sem érdekelt, ahogy az sem, hogy a vállalat utolsó kétségbeesett próbálkozásai között volt, hogy megpróbálták szigorítani az eladás menetét, és arra is kísérletet tettek, hogy a Juul csak az általuk gyártott patronnal működjön, mással ne. Továbbá azok a felnőttek, akiknek segített letenni a cigit, kiálltak az eszköz mellett. Mindez túl későn történt, a vállalatot a közvélemény leírta. 

És mi van most?

A Juul továbbra is létező cég, de már nem az a milliárdos nagyvállalat, mint egykor. A két alapító elhagyta a céget, amely egyre szorosabbra fűzte a kapcsolatát a Phillip Morrishoz tartozó Altriával – 2019 óta a Phillip Morristól érkező K. C. Crosthwaite a vezérigazgató. Az FDA egyszer már be akarta tiltani a Juult, de a cég a határozat ellen sikeresen fellebbezett, jelenleg is tartanak a felülvizsgálatok.

Az amerikai tinik pedig Juul helyett már az Elf Bart szívják tonnaszámra, pedig azt sem engedélyezte az FDA, és amit azért is tiltottak be több országban – köztük itthon is –, mert nem tudják megállapítani, milyen esetlegesen veszélyes anyagok vannak a beletöltött folyadékban.

Az pedig továbbra is vitás kérdés, hogy a vape jobb-e a cigarettánál. Vannak kutatások, amelyek szerint igen, más tanulmányok viszont arra mutatnak rá, hogy ez is ártalmas, csak máshogy. Még mindig nem telt el elegendő idő ezen eszközök megjelenése óta ahhoz, hogy a tudósok egyértelmű válasszal szolgálhassanak a vape hatásait illetően.

Egy biztos: a legegészségesebb az, ha a levegőn kívül semmit nem szívunk a tüdőnkbe.

A nagy e-cigi-sztori a Netflix kínálatában érhető el.

Kiemelt kép és belső fotók: Netflix

Dián Dóri