Tíz történelmi tény, amit csak kevesen tudnak Szent Istvánról

–

1. Géza is István volt?

Igen. Merthogy Géza a keresztségben az István nevét kapta, amit azután a fiára hagyományozott. Az István név jelentése „megkoszorúzott”, védőszentje István vértanú, aki szenvedéseiért elnyerte az örök élet koszorúját. István neve tehát utal arra a reménységre, hogy kereszténnyé teszi a magyarokat. Talán éppen a kereszténységgel való ambivalens kapcsolata az oka annak, hogy Gézát a pogány nevén ismerjük, nem azon, amit kereszténységben vett fel, hiszen a legenda szerint azt vallotta: épp elég gazdag ahhoz, hogy áldozzon a pogány isteneknek és keresztények istenének is.  

2. Az ifjú István arcai

Istvánra mint megtört, idős emberre emlékezünk, főként azért, mert túlélte a fiát, Imre herceget. De valószínűleg azért is, mert a Szent Koronán is egy sovány, nagy szemű férfit ábrázoltak Istvánként, aki jócskán benne van a korban. Pedig Istvánt igen fiatalon koronázták meg. Sajnos a születésének pontos dátuma, de még a helye sem ismert. A fennmaradt krónikák latin kifejezéséiből tudnak következtetni a kutatók István korára. Eszerint 16-17 évesen léphetett be az aktív politikai életbe, nem sokkal Géza halála előtt. Ha ez a számítás igaz, akkor a koronázásakor sem volt éppenséggel vénember, csak egy húsz év körüli ifjú. 

3. Nyugat vagy Kelet?

Azt valószínűleg mindannyian tudjuk, hogy István a pápától kapta a koronáját. Ám ez a döntés korántsem volt egyszerű. Akkor a Brüsszel-Moszkva tengely helyett a Róma-Bizánc erővonalak mentén kellett megtalálnia a helyét az országnak. Bizonyos tekintetben a keleti orientáció lett volna logikus: a magyar keletről jött nép, a kultúrája is jobban hasonlított a keleti sztyeppék nomád állattartóiéhoz, mint a nyugat-európai városlakók életéhez. A bizánci egyház missziós tevékenysége is igen erős volt, sőt a görögkeleti papok már a honfoglalás idején is végeztek térítő munkát a magyarok között, főleg a keleti országrészben. Az első magyar vezérek közül Bulcsú és Gyula fel is vették a bizánci kereszténységet, és egyes kutatók úgy tartják, hogy Sarolt, István anyja is a görögkeleti egyház tagja volt. Géza is kacérkodott a keleti kereszténységgel, és támogatta annak missziós munkáját, így 950-ben a Maros vidékre missziós püspök is érkezett. 

Végül Géza döntött először a nyugati típusú kereszténység mellett, és 972-ben Ottokár német-római császárnak bejelentette, hogy a római hitet akarja felvenni. Ez a döntés elsősorban nem a hitről, még csak nem is vallásról szólt, hanem arról, hogy a Kelet-Nyugat tengelyen már Géza is a nyugati oldal felé tendált. Az pedig, hogy István II. Szilveszter pápától kért koronát, egyértelművé tette, hogy a nyugati kereszténység körébe kívánja besorolni Magyarországot.

Tehát világosan kell látni, hogy a nyugati orientáció nem „libsi duma”, hanem több mint ezer éves, Szent István nevéhez köthető hagyomány. Ám azzal, hogy nem a német-római császártól kérte István a koronáját, kinyilvánította a függetlenségét is a Német-Római Birodalommal szemben. 

4. Koppány nem volt esztelen trónkövetelő

Koppány kicsit úgy él a köztudatban, mint valami vadember, aki teljesen jogtalanul követelte a trónt Géza halála után. Pedig a somogyi hadúr teljesen jogosan járt el. Igazából a tét nem is a korona volt, hanem a szállásterületek fölötti uralom. A régi magyar szokásrend szerint mindig a család legidősebb tagja lett a fejdelem, és elvette elődje feleségét is. Ráadásul a magyar törzsek fejedelemválasztói joggal is rendelkeztek, bár csak akkor, ha a fejedelmi család férfiága kihal. Koppány tehát jogosnak érezhette, hogy ő legyen az ország vezetője: ő volt a legidősebb férfi a fejedelmi családban, és biztosra vette, hogy ha kenyértörésre kerül a sor, akkor a törzsek vezetői őt választják meg.

István azonban a nyugati típusú, öröklésen alapuló jogrend szerint követelte a koronát. Világosan látszik, hogy itt is a keleti és nyugati szemléletmód és jogrend állt szembe egymással, majd csapott össze véresen. 

5. Csak mi tiszteljük szentként a koronát… Vagy mégsem?

István koronáját mindenki Szent Koronaként ismeri, pedig valójában ez nem teológiai, hanem jogi fogalom. A „Szent Korona-eszme” már István korában kezdett kialakulni, sőt István a fiának szóló Intelmeiben úgy beszél a koronáról, mint ami a földi, világi és egyszersmind a mennyei hatalom együttes jelképéről. Később a Szent Korona az államterületet is szimbolizálta, mert gyakori szófordulat volt a jogi szövegekben, hogy Magyarországot a „Szent Korona országa”-ként nevezzék meg. A kutatók szerint a „Szent Korona-tant” mint alkotmányjogi doktrínát, Werbőczy István fektette le a Hármaskönyvében, mely szerint a magyar államot a király és nemzet együttesen alkotja.

6. Hány tinót ér egy asszony élete?

István törvényei a keresztény jogrendet és államiságot kívánták megerősíteni. Cél volt a törzsek közötti ellenségeskedés megfékezése, a béketeremtés az országban. Éppen ezért a legszigorúbban a „kardrántást” bünteti: „hogy szilárd és sértetlen maradjon a béke, úgy az előkelőknek, mint a kisebbeknek, bármily rendűek, teljesen eltiltottuk, hogy valaki másnak sértésére kardot rántson. Ha ezt ezentúl valaki még is meg merészelné tenni: ugyanazon karddal végeztessék ki.” 

Hasonlóan halálos bűn volt a király elleni ármánykodás és az esküszegés, de a kisebb bűnöket könnyen meg lehetett váltani. Az emberölésnél különböző pénzbírságot szabtak ki, amit sok esetben egy tinó árában határoztak meg. Ha valaki például megölte a saját feleségét, akkor vagyonától és társadalmi státuszától függően öttől akár ötven tinóig terjedő váltságot kellett fizetnie az asszony szüleinek. A lányrablásért, nemi erőszakért, gyújtogatásért is tinóban mérték a büntetést, ezek a bűnök öt–tíz tinót kóstáltak.

7. Ottó, Magyarország királya?

A krónikák megemlékeznek arról, hogy a királyi párnak több gyermeke született, ám nem érték meg a felnőttkort. A Nagynak nevezett István-legenda (Szent István király Nagy legendája 1080 körül született, ismeretlen papi szerző tollából – a szerk.) szerint a király „azt vette észre, hogy a titokzatos örök szándék fiai halálának próbatételén keresztül fenyegeti ostorcsapásaival, mert az ártatlanokat még csecsemőkorukban vette el ugyanaz, aki adta.”

A korszakban gyakori volt a csecsemőhalálozás, úgyhogy ez az állítás teljesen hihető, főként, hogy Imre mellett István egy másik fiának a neve is fennmaradt. Ezt a fiút Ottónak hívták, aki ha megéli a felnőttkort, akkor Istvánt követhette volna a trónon, mivel idősebb volt, mint Imre herceg. István isten csapásaként élte meg a gyermekei, de főként Imre elvesztését. A krónikák arról is beszámolnak, hogy a király fia halála után búskomorságban szenvedett.  

8. István szentté avatásába a talajvíz is besegített

A szentté avatás protokolljához hozzátartozott, hogy a sírt felnyitották és megszemlélték a maradványokat. A szentség biztos jelének vették, ha a testen nem jelentkeztek a bomlás jelei, ha a sírból kellemes illat szállt fel, illetve ha valami csoda történt a procedúra során. István esetében a kellemes illat állítólag megvolt, ám az első feltétel nyilván nem lehetett adott, hiszen a márványszarkofágot elöntötte a talajvíz.

De éppen ez segített a szentté avatásban, ugyanis megparancsolták, hogy merjék ki a szarkofágból a vizet. Ám hiába próbálkoztak, az mindig visszafolyt. Ezt a jelenséget csodának tekintették, pedig a víz csak a közlekedőedények fizikai törvényének megfelelően viselkedett.

9. Angyalok, a Szent Jobb, meg egy ravasz kincstárnok

A szarkofágból egyébként azért akarták kimerni a vizet, hogy megtalálják István királyi gyűrűjét. Ám ez a kísérlet kudarcot vallott, mert a visszaáramló vízben nemhogy a gyűrűt, de István kezét sem tudták kitapogatni. (Sajnos elég vizuális típus vagyok, és szinte magam előtt látom, ahogy a magyar klérus főrendjei jó húsz évvel a temetés után István szarkofágjában, az iszamos vízben kotorásznak, keresve a gyűrűt. Pfujjj!) 

A lényeg, hogy sem a kar, sem a gyűrű nem lett meg. Mégpedig azért, mert Mercurius, a székesfehérvári őrkanonok nemes egyszerűséggel lenyúlta. No, nem az egész kart, mert az feltűnő lett volna, hanem a királyi gyűrűt, amit valószínűleg ő talált meg a morbid „kincshalászat” közben. Azután még húsz évig őrizgette, és csak Szent Lászlónak adta át, mégpedig úgy, hogy a gyűrű egy teljesen ép(!) jobb kar kézfejének ujjára volt felhúzva. Hogy ki lehetett az a szerencsétlen, akinek a karja bánta ezt az esetet, azt nem tudjuk. Mindenesetre a karról levágták a kézfejet, és innentől egy külön e célra épített monostorban őrizték, ahol a kézfej mumifikálódott, azért van a mai napig olyan jó állapotban. 

István legendájába ez a sztori már úgy került be, hogy Mercuriusnak két angyal adta át a Szent Jobbot, hogy őrizze addig, amíg méltó helyére nem kerülhet az ereklye. 

10. Nem csak a Szent jobb…

Nem csak a Szent Jobb maradt fenn István ereklyéi közül. Koponyacsontjainak darabjait ma a Pannonhalmi Bencés Főapátságban őrzik. 

Források: Kristó Gyula: István király, Neumann KHT, Budapest, 2002.

mek.oszk.hu, valamint: arcanum.com, rubicon.hu, rubicon.hu

Kiemelt képünk forrása: Wikipedia/ Nádasdy Mausoleum

Miklya Luzsányi Mónika