Mundruczó Kornél: Vagy létrehozzuk a saját szigeteinket, vagy nem létezünk

–

Egy gödöllői srác román és magyar gyökerekkel

„Én egy nagyon szépen és egyszerűen működő, gödöllői, mondhatni, vidéki családból jövök. Egy zárt, safe space-szerű közegben nőttünk fel a bátyámmal, a szüleim békén hagytak minket, és nem helyeztek ránk nagy súlyokat azon a téren, hogy mivé kellene válnunk” – mondta Mundruczó Kornél egy interjúban.

Apai nagyapja ortodox pap volt, hívő lélek, de a családban megmaradt a szabadság lehetősége, nem forszírozták a vallásosságot. Ugyanakkor maga is hisz: úgy gondolja, hogy ez a minket körülvevő sok csoda „nem lehet egy ad hoc működés eredménye”.

Édesapja sosem beszélt vele románul, legfeljebb a nagyszülőktől hallottak román szót gyerekként, ha azt akarták, hogy ne értsék a fiúk, miről beszélnek épp a felnőttek. Az anyai ág régi nagy magyar család, tagjai szétszóródtak az egész világban.

Azzal már nagyon korán tisztában volt, hogy valamilyen művészettel szeretne majd foglalkozni. Jól rajzolt, érdekelte a zene és az építészet is, de csak húszéves kora körül fogalmazódott meg benne, hogy leginkább a színház és a film műfajában tudná a benne lévő sokféleséget kamatoztatni.

Először színészként végzett

Néhány évig játszott is, utoljára a Radnótiban, de amikor egyszer forgatás közben elfeledkezett az esti előadásról, az fontos jelzés volt számára, hogy ez mégsem az ő pályája. Azóta felhagyott a rendszeres színészettel, ám azt állítja, hogy sokkal többet kapott ettől a képzéstől, mint később a filmrendezői szakon, ahol a szabadság néha túlságosan laza keretet adott ahhoz, hogy egyáltalán irányokat kaphasson, merre érdemes indulnia.

A Nincsen nekem vágyam semmi című első filmjéért mégis rögtön elnyerte az elsőfilmesek rendezői díját a 31. Magyar Filmszemlén, ahogy a Diákzsűri és a Filmrendezők Céhének díját is, sőt a Magyar Filmkritikusoktól bezsebelte a fődíjat az év legjobb játékfilmjeként 2001-ben.

Így mesélt erről az időszakról egy másik interjúban: „Nem voltak ezek olyan tudatos folyamatok, hogy most elkészítem az első nagyjátékfilmemet. Volt egy szabad nyár, és sikerült szerezni harminc tekercs, épphogy lejárt 16-os nyersanyagot, volt ott még néhány kamera, ami a kutyának se kellett, szereztünk négy lámpát, és kellett egy hely, ahol elő tudjuk hívni a nyersanyagot... Utána meg kialakult, hogy ki mit csinál, és hogy hogyan kell ezt az egészet folytatni. A »Nincsen nekem« tehát gyorsan jött, de egy csomó eleme már régóta izgatott.” 

Hálásan emlékezik vissza a Jancsó Miklóssal, Schulze Évával, Bíró Yvette-tel és Grunwalsky Ferenccel folytatott beszélgetésekre is, ők rögtön látták, mekkora talentum van benne, és szívesen támogatták.

Legrégebbi alkotótársa, Petrányi Viktória, aki producere, társírója, mindenben igazi támasza volt és maradt. A legnagyobb bukásokat és a szédítő sikereket is együtt érték el. A rendező mindig hangsúlyozza, hogy nélküle nem ment volna ez az egész.

Díjeső, de külföldön

Már az Afta című rövidfilmje is tarolt idehaza és külföldön egyaránt 2000-ben és 2001-ben, majd több kisebb, szintén sokfelé díjazott munkája után a Delta című filmje 2008-ban FIPRESCI-díjat nyert Cannes-ban. Az állítása szerint „legkicsiszoltabb” filmje, a Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv Arany Pálma-jelölésig jutott 2010-ben szintén Cannes-ban, és a szarajevói, valamint a sevillai filmfesztiválon a zsűri különdíját érdemelte ki.

A Fehér Isten 2014-es cannes-i Un certain regard-díja és a 2017-es Arany Pálma-jelölésig jutott Jupiter holdja is mind megszilárdították külföldi hírnevét. De tényleg lehetetlen felsorolni azt a rengeteg díjat, amellyel kitüntették.

Az erős és tehetséges nők meghatározzák az egész pályáját: Wéber Kata, aki szintén színésznőből lett az alkotótársa, majd felesége és harmadik gyerekének anyja, olyan energiákat mozgatott meg benne, amelyek a valódi világhír felé repítették.

Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy itthon soha nem kapott akkora figyelmet és olyan lehetőségeket, mint külföldön.

A már említett interjúban mondta:

„Őszintén nem akarom, hogy ez nagyképűnek tűnjön, de az én munkáimat külföldön előbb vették észre, mint Magyarországon. Ami szenzáció volt külföldön, azt teljes értetlenség övezte otthon. A nemzetközi legalizáció nélkül nem is létezett volna a hazámban az, amit csinálok. Elég fura érzés, hogy a saját kultúrám nem tart meg. Negyvenéves korom körül viszont azt kezdtem el érezni, kell valami, ami megtart, és hogy szeretnék már több emberrel kapcsolatba kerülni a műveim által.”

Pieces of a Woman

A Netflixen látható film forgatókönyvét felesége, Wéber Kata írta, és 2020-ban megkapták érte a 77. Velencei Filmfesztiválon az ARCA CinemaGiovani-díjat.

Gyárfás Dorka készített akkoriban egy interjút a WMN-re az alkotópárossal, érdemes elolvasni!

Az amerikai filmes körülmények egész mások, mint az itthoniak vagy az európaiak, sok próbatételt tartogatott számukra, például kultúrát és nyelvet kellett váltaniuk, de elszántságuk és tehetségük segítette őket abban, hogy ezt a magas lécet is megugorják.

„Persze tényleg veszélyes kérdés, hogy egy ilyen sikerből merre haladsz tovább úgy, hogy nem adod fel magad. Nekem nagyon fontos az, hogy honnan jöttem – én ugyanaz a szerzői filmes akarok maradni, aki voltam és vagyok” – mondta a rendező.

Berlinben találták meg az új otthonukat, de ingáznak Budapest és Amerika között is a munkától függően. Mundruczó Kornél Európában operákat rendez, Amerikában pedig filmeket. Többek között a filmlegenda, Martin Scorsese segíti őt amerikai karrierjében. A Tom Holland főszereplésével forgatott The Crowed Room című tízrészes, a fiatalok mentális nehézségeit feldolgozó sorozat rendezője és egyik producere is Mundruczó volt a közelmúltban. 

A függetlenség magánya

Eddig még nem ejtettem szót a Proton Színházról, amelyet Büki Dórával alapított Mundruczó még 2009-ben. Elvétve Magyarországon is lehet néha látni a valóságunkról nagyon erős látleletet adó előadásaikat. Büki Dóra épp most kapott Hevesi Sándor-díjat, abszolút megérdemelten, hiszen az elmúlt majd tizenöt évben rengeteget dolgozott azon, hogy a Proton előadásai bejárták a világot, és mindenhol hatalmas elismerést arattak. 

Egy interjúban így beszélt róla Mundruczó:

„A Proton Színház meg válasz volt a hazai színházi közegre. Egy nagyon örömteli free jazz band, csodálatos, hogy ennyit utazunk, és minden előadás egy ajándék, de ez gyakorlatilag mégis egy fantom társulat. Vagy létrehozzuk a saját szigeteinket, vagy nem létezünk. Ez mindkettőre igaz. És nekünk a függetlenségünk nagy értékké vált időközben. Megtanultuk élvezni minden nehézségével együtt. Persze ez néha magánnyal is jár: engem Magyarországon nem tekintenek színházi embernek. Teljesen mindegy, hogy mit teszek le az asztalra, vagy hol vannak előadásaink, teljesen mindegy, hogy a Proton Színház az utóbbi tíz év abszolút meghatározó társulata külföldön…”

E társulat oszlopos tagja, Monori Lili, az a kivételes színésznő, aki megvalósította – a lehető legjobb értelemben vett – antiszínésznő fogalmát.

Ez konkrétan azt jelenti, hogy ha színpadon vagy filmen látjuk, egy pillanatig sem jut eszünkbe, hogy ő szerepet játszik. Mundruczó Evolúció című filmjének is ő az egyik főszereplője Láng Annamária mellett, aki szintén kivételes jelenség a magyar színházi életben. (Vele is beszélgetett Gyárfás Dorka tavalyelőtt.)

Kitartani a nehéz körülmények ellenére

A Látszatélet című előadásban, amelyet Mundruczó rendezett és Wéber Kata írt, mindkét színésznő látható lesz áprilisban három alkalommal is. A Proton a támogatások elmaradása miatt, hasonlóan a Tünet Együtteshez (erről írt nemrégiben Krajnyik Cintia nálunk), lassan feladni kénytelen a működését.

Mundruczó több mint két évtizedes pályája alatt már megtanult egy óriási igazságot: „Az ember a pénzhez álmodja az álmot, és amikor látod, hogy hol vannak az álom határai, akkor megadatik, hogy azon belül minden alkotói eszközt bevess. A végtelen erőforrásoknál a rendező képes nagy, de valótlan álmok kergetésére.”

  

Dacol azzal, hogy a vakhit és a gyűlölet dominál minden téren, az SZFE autonómiája mellett is kiállt, amíg csak lehetett. Úgy érzi, ez a kor bőven alkalmat ad neki arra, hogy színházi munkáival vagy a filmjeivel emlékeztessen bennünket az etikára és a morálra.

Mi pedig örüljünk annak, hogy Mundruczó Kornél kortársai lehetünk, és sajnáljuk nagyon, de nagyon, hogy az ő művészi értékeinek kevés tér adatik a saját hazájában. Amit lehet, azt tegyük meg mindannyian, hogy ez ne így legyen, például azzal, hogy nyomon követjük, megnézzük a munkáit. Mert Mundruczó ragyogó alkotó, aki ránk is jó fényt vet. Boldog születésnapot, sok erőt, kitartást, jó egészséget kívánunk neki!

Forrás: ITT, ITT, ITT és ITT 

Kiemelt kép: Getty Images / Alessandra Benedetti – Corbis / Corbis

Both Gabi