10 mai történet, ami bizonyítja: kollektíve a vesztünkbe rohanunk

–

Ez egy másik Dekameron

Giovanni Boccaccio Dekameronja 1348-ban némiképp hasonló körülmények között született, mint a 2023-ban bemutatott friss színdarab, hiszen ezt is egy világjárvány hívta életre, bár itt nem 100 + 1, hanem csupán tíz történetet mesélnek el az alkotók, amelyeket a karantén és a háború hívott életre, szóval csak az alapgondolat egyezik, a mese egészen más: rólunk szól.

A tíz kortárs szerző 2021 decemberében kezdte el írni az ízig-vérig mai történeteket, ez még akkor is így van, ha Odüsszeusz szeretői futnak össze egy nyári napon az orvosi ügyeleten, és akkor is, ha az ukrán frontról tudósít két magyar újságíró, vagy a háborúból visszatérő katonák halnak meg egymás után rejtélyes módon. Az írók, Fábián Péter, Gimesi Dóra, Háy János, Jászberényi Sándor, O. Horváth Sári, Parti Nagy Lajos, Székely Csaba, Szikszai Rémusz, Tasnádi István és Závada Péter, arra kaptak felkérést, hogy tízperces jelenetekben reflektáljanak a mára. Jelentem, sikerült.

Sokkoló, lefegyverző látlelet készült arról, hogyan élünk, és ha eddig nem tudtuk volna, most már az is egészen világos, hogy kollektíve a vesztünkbe rohanunk.

Lefegyverző látványvilág

A totális színházhoz természetesen hozzátartozik a látványvilág is, ami egészen elképesztő a Dekameron 2023-ban, érdemes megnézni ezt a trailert.

Rengeteg bábtechnikai bravúr is megjelenik a színpadon, többek között bunrakufigurák, óriásbáb, árnyjáték, muppetfigurák, protézisfigurák, tárgyjátékok, feketeszínház, de klasszikus kesztyűsbáb és maszkos játék, homokanimáció is látható az előadáson.

Hoffer Károly a bábok tervezőjeként ismét bebizonyította, hogy aligha van nála kreatívabb alkotó Magyarországon, aki a felnőtteknek szóló bábdarabokban különösen ihletett figurákat hoz létre.

Átgondolt dramaturgia és fantáziadús rendezés

Az előadás dramaturgjával és az Odüsszeusz-jelenet írójával, Gimesi Dórával tavaly is készítettem egy interjút épp a bábszínház világnapja alkalmából, érdemes elolvasni, ha akkor kimaradt volna.

Az előadás sokoldalú rendezője, Szikszai Rémusz. Neki nem ez volt az első bábszínházi kikacsintása, hiszen már Shakespeare Viharát is színpadra állította ugyanitt. (Ez is műsoron van még, nagyon-nagyon ajánlom, hogy nézzétek meg.) Ő írta a kerettörténetet a többi író által kitalált jelenetekhez, és ezzel megteremtette a lehetőségét annak, hogy a különböző sztorik mégis egységgé álljanak össze. Abban is különbözik ez az előadás az összes többitől, hogy a szövegek megszületése után születtek meg a különböző bábtechnikák.

A színdarab abszolút eredeti, nem adaptáció tehát, mint a legtöbb bábelőadás alapanyaga.

A keret szerint egy átmeneti helyen, egy repülőtéren vagyunk, ahol rengeteg ember jön-megy, rohan, drámázik, mélázik, keresi önmagát, menekül valahová, készül a hazatérésre, egyszóval él. Ezen a téren keresztül lépünk be a különböző történetekbe, a jeleneteket szöveg nélküli némajátékkal kötötte össze a rendező.

Két állandó szereplője van a kerettörténetnek, pontosabban két és fél, mert Blasek Gyöngyi sokat tapasztalt rendőre és Fodor Tamás rezignált takarítója mellett ott ül még egy őrző-védő kutya is (báb formájában).

Abból is lehet tudni, hogy a rendező gyakorló színész, hogy a két szenior (fő)szereplő lubickolhat a rájuk írt karakterekben, kiváló összjátékuk mellett szólóik is emlékezetesek. Mesteri szinten léteznek a színpadon, nem mellesleg pedig sokszor narrálják az eseményeket, segítenek elhelyezni bennünket térben és időben. Több szerepben és jelenetben is feltűnnek, Parti Nagy Lajos Sybles és fia című groteszk tízpercesében Blasek Gyöngyi például kerekesszékes sellőként látható.

Rohamtempóban villódzó valóság

Jászberényi Sándor Magok című tízpercesével kezdődik a jelenetek sora, a fronton vagyunk, és két magyar haditudósító találkozását követhetjük nyomon két ukrán katonával – egy kegyetlenül hideg téli éjszakán. Jászberényi maga is haditudósító, tehát igencsak hiteles a jelenet felépítése, az óriásbáb pedig egész elképesztően hatásos. Nagysága nem csupán fizikai méreteiben, hanem átvitt értelemben is megmutatkozik. Hannus Zoltán, Bartha Bendegúz, Barna Zsombor és Pethő Gergő lefegyverző (khm) magabiztossággal használják a bábokat, és erős karaktereket építenek néhány perc alatt is.

A tízperces önálló jelentek között többször is visszatér Háy János Istenháta című nagyon erős története 

Élőben, óriási kivetítőn is láthatjuk a bábokat mintegy filmként, miközben kirajzolódik előttünk egy sötét gyilkosságsorozat minden mozzanata, átélhetjük, hogyan lesz úrrá a háborúból visszatérő férfiközösségen a félelem, és az asszonyok összetartását, bosszúvágyát is érteni véljük.

Kegyetlen világ

A világ kegyetlensége és a nők öröktől fogva tartó kiszolgáltatottsága újfent kiderül Závada Péter Levél Mantovába a veronai karanténból című tízperceséből. A két szereplő, Podlovics Laura és Ács Norbert nem is használ bábokat, mégis bábszínházi keretet kap a jelenetük. Nagyon erős, átélt pillanatokat kapunk tőlük.

Ez a mi világunk?

Nem részletezem mind a tíz jelenetet, pedig mindegyik megérdemelné, nem emelem ki a külön-külön a színészek nagyszerű játékát, pedig olyan jó volna, de nem akarok visszaélni a türelmetekkel. Annyit azért ideírok még, hogy heroikus munkát végzett minden alkotó, aki részt vett ennek a színdarabnak a létrehozásában a bábkészítőktől a színház igazgatójáig, aki maga is több szerepben feltűnik: Ellinger Edina „Marilyn Monroe” bőrébe bújva látható Gimesi Dóra O. hazatér továbbáll című fergeteges kortárs Odüsszeusz-parafrázisában, mellette Blasek Gyöngyi, Kovács Judit, Podlovics Laura, Spiegl Anna, Pallai Mara és Fodor Tamás is kiváló ebben a jelenetben. 

Inkább azt javaslom, hogy menjetek el a Budapest Bábszínházba, és nézzétek meg a (szünettel együtt) három és negyed órás Dekameron 2023 előadást.

Garantáltan elfáradtok a végére. Úgy érzitek majd, hogy talán túl hosszú, elég megterhelő, néha felfoghatatlanul gyors, túl sok infó van benne, rengeteg a popkulturális és a képzőművészeti utalás, telitalálat minden jelmez (Szelei Mónika baravúrja), sok a fény, sok a hang, eszméletlenül összetett a zenei világ (Dinyés Dániel és Subicz Gábor lenyűgöző munkájának köszönhetően), sok az inger, elképesztően változatos a tér (Zöldy Z. Gergely találta ki a díszletet), hihetetlen a videótechnika, olyan, mintha egy gigahosszú videóklipet látnátok, és ami talán a legbrutálisabb: nehéz a szembesülni azzal, hogy a világunk szinte semmit nem változott, ugyanazokat a történeteket írjuk le és mondjuk el az idők kezdete óta… Gondoljatok csak Odüsszeuszra!

Mégis úgy gondolom, hogy évek óta nem volt ennyire erős színházi élményem, és egyetlen üres pillanata sem volt az előadásnak. Le a kalappal a Budapest Bábszínház csapata előtt!

Fotók: Piti Marcell, Budapest Bábszínház

Both Gabi