„Anya, én a történetet nem egészen értem egyelőre, de egy percig sem unatkoztam” – mondja a 16 éves lányom a Krabat a Fekete Malomban című előadás premierjének a szünetében a Budapest Bábszínházban. Valami hasonlót éreztem én is: a másfél órás első felvonás (amit még követ egy majdnem ugyanilyen hosszú második) az első perctől kezdve lenyűgözött a látványvilágával. A rendezés és a dramaturgia viszont hagyott bennem kérdéseket. Kurucz Adrienn kritikája.
–
Azt hiszem, Otfried Preussler, a Krabat című 1971-es regény szerzője is élvezte volna az előadást. Zseniális ötletek és megoldások vannak benne, amelyek izgalmassá teszik a történetet egy olyan nemzedék számára is, amelynek a figyelmét nem könnyű lekötni, hisz ma már semmit sem kell a képzeletre bízni a képernyőt bámulva, mindent megmutat a technika. Nevesítsük is rögtön az alkotókat: Fekete Annáé (díszlet- és bábtervező), valamint Kálmán Eszteré (jelmez- és bábtervező) az érdem!
Olyan érzése van az embernek, mintha egy illuzionista előadásába csöppenne. Füstbe és feketeségbe burkolóznak a szereplők, fémek villannak innen-onnan, és hófehér, mint a liszt, az inasok maszkja, meg az éteri nőalak (Podlovics Laura) ruhája, akit szerencsére nem fűrészelnek ketté, viszont a végén kiderül róla, ő a legnagyobb varázsló.
Jelenet a Krabat a Fekete Malomban című előadásból - Fotó: Piti Marcell
Bestseller ötven éve
A darab legfontosabb kelléke a hét csupasz, fém „ágykeret”, amelyek, megint csak mintha egy bűvész kellékei lennének, pillanatok alatt alakulnak át a legkülönfélébb tárgyakká, mikor mire van szükség, olykor árnyjáték paravánjaként funkcionálnak. A háttérben lévő baljóslatú ventilátorfal (amely a szüntelenül forgó malomkereket szimbolizálja, amely mindjárt – így érezheti az ember – beszippant minket, nézőket is) szintén nagyszerű ötlet volt. A nyomasztó, mégis fülbemászó kísérő zene (Urbán Kristóf) egységes atmoszférát teremt a komor történethez.
Jelenet a Krabat a Fekete Malomban című előadásból - Fotó: Piti Marcell
Hegymegi Máté rendező egy több mint ötvenéves – de egyáltalán nem avítt – német ifjúsági regényt dolgozott át a Bábszínház színpadára alkotótársával, Kali Ágnes dramaturggal. Otfried Preussler ötvenmillió példányban eladott, ötven nyelvre lefordított művét, bevallom, nem olvastam, csak utóbb, és most már úgy gondolom, kár. Jó lett volna úgy beülni a darabra, hogy ismerem a történetet. Jobban bevonódhattam volna, ha nem csak utólag tudok értelmezni bizonyos jeleneteket – olvasva az immár beszerzett regényt, amit nagyon ajánlok egyébként – no nem kisgyerekeknek esti mese gyanánt, hiszen sok benne a horrorelem.
A gótikus rémregényeket idéző fordulatos történet a koselbruchi malomban játszódik, amelyben titokzatos, fekete iskola működik. A félszemű mesternek (Hannus Zoltán) tizenkét tanítványa van (a darabban hét), köztük a tizennégy éves koldusfiú, Krabat (Bartha Bendegúz játssza nagyon szépen), aki egy titokzatos álom nyomán szegődik el a malomba. Kezet fog a Mesterrel, és ezzel megpecsételi a sorsát, a fekete malmot nem hagyhatja el többé.
Jelenet a Krabat a Fekete Malomban című előadásból - Fotó: Piti Marcell
Varázserőt a lelkekért
Titokzatos, rémisztő események tanúja lesz, a tanítványok is fogyatkoznak: rejtélyes a haláluk.
A régebben ott lévő társak félnek, hallgatnak. De Krabatnak, aki először ugyanolyan értetlen szemlélő, mint a néző, lassan világossá válik, hogy a tanítványok a munkájukért cserébe különleges képességeket, varázserőt kapnak, de ezért súlyos árat fizetnek: az életük felett már nem ők rendelkeznek, az a gonoszé.
Amikor Krabat beáll a malomba, kezet fog a Mesterrel, és ez az egyszerű kézfogás megpecsételi sorsát, a fekete malmot nem hagyhatja el többé ő sem.
Eszes, tanulékony és jószívű fiú Krabat, ő a legügyesebb tanítvány, ám amikor rájön, hogy mi zajlik a malomban, és hogyan manipulálja őket a Mester, fellázad. Mivel azonban már alkut kötött a gonosszal, reménytelennek tűnik a szabadulás. Egyetlen reménye, hogy a varázslatnál mégis csak erősebb a barátság és a szerelem. És mert Krabatnak erős szövetségesei vannak – a fiúk a malomban és a falubeli lány, Kántorka –, reménykedhet a győzelemben. Igaz, nemcsak a Mesterrel kell megküzdenie, hanem a kísértéssel is, amely nem e világi hatalmat ígér neki a lelkéért cserébe.
Jelenet a Krabat a Fekete Malomban című előadásból - Fotó: Piti Marcell
A darab gyenge pontja véleményem szerint a dramaturgia: túl hosszú az előadás, és helyenként az ember belegabalyodik a részletekbe, sok elemet nem tud hova tenni (ha nem olvasta a regényt). Én legalábbis sűrűn bólogattam az eredeti szöveg olvasása közben, miközben leesett a tantusz, hogy bizonyos motívumuk, jelenetek mit is jelentettek valójában az előadásban.
A regény egyik erőssége, hogy egyszerű, befogadható mégis igényes szöveg, nincs túlbonyolítva, szépen olvastatja magát, gurulnak a mondatok, ami a magyar fordító Farkas Tünde érdeme is természetesen. A darabról ez nem mondható el: hol túl sok, hol túl kevés, és a nézőt van, hogy tényleg csak a látvány kárpótolja, mert elvesztette a fonalat.
Összességében mégis azt mondom, hibái ellenére érdemes megnézni a Krabatot, van sok erős pillanata is. A korhatár 12 év, de én azt javaslom, inkább 16 fölötti gyerekekkel menjetek. Nem azért, mert olyan ijesztő, hanem mert nem biztos, hogy követni és értelmezni tudják, mi történik. Hacsak nem ismerik az eredeti művet – amit egyébként nyugodtan adjatok a kezükbe, élvezni fogják.
Both Gabi két jelentős bábszínházi alkotóval, Gimesi Dórával és Kuthy Ágnessel beszélgetett többek közt arról, mit jelent nekünk a bábszínház, és miért varázsol el minket, felnőtteket ugyanúgy, mint a gyerekeket. Ha hagyjuk persze, ha beengedjük a csodát…
A Budapest Bábszínház nagy sikerű Semmi című előadására ma is alig lehet jegyet váltani. Ismerjétek meg jobban a sikerdarab – és még megannyi bábelőadás – alkotóját, Gimesi Dóra dramaturgot, meseírót:
Noha szeretnék nyitott gyereket nevelni, mégis hogy engedjem majd világgá, ha utazni támad kedve? Noha szeretném, ha a lányom egyenrangúnak érezné magát a férfiakkal, és biztonságos keretek között bátran merne ismerkedni, mégis hogy biztassam erre?
Ismerős az érzés, mintha a párválasztásaidban újra és újra ugyanabba a folyóba lépnél? Te is feltetted már magadnak a kérdést: miért ismétlem ugyanazokat az önsorsrontó köröket a párkapcsolataimban? A válasz mögött megbújó okok azonban sokkal komplexebbek, mint elsőre hinnéd. Itt a Beszélnünk kell! új epizódja a párkapcsolati sémákról.
Mintha a szülőföldemen lennék, pedig percekkel ezelőtt még a zsizsegő Városligeten szaladtam keresztül, hogy ne késsek a megbeszélt találkozóról. Nem lakom távol, így Székelyföld, az otthonom, voltaképpen a szomszédomba költözött. Most mégis nehéz a szomszédolás. Nem úgy, mint otthon, amikor egy tányér kóstolóval átkopogtatunk, hogy „jó napot, adjonisten, hogy vannak?”.
