„A szüleimtől megtanultam nevetni a bajban is” – Dolgok, amiket eddig nem tudtunk Emma Thompsonról

–

„Olyan emberek vesznek körül, akiket gyerekkorom óta ismerek. Nem hagyják, hogy nagyképű legyek.”

Emma nemcsak a londoni bázisát alakította ki ott, ahol felnőtt, de a vidéki nyugalmat is a régi nyaralójukban éli meg – a skóciai házikót a születése évében vették a szülei 300 fontért. Annak ellenére ragaszkodik élete régebbi helyszíneihez, hogy nem csak boldog emlékeket őriz. Színész szülei, Phyllida Law és Eric Thompson diszfunkcionális családból érkeztek, de a legfontosabb dologra megtanították. Ez pedig szerinte a „nevetni a bajban is képessége”.

Apja egyébként listázta az élet legfontosabb tudnivalóit és „Thompson színházi törvényei” címen lejegyezte ezeket. A tizennégy axióma közül az első (lánya fürdőjében lóg): „Jobb egy ütés, mint egy bukás”. 

A hentestanoncból lett színész-rendező apa emlékét idézi a most készülő musical oly módon is, hogy Eric Thompsonnak volt egy sikeres gyerekműsora, A varázskörhinta (The Magic Roundabout), amely a mai musicalhez hasonló eszközökkel (és egyes nézők szerint nem gyerekeknek való szókészlettel) szólított meg minden korosztályt. Eric azt vallotta, hogy

„a gyerekek olyan felnőttek, akik még nem élnek régóta”.

„Tudod, mire való a fogamzásgátló?”

Emma édesanyja 2015-óta Parkinson-kórral küzd, de még így is nagyon energikus és karizmatikus személyiség maradt, állítja az cikk. Örömmel hecceli ma is a lányát. Az interjúban felidézi, hogy leginkább azért aggódott a lánya tinikorában, hogy találjon olyan pasit, aki megfelelő számára... talán ennek köszönhető, hogy Thompson nem neki, hanem az unokatestvérének mondta el, amikor 15 évesen elvesztette a szüzességét. A hír visszajutott az anyukájához, és innentől Emma meséli, hogy mi történt: „Elvittél a legkülönlegesebb nőgyógyászhoz, egy nőhöz, aki a kilencvenes éveiben járt, és aki azt kérdezte tőlem a rendelőben: 

»Szerinted mire találták ki a fogamzásgátló tablettát?« 

Én azt mondtam: »Hogy megakadályozzuk, hogy az emberek szüljenek.« »Nem, nem ez a helyes válasz. Próbáld újra.« Azt mondtam: »Nem tudom. Csinál valami mást?« És azt mondta: »Igen,

lehetővé teszi, hogy az emberek élvezetből és örömből szexeljenek.« És ezt egy kilencvenéves nő mondta egy tizenöt éves lánynak. Hihetetlen volt.”

Középiskolásként inkább a húgát, Sophie-t érdekelte a színészet, Emma pedig az eminens volt

Egyetlen diákszínpadi előadásban tűnt fel. A pályaválasztási tanácsadó azt javasolta, legyen szociális segítő, de azért a második helyen ott volt a színház is a tippek közt. Azt is ajánlották neki, hogy írogasson, mert később jövedelmező mellékállás kerekedhet belőle – és valóban: karrierje kezdetén standuposként maga írta a szövegeit (voltak nagy bukásai is ebben a szerepkörben). Ma viszont már olyan filmeket jegyez íróként, mint az Értelem és érzelem, a már említett Nanny McPhee-k és férjével közösen írt Múlt karácsony.

Cambridge-ben szippantotta be a színpad. Miközben kitűnő tanuló is volt. Ezt apukája szívmelengető levéllel nyugtázta: „Drága Em... Nem kell mondanom, hogy nagyon jó agyad van és intelligens vagy... és tudod azt is, hogyan kell használni az eszedet, ami létfontosságú. […] Azt hiszem, te is tudod, hogy anya és én nagyon büszkék vagyunk rád […]”

És egy vicces epizód a fináléból: Thompsonnak a diplomaosztójára fekete cipőt kellett volna húznia, de nem volt, úgyhogy szteppcipőben vette át az oklevelet… a márványteremben. Azt mondta, elég nagy zajt csapott.

Bár a húgával gyerekként mindig keresték az alkalmat a nevetésre, a nehézségek ezt a törekvést nem segítették

Amikor Emma nyolcéves volt, édesapja szívinfarktust kapott, és onnantól a gyerekeknek csendben kellett maradniuk. Emma a könyvekbe menekült. De amikor az apjuk oda tudott rájuk éppen figyelni, az csodálatos volt – azért is akartak különösen szórakoztatók és szellemesek lenni.

Emma szerint mindeközben anyukájuk csodásan helytállt, de mégis

úgy érezték, hogy nem kapnak eleget a szüleikből, nagyon vágytak az apjuk társaságára, odafordulására is.

Tíz évvel később Eric Thompson egy súlyos agyvérzés következtében félig lebénult, és beszélni is elfelejtett, amikor hazament a kórházból csak azt hajtogatta, hogy „bassza meg” és „szar”. Emma lánya ragaszkodott hozzá, hogy együtt gyakorolják a beszédet, talán túl erőszakosan is, mondja ma már. Öt évvel később az apa meghalt, Emma Thompson ekkor 23 éves volt. Az ő szavaival élve: „kataklizmikus veszteség” volt. Nemcsak lelki szempontból, hanem azért is, mert édesapjuk nem hagyott rájuk egy fillért se, így onnantól mindenkinek be kellett szállni a kenyérkeresésbe. 

Az apja egyszer közelebb ment a színpadhoz, hogy megnézze, tényleg az ő lánya áll-e ott

Emma Thompson az egyetemi színpadon kezdte a színészi karrierjét, egy előadáson az apja állítólag felállt a helyéről, hogy megnézze közelről, tényleg az ő lánya van-e a színpadon, annyira lenyűgözőnek találta – a családja számára addig teljesen ismeretlen oldalát mutatta meg. Kicsit a lázadás, és kicsit a már említett anyagi kényszer vitte a standup világába, ami akkoriban elsősorban a munkásosztály műfaja volt, és szinte csak férfiak művelték (a legtöbbször kocsmákban). De Emma egy estért 60 fontot kapott egy barna borítékban, ami az anyagi függetlenséget jelentette számára. Közben azért volt missziója is: „A nők nem poénkodhatnak magukon” – mondta a sajtónak.

„A férfiak viszont viccet csinálnak belőlünk, olyan vicceket, amiket mi nem szeretünk. És nekem elegem van ebből.”

Ám egy tüntetésen előadott egy vicces monológot, és hatalmasat bukott vele, amiből arra a következtetésre jutott, hogy a standup mégsem az ő műfaja. Ekkor indult be a musical- és sorozatkarrierje, úgyhogy nem maradt munka nélkül. De a standuppal sem szakított végleg, a BBC később saját sorozatot adott neki, amit kínkeservvel írt meg – és ami Thompson növekvő népszerűségének köszönhetően már nagy sajtónyilvánossággal lett bukás. Közben szerencsére a karrierje más területeken töretlenül haladt előre, jöttek a filmszerepek, és jött a szerelem is.

Nem véletlen a megcsalt nő csodálatos ábrázolása az Igazából szerelemben

Emma egy forgatáson összejött Kenneth Branagh-gal, aki akkor már világsztár volt, így párosuk elképesztően népszerű és egyúttal karikatúrák célpontja lett. Egy különösen vitriolos tévébábjátékban Thompson felkiáltott: „Hol vagy, drágám?” „A konyhában vagyok” – feleli Branagh. „Ó, én is benne lehetek?” – kérdezte Thompson.

Kapcsolatukat Emma később két felajzott, de egymást gyilkoló homárhoz hasonlította.

Közben Emma karrierje is szárnyalt, életében először bejelentkezett egy filmszerepre (Szellem a házban) – kiderült, hogy a rendező levele már úton volt hozzá, amiben felkérte rá – és ezért a szerepért Oscar-díjat kapott. Dolgozott az Értelem és érzelem forgatókönyvén is, miközben otthon állt a bál: férje rendszeresen félrelépett. „Teljesen, teljesen vak voltam” – emlékszik vissza. „Milyen könnyű vaknak lenni, ha az a vágyad, hogy becsapd magad!”

A házasságuk véget ért, az Értelem és érzelem forgatása pedig elkezdődött. A film egyik szereplője volt az a Greg Wise, aki ma Emma férje. Azt mondja, megmentette őt a férfi, mert akkor éppen így érezte magát:

„Minden olyan érzés, hogy szerethető vagy szeretetre méltó ember vagyok, teljesen eltűnt.”

Azt mondja, rengeteget tanult a második házasságából, például azt, amit anyukája mondott neki: az első húsz év a legnehezebb. (Még „csak” 19 éve házasok, de előtte is hosszan együtt voltak, a lányuk is az esküvő előtt született.) Gaia Romilly Wise mellett van egy fogadott fiuk, a tragikus sorsú ruandai menekült, Tindyebwa Agaba, akivel Emma egy jótékonysági eseményen ismerkedett meg, amikor a fiú 16 éves volt, és annyira megérintette a sorsa, hogy nem sokkal később már fiaként nevelte.

Szakmailag is szárnyalt közben: megkapta például a második Oscar-díját az Értelem és érzelem forgatókönyvéért, és ezzel ő lett az egyetlen ember, aki színészi és írói kategóriában is nyert szobrot.

Adó vagy vevő vagy?

Thompson felidézi az interjúban, hogy 16 éves kora körül az apja azt mondta neki, hogy ők mindketten „vevők”, bezsebelik a szeretetet, míg az anyukája mindig csak jót ad másoknak. Ezt sosem felejtette el. „Életfeladatomnak tekintem, hogy ezt a mondatot megcáfoljam, és mindig olyan legyek, aki ad, nem pedig elvesz.” 

Annak ellenére, hogy ez minden jel szerint sikerült a terve, kemény küzdelem volt ez számára. „Sikeresnek lenni, pénzt keresni, híresnek lenni – bűntudat, bűntudat, bűntudat, bűntudat.”

Mondja, miközben folyamatosan jótékonykodik, képviseli a nőket és az elnyomottakat egy csomó fontos ügyben.

Azt is megtudhatjuk az interjúból, hogy a filmjei által folyamatosan tanul, a nemrég bemutatott Minden jót, Leo Grande! (ITT írtunk róla) utolsó jelenete után például már nem így néz a testére: „Úristen, borzalmasan nézek ki”, hanem így: „Ez az én testem, és tudom, hogy örömöt szerezhet nekem”.

A Nanny McPhee pedig szerinte a gyászon való átsegítésen túl arra is rávilágít: veszélyes a túlzott ragaszkodás (a varázsdadának mindig tovább kell állnia, ha egy család megszereti, és teljes mértékben elfogadja a segítségét), ami számára is tanulság, mert komoly problémái vannak az elengedéssel. Persze nem az alapján választ feladatot, hogy neki milyen terápiára van szüksége, egészen más motiválja: „Bármit is csinálok most, annak az emberek boldogságát kell szolgálnia. […] Ez a feladatom.”

Forrás: ITT

Kiemelt kép: Getty Images/Gareth Cattermole/Getty Images for BFI

Tóth Flóra