Brutális kivégzések az olimpián – A müncheni túszdráma története

–

Fekete Szeptember

Szeptember 5-e hajnalán, a Fekete Szeptember palesztin terrorcsoport nyolc embere beszökött az olimpiai faluba, majd behatolt az izraeli csapat szállására. A gépfegyveres támadók pillanatok alatt leszerelték az ellenfeleiket. Közülük kettő, Moshe Weinberg birkózóedző és Joseph Romano olyan súlyosan megsebesült, hogy a helyszínen életét vesztette. 

Az izraeliek azonnal felajánlották, hogy elküldik különleges egységeiket a túszok kiszabadítására, de ezt Willy Brandt szövetségi kancellár és Hans-Dietrich Genscher belügyminiszter is visszautasította.

Ez volt az első hiba, amit a németek elkövettek, bár ezt akkor nem lehetett még tudni.

A túszejtők jól tudták, nem járnának jól, ha az izraeliek megjelennének a színen, ezért mindenáron távozni akartak még aznap az olimpiai faluból. 

Határidő

Reggel kilencig adtak határidőt Izraelnek: azt kérték, hogy engedjék el a Vörös Hadsereg Frakció két vezetőjét, Andreas Baadert és Ulrike Meinhofot, valamint a Japán Vörös Hadsereg tagját, Kozo Okamotót, illetve 232 palesztin foglyot. Izrael azonnal nemet mondott a kérésekre. Ennek hatására a  Német Nemzeti Olimpiai Bizottság elnöke, a helyi rendőrfőnök, a bajor belügyminiszter és Hans-Dietrich Genscher is felajánlotta, hogy legyenek ők a túszok az izraeliek helyett.

Ezzel az ajánlattal viszont a palesztinok nem éltek, mint ahogy azzal sem, hogy adnának nekik egy csomó pénzt a németek. 

A határidőt viszont kitolták a terroristák délig, majd később délután ötig.

A híradásoknak „hála”, a terroristák értesültek arról, mit terveznek a rendőrök.

Jelezték, hogy Kairóba akarnak repülni. A szállásról helikopterrel repültek át a fürstenfeldbrucki katonai reptérre, ahol egy – a Lufthansa által biztosított – Boeing 727-es várta a csapatot. 

A németek azt tervezték, hogy a repülőtéren csapnak le a terroristákra

Ám egy tervezési hiba következében mindössze öt lövészt vezényeltek a nyolc túszejtő megsemmisítésére, akik nem voltak mesterlövészetre kiképezve. Az általuk használt Heckler & Koch G3 gépkarabélyt ráadásul sorozatlövésre- és nem mesterlövészetre fejlesztették ki. Már itt látszott, hogy valami teljesen félrecsúszott. 

A rendőrök páncélozott járműveket sem vezényeltek ki, és amikor végre valaki hívta őket, a sűrű forgalomban elakadtak. Addigra már éjjel tizenegy volt, a kifutópályát erős fényszórókkal világították be. A terroristáknak természetesen első dolguk volt, hogy kilőjék ezeket.

A németek abszurd módon nem adtak rádiót a lövészeiknek, így senki nem tudta, mit csinál a másik.

Mindössze egy terroristát sikerült megsebesíteni, a többek a helikopterek mögött találtak fedezéket.

A háromnegyed órás harc végén érkeztek meg a páncélozott járművek

A palesztinok tüzet nyitottak a túszokra és kézigránátot dobtak a helikopterekre, amikor kiderült, hogy átejtették őket. Végül öt terrorista és egy rendőr vesztette életét, három támadót elfogtak. A túszok mindegyike meghalt. Összesen tizenegy izraeli sportoló hunyt el a túszdráma során. 

A túszejtők közül Abu Daoud (Mohammed Odeh), a Fekete Szeptember vezetője biztosan túlélte a tragédiát, Damaszkuszban halt meg 2010-ben 73 évesen, vesebetegség következtében. A többi merénylőt az izraeli titkosszolgálat egy megtorló akció keretében egymás után meggyilkolta. 

A New York Times jóval később írta meg, hogy az izraeli sportolókat megkínozták a meggyilkolásuk előtt, és a sportolók özvegyei szerint ezt a német hatóságok eltitkolták. Yossef Romano súlyemelőt például kasztrálták, ám azt nem lehet tudni, hogy megölése előtt vagy után.

A kínzásokról szóló dokumentumokat csak 20 évvel a tragédia után kapták meg a családtagok.

Mindössze ketten, Ilana Romano és Ankie Spitzer voltak hajlandók a tragédiáról beszélni, és bemutatták a New York Timesnak, milyen dokumentumok birtokában vannak. 

„A terroristák mindvégig azt állították, hogy nem ölni, hanem társaik izraeli börtönökből való kiszabadításáért mentek Münchenbe. Azt hangoztatták, hogy csak a rosszul végződött reptéri mentési kísérlet miatt ölték meg a többi túszt, de ez nem igaz. Azért mentek, hogy fájdalmat okozzanak, ölni mentek” – nyilatkozott Ankie Spitzer, a vívóedző özvegye a lapnak.

A halottak nem nyugszanak

Spitzer és a többi családtag 1992-ben beperelte a német és bajor kormányt, valamint München városát, a biztonsági hiányosságok és az általuk elkövetett súlyos hibák miatt, ám a beadvány nem jutott el a bíróságig.

A megtorlás más módon azonban nem maradt el, Michael (Mike) Harari Moszad-ügynök vezetésével, aki akkora a  különleges operációs egység parancsnoka lett. Ő szervezte meg azt a hadműveletet, melynek keretében megkeresték és megölték a Fekete Szeptember palesztin terrorszervezet azon tagjait, akik részt vettek a terrortámadásban. Harari bár profi volt, egy hibát biztosan elkövetett.

1973-ban Lillehammerben Ali Hasszán Szalameh (a Fekete Szeptember egyik vezetője) helyett egy marokkói származású pincért öltek meg.

Az éveken át tartó üldözésből Spielberg készített filmet, melyet 2005-ben mutattak be. A filmet George Jonas (Jónás György) magyar származású kanadai író-újságíró Megtorlás: egy izraeli antiterrorista csoport igaz története című regénye alapján forgatták. Egy másik film pedig, a 2016-ban bemutatott libanoni Nasri Hajjaj által rendezett München: A palesztin történet című dokumentumfilm az arab terroristák szemszögéből mutatja be az eseményeket. 

2017-ben, a tragédia 45. évfordulójára emlékművet emeltek, hogy a világ mindig emlékezzen a sportolókra. 

Zimre Zsuzsa

Kiemelt kép: Getty Images/ Bettmann