–

Hát, kérem szépen, igen, megint koncertre vitt a lányom, a májusi, bécsi frenetikus Yungblud után Harry Styles következett Budapesten. (Furcsa páros mindenesetre.) A járvány miatt vagy két évet csúszott ez a koncert, és a fiatalember még sosem játszott magyar közönség előtt, szóval elég nagy volt a hisztéria érdeklődés, mit ne mondjak.

Igazából azt hittem, már túl vagyunk a Harry-korszakon, mostanában inkább másféle zene szólt nálunk, más stílusú előadók dübögtek a gyerekszobában, de tévedtem. Amikor kiderült, hogy Styles érkezik, a lányom őrült boldog volt, és a dalai is visszakapaszkodtak a lemezjátszóra.

Így kerültem tehát a kakasülőre múlt szerdán

És míg én a székbe lapulva próbáltam eltekinteni az alattam lévő mélységtől, körülöttem úgy 12 ezer fiatal lány ünnepelte jobbára barátnői csokorban önfeledten az ikont. Úgy hatezren lehettek boában, a szétszóródott színes tollak már a metróban jelezték, hol lesz a koncert.

A kisebb nézők mellett lelkes anyák, meg itt-ott pár tétova tekintetű férfi, ki gyereket, ki barátnőt kísért, a szolgálatkészebbek tartották a koncert alatt a kistáskát, a hátizsákot, a poharat (ahogy én is, de így legalább úgy éreztem, az ülésben tart a súly).           

Utoljára azt hiszem, akkor láttam ennyi boldog arcot egyszerre, amikor a férjem egyszer bekapcsolta a tévét, és a Vidám Vasárnap ment az ATV-n. A koncert szöveges részei amúgy sem álltak távol egy istentisztelet hangulatától, Styles szeretetről és elfogadásról beszélt a nyitányban, buzdította híveit arra, hogy öleljék meg egymást, és ne féljenek, itt biztonságban vannak, vállalják önmagukat nyugodtan.

Yungblud amúgy pont ezeket a mondatokat mondta el Bécsben egy hónapja a koncertjén

Mondjuk, karakterénél fogva jóval vehemensebben, minden második szó elé beszúrt fuckkal, és pluszban leszedte Putyinról is a keresztvizet. Úgy látszik, ezek már unikálisan begyakorolt-bevált, mondhatni coelhosodott mondatok a koncertek világában, és bár általában ellenséges vagyok a gurukkal szemben, semmi kifogásom nincs az ellen, hogy efféle dolgokra buzdítsák a sztárok a tinédzsereket, inkább a világgal van bajom, amelynek az üzenete egészen más.

A szüleim még attól féltettek, mi fog velem történni a koncerteken, ahová kamaszként jártam. Az én nemzedékem viszont már attól retteg inkább, mi lesz, ha kijönnek a kölykök a koncertekről, és egyéb „safe place”-ekről, ahol önmaguk lehetnek, ahol lobogtathatják például a szivárványos zászlót, míg ha az erkélyen tennék, bizonyára feljelentené őket valamelyik lakótárs a közös képviselőnél.

Styles különben rendkívül figyelmes és kedves a rajongóival, ez tetszett nekem

Megállította például a koncertet, amikor kiszúrta, hogy valaki rosszul lett az első sorokban, de menet közben is ezerszer elmondta, mennyire hálás, hogy figyelmet kap – és nem tűnt manírnak a gesztus.

Azt viszont sosem értettem, miért örül annak mindenki sivítva, hogy az előadó tudja, melyik városban van éppen. Mindegy, a közönséget most is nagyon boldoggá tette többször is a Budapest szó, ahogyan a jól kigyakorolt köszönömnek is óriási sikere volt, meg nagyjából mindennek, ami a színpadon történt. 

Ezeket olvassa az az ember, aki ír – Szentesi nagy nyári könyvajánlója

Kult – 2022. július 19. – SzÉ

 

Próbálok nem gonoszkodni (a lányom is olvassa majd a cikket): inkább elmondom, hogy Harry Styles valóban nagyon megnyerő figura nem rajongó szemmel is. Jól énekel, jól mozog, az a négy száma pedig nagyon tetszett, amelyet meg tudtam különböztetni a többi tizenkettőtől, és amelyek a legnagyobb slágerei amúgy.

Ami nekem, kísérőnek, nem hódolónak még szemet szúrt, az a ruhája és a modora. Kezdjük az elsővel: imádtam. Styles egy olyan hacukát viselt, amibe a nyolcvanas években sem mert volna bemenni még a kultúrházi diszkóba se egy HMCS (helyi vagány csávó, aki nem tudná). A sárga korongok dominálta szettet pedig egy olyan gyöngysorral toldotta meg a stylistja, amilyen füzért én is csináltam 1987 táján, amikor karácsonyra kaptam egy Magam készítem az ékszereimet című könyvet és hozzávaló, festhető fagolyókat a szüleimtől.   

És akkor jöjjön a második topik, a modor. Annyira örülök (tényleg!), hogy egy ennyire kedves és kulturált srác ilyen népszerű tud lenni, és rombolja a sztereotípiát, miszerint mi, nők, csak a tapló pasasokra bukunk.

Jelentem: majd megveszett ez a 12 ezer lány ezért az édes, jóindulatú, barátságos és közvetlen srácért, akiből hiányzik minden durvaság, aki mögött nem áll mélyen dekoltált vokál, csak laborasszisztensnek öltöztetett zenészek vegyesen, és akihez nem kötődnek #metoo-botrányok, sőt, kifejezetten a politikai korrektség áll a zászlóján, meg az emberi jogok és méltóság tisztelete.

(Oké, oké, a színpad és a gitár elég attraktív dolgok önmagukban is női szemmel, de azért én őszintén bizakodó vagyok, hogy nagyon is változnak a preferenciák, és elviszik magukkal ezek a gyerekek az üzenetet a világba miszerint #treatpeoplewithkindness, és hallgatnak is rájuk).

Úgyhogy, kedves anyatársak, ha jön még Styles Magyarországra, és a lányotok szívesen látná, ne féljetek csatlakozni, ígérem, jó lesz. Igaz, a showból viszonylag keveset fogtok látni, hacsak fel nem álltok ugrálni ti is a tinédzseretekkel, de az öröm a gyereketek arcán még a tériszonyost is kárpótolni fogja mindenért.   

Kurucz Adrienn

Stylesról Krajnyik Cintia is írt korábban, ITT olvashatod.

Kiemelt kép eredetije: Getty Images/Anthony Pham