Nyáry Luca: 4 tinisorozat, amit viszont látni kell

–

Alkotóként is szeretek erről a korosztályról írni, mert csodálom az empátiájukat, az őszinteségüket, izgalmasnak találom a bennük végbemenő változásokat, és hiszek abban, hogy 

amikor valaki kellő érzékenységgel tudja ábrázolni őket, abból születnek a világ legszebb (és talán legfontosabb) alkotásai.

Kevés igazán kiemelkedő tinisorozat születik, de azok, amelyek tudják hozni ezt a színvonalat, szinte azonnal az örök kedvenceimmé tudnak válni (kamaszoknak szóló filmekről és könyvekről nem is beszélve).

Ma ezekből hoztam el nektek néhányat, amiket teljes szívvel tudok ajánlani bárkinek, akit érdekel ez a korosztály, vagy csak azoknak, akik szeretnének elmerülni pár órára egy izgalmas világban.

Szexoktatás (2019, Netflix)

Ez a választásom valószínűleg sokatok számára lesz ismerős, mivel már az első évada óta konzisztensen a Netflix legnézettebb sorozatai között van, és azt kell mondanom, hogy oda is való. Kevés ennyire eredeti, bátor és szórakoztató tinisorozat létezik, és a Szexoktatás még ezek közül is ki tud emelkedni a bájával. 

Sose gondoltam volna, hogy pont egy, a szex és kapcsolati drámák köré épülő darab lesz az elmúlt évek egyik legrealisztikusabb ifjúsági sorozata, de tagadhatatlan, hogy összehozták a lehetetlent, mert ezzel a szériával nem lehet nem azonosulni. Ez főleg a végtelenül színes és kidolgozott karaktereknek köszönhető, bárki találhat köztük olyat, akinek a története felkelti az érdeklődését.

A főszereplő Otis, akit szexuálpszichológus édesanyja inspirál arra, hogy klinikát nyisson az iskolájában szexuális gondokkal küszködő társainak. Őt támogatja legjobb barátja, a feltűnő és csupa szív meleg srác, Eric, valamint a hányatott előéletű, ám briliáns Maeve, akik segítenek az egyébként visszafogott fiúnak abban, hogy kamatoztassa tehetségét önjelölt terapeutaként. Az ő „kezeléseiken” keresztül ismerhetjük meg a Moordale Gimnázium tanulóit, és kaphatunk félelmetesen intim bepillantást az életükbe.

Felszínre kerül a szexuális orientáció, a zaklatás és még a fétisek kérdése is, amelyekhez a sorozat lenyűgözően finoman és edukatívan nyúl hozzá.

Az érzékeny témák mellé mégis tökéletesen elférnek a szinte kínosan valós szexjelenetek is, amik minden, a kamaszkorára még élénken emlékező néző számára ismerősek lesznek. Ez a természetesség ugyanis a Szexoktatás legfőbb erénye: valódi kamaszokat mutat be, valódi problémákkal, miközben egyszer sem csúszik bele a drámai kategóriába.

Különcök és stréberek (1999, NBC)

Ha olyan tinisorozatot keresel, amiből szinte teljesen hiányzik a felesleges drámázás, a folyamatos szex és a kemény drogok, akkor valószínűleg imádni fogod a Különcök és strébereket (Freaks and Geeks). A listán szintén szereplő A társadalomhoz (The Society) hasonlóan ez is csak egy évadot élt meg, de az az egy nem véletlenül örvend ekkora népszerűségnek. Bár a mai társaihoz mérve akár lassúnak is lehetne nevezni, és biztosan nem ez az a sorozat, ami miatt kiugrasz a bőrödből az izgalomtól – de nem is annak készült, ez ugyanis egy végtelenül hétköznapi történet, végtelenül hétköznapi kamaszokról, akik csak próbálják túlélni a gimnáziumot, és értelmet keresni a felnövésben.

A főszereplőink a testvérpár Lindsay és Sam Weir (előbbit a még tizenéves Linda Cardellini személyesíti meg), akik a nagymamájuk halála után egyre kevésbé találják a helyüket az iskolájuk kasztrendszerében. Az eddig jó kislányként ismert Lindsay-t elkezdi vonzani a suli lecsúszott, mindent semmibe vevő társasága, „kockaként” számontartott öccse pedig próbálja túlélni a sokszor kegyetlen, népszerű gyerekek piszkálódásait. A nagyon is valódi bemutatott problémák ellenére a sorozat egy percre sem szűnik meg viccesnek lenni, ami nem is csoda, hiszen az egyik alkotója Judd Apatow, a legendás vígjátékrendező (és egyébként az Eufória Lexijét játszó Maude Apatow édesapja), aki hozza magával a szokásos színészgárdáját is. Cardellinin kívül még szuper alakításokat láthatunk James Francótól, Seth Rogentől és Busy Phillipstől is, akik megkapó mélységet visznek az első látásra apatikus, céltalan karaktereikbe.

A korai nyolcvanas évekbe helyezett setting szinte atomjaira bontja a kamaszkor élményét, nincsenek mindent megbonyolító okostelefonok és harcoló drogdílerek, csak pár zavarodott gyerek a felnőttkor küszöbén, akik még keresik a helyüket a világban.

Talán minden kamaszkorról szóló alkotás közül ezzel a legkönnyebb azonosulni, pont ezért ajánlom leginkább azoknak, akik csak most vágnának bele a műfajba.

Skins (2007, E4 csatorna)

Bár az előző cikkemben eléggé beszóltam ennek a szériának, azt is elismertem, hogy minden hibája ellenére a mai napig ez az egyik kedvenc sorozatom. A Skins bőven beleesik a toxikus, drámai és túlzó kategóriába, nem egy olyan vad storyline áll a középpontjában, amivel nemhogy tinédzserek, de még tapasztalt heroinisták se tudnának azonosulni, ám mégsem lehet szó nélkül elmenni mellette, amikor tinisorozatokról beszélük. Ugyanis a Skins nélkül nem létezne sem a Pletykafészek, sem az Elite, sem az Eufória.

Amikor a kétezres években berobbant a köztudatba, örökre megváltoztatta azt, ahogy a kamaszokról beszélünk.

A kettesével generációkra bontott évadok mindegyike egy csapat brit végzőst mutat be nekünk, akiket végigkísérünk a gimnázium utolsó évén. Velük együtt merülünk el az éjszakai életben, az első szerelemben (vagy valljuk be, a szexben) és csalódásokban, ahogy végigrohanják Bristol európai szemmel ismerős utcáit. Az antológiaszerű formátum segítségével minden karakter saját epizódot kap, amely csak az ő életére fókuszál, így a néző nem csupán egy tinédzserélményt tapasztalhat meg általuk, de egy egész osztálynyi kamasz személyes történetébe láthat bele. 

Ez nem az a sorozat, amelyben a csillogó neonfényben táncoló szupermodellek a szereplők, és a dráma sem gondosan dekorált iskolai bálokon zajlik – a környezet, amiben a hőseink mozognak, gyakran ugyanolyan levert, közönséges és varázstalan, mint a valóság, amiben a legtöbben felnőttünk, és pont ettől lesz otthonosan átélhető. Nemcsak hogy a kamera előtt lehengerlően játszó színészek valódi kamaszok, de a sorozat írói között is ültek valódi brit tinédzserek, sőt a széria alkotója, Jamie Brittain, maga is alig múlt húsz, amikor az első (és magasan a legjobb) évad a képernyőre került.

A stáb tagjai közül sokakat mostanra a generációjuk legjobb színészei között tartanak számon, ebben volt mind az Oscar-díjas Daniel Kaluuya és a többszörös jelölt Dev Patel első szerepe is, de olyan brit színészlegendákat is láthatunk mellettük, mint Peter Capaldi, aki élete egyik legszórakoztatóbb alakítását hozza egy dühkitörésekkel küszködő apa szerepében. A zseniális karaktereket és a megkapó történetet természetesen megfűszerezik egy csipet brit humorral, a végeredmény pedig a világ egyik legszerethetőbb, legsokszínűbb és legutánozhatatlanabb sorozata lesz.

Lehet gyűlölni és imádni is, de az biztos, hogy a Skins senkit sem hagy hidegen.

A társadalom (2019, Netflix)

A méltatlanul korán elkaszált A társadalom (The Society) az elmúlt pár évben szinte kultstátuszú sorozattá avanzsált az idősebb tinik körében, ami nem is csoda, tekintve, hogy az egyik legeredetibb és legemberibb sorozat, ami valaha kikerült a platformra. Az egy évadot megélt történet egy West Ham nevű város kamaszairól szól, akik egy meghiúsult osztálykirándulásról hazatérve észreveszik, hogy a város egész lakosságát, beleértve a szüleiket is, látszólag elnyelte a föld. Bár az első éjszakát még áldott tudatlanságban, és féktelen partizással töltik, hamarosan elkezdenek ráébredni, hogy senki nem siet a megmentésükre, és ha életben akarnak maradni, szabályokra és rendre lesz szükségük. Lassan elkezdenek együtt felépíteni egy új civilizációt (annak minden buktatójával és politikai ármánykodásával együtt), és felszínre kerülnek a tinédzserek személyes problémái és konfliktusai is.

Különösen figyelemreméltó az is, ahogy A társadalom kezeli kamasz főhőseit: helyzetük kilátástalansága ellenére sosem csinál belőlük hülyét, a karakterek kompetens döntéseket hoznak és beszélnek egymással, és a szereplők közti súrlódásokat sosem a véletlen vagy félreértések okozzák, mint sok más tinisorozat esetében.

Sor kerül a nyolc-tíz főszereplő mindegyikének kibontására, és sok merőben különböző, ám ugyanannyira izgalmas szálon keresztül ismerhetjük meg őket. A központi rejtély (vagyis hogy hogyan kerültek a gyerekek ebbe a felnőttek nélküli, zárt univerzumba) pedig végig leláncolja a nézőket, arról nem is beszélve, hogy a sorozat a hamleni patkányfogó legendáját is beleszövi a történetbe. A kalandok és felnövéstörténetek kedvelői egészen biztosan bele fognak szeretni ebbe A Legyek Urát idéző sztoriba, ha másért nem is, a színészek fantasztikus játéka miatt biztosan.

Nyáry Luca